„Lábujjhegyen jár a gyerek, biztosan autista!” - Eloszlatjuk a tévhiteket!

Fontos tisztázni, hogy a tipikus fejlődésmenet részét képezi, ha a gyermek a sarkai lehelyezése nélkül álldogál, vagy jár a felegyenesedés ezen szakaszában, az állás, járástanulás során, de mozgásszervi (fejlődési rendellenesség, ortopédia kórképek), vagy neurológiai (pl.: cerebral paresis) probléma is megbújhat a háttérben. Cikkünkben a nem meghatározható betegségekhez kapcsolódó lábujjhegyezés tünetét Tyukász Brigitta gyerekgyógytornász szakember magyarázza el nekünk részletesen.

Mikor elfogadható kisgyerekeknél a lábujjhegyen járás?

A lábujjhegyen állás a korai mozgástanulás során segíti az izomtónus akaratlagos szabályozását, az erőadagolás képességét, a szenzomotoros és egyensúlyi rendszer fejlődését, reflexek integrálódását. Tipikus állás során a sarokcsont, a nagylábujj és a kislábujj lábközépcsontok feje érintkeznek a talajjal, lábunk ezen a három ponton támaszkodik. Járás során a sarok érkezik először a talajra, majd a gördítést követően a nagylábujjon keresztül valósul meg az elrugaszkodás. A gyermek mozgástanulásának kezdeti fázisában, amikor még csak gyakorolja súlyának helyezését, tesztelgeti egyensúlyát, elfogadható, ha olykor lábujjhegyen áll, vagy jár. Az ugrálás tanulásakor újra megjelenhet a lábujjhegyezés, ameddig az izom-ideg kapcsolat lehetővé nem teszi a koordinált ugrást. 

Mit tart kórosnak az ortopédia?

Dr. Kovács Milán ortopéd orvos az ő szemszögéből így nyilatkozik a lábujjhegyezésről. „Leggyakoribb megjelenési formája a rendelőben, hogy a gyermek relatív sokat áll lábujjhegyen. Ez azt is jelenti, hogy van, amikor nem: tehát ha a gyermek képes járás közben telitalpon is lépdelni, akkor nem kórjelző mozgásszervi szempontból. Esetleg fokozottabb alsó végtagi tónust jelez. 

Ha aszimmetrikusan fordul elő, mozgásfejlesztő terapeutát érdemes felkeresni, mert legtöbbször idegrendszeri éretlenségről, például a két agyfélteke összehangolódásától függő időszakos jelenségről van szó. Ha viszont a gyermek egy lépésnél sem tudja leérinteni sarkait, akkor gyermekortopédiai centrumban a gyermek helye, hogy a szükséges szűréseket elvégezze.”

A lábujjhegyezés megjelenhet:

• Fokozott izomtónus jelenlétekor. A láb hátulsó izmainak feszessége akadályozhatja a sarok leérintését a talajra.
   
• Csökkent izomtónus vagy koordinációs probléma esetén. Például a hasizmok gyengesége miatt a gyermek előre helyezi a testsúlyát, így biztonságosabbnak érzi a lábujjaira állást ahelyett, hogy lent tartaná a sarkait, mert csak így tudja magát megtartani függőlegesben.
   
• Szenzoros érzékenység, kiemelten a taktilis (tapintásos) ingerek feldolgozásának nehezítettsége során. Erről a szülők általában úgy számolnak be, hogy „csiklandós” a gyermek talpa és nem szereti letenni.
   
• Saját testérzékelés, a propriocepció zavara esetén. Ha csökken az izom, ízület hely- és helyzetérzékelés, a gyermek úgy próbál megfelelő mennyiségű ingerhez jutni, hogy kompenzál és lábujjhegyezik.
   
• Idegrendszeri éretlenség kapcsán. Ide sorolható a helytelen reflexintegrálódás is. 

Mikor figyelemfelhívó a lábujjhegyen járás?

Minden az időtartamtól, gyakoriságtól, életkortól függ. Ha a gyermek járásának idejében több, mint 30-50%-át lábujjhegyen tölti, gyógytornász felkeresése javasolt. 

A lábujjhegyezést manapság a laikusok az autizmus spektrumzavarral hozzák összefüggésbe. „Lábujjhegyen jár, biztosan autista!” olvasható több hozzászólásban mozgásfejlesztéssel foglalkozó csoportokban. Valójában arról van szó, hogy a spektrumon lévő gyerekeknél az ingerek feldolgozása nehézséget okozhat. A korábban említett taktilis érzékenység befolyásoló tényező lehet, valamint a vizuális térbeli torzulásokra is reagálhat lábujjhegyezéssel az autizmusban érintett gyermek. 

EZ IS ÉRDEKELHET: Az autizmus 8 legfeltünőbb jele, amit minden szülőnek ismernie kellene!

ÉS EZ IS: 6 gyanús jel, ami utalhat arra, hogy óvodás gyermeked autizmusban érintett

Semmiképpen sem tanácsos messzemenő következtetéseket levonni belőle, főleg nem diagnózissal illetni egy gyermeket a lábujjhegyen járás tényének megléte miatt.  

Terápia: a kiváltó ok felkutatása és annak csökkentése, megszűntetése. Járástanulás során nem szükséges gyorsítani kezeléssel ezt a folyamatot, adjuk meg az időt a gyermeknek arra, hogy ő maga gyűjtse össze tapasztalatait a súlyhordozásról, testérzékelésről. Eredettől függően, szakemberrel konzultálva javasolt lehet a gyógytorna, szenzoros érzékenység csökkentése, kineziotape felhelyezése, ortopédiai segédeszközök használata, neurológiai kórképeknél esetleges sebészi beavatkozás vagy botox kezelés.

Köszönöm, hogy elolvastad. Remélem hasznos információkkal gazdagodtál. Ha tetszett, egy megosztással segítheted a munkám. 

Tyukász Brigitta könyvajánlója a témához

Mackógyógytorna lábujjhegyen járó gyerekeknek
Ezeregy nagyszerű ötlet autizmussal élő vagy Asperger-szindrómás gyerekek neveléséhez és tanításához

Szakértő a cikkben: Tyukász Brigitta, aki Szegeden foglalkozik csecsemők, kisgyermekek fejlesztésével, tornáztatásával, jógával, édesanyák szülés utáni regenerációjával és vizes terápiákkal (Fotó: orommozgok.hu)

Kezdőfotó: Getty Images