Tényleg elveszi a mesterséges intelligencia a gyerekek gondolkodását, vagy épp ellenkezőleg?
Új képességek a jövőhöz – mire tanít az MI?
Szülők és szakemberek egyaránt tartanak attól, hogy a mesterséges intelligencia (MI) előbb-utóbb átveszi az irányítást, és a gyerekek már nem fognak önállóan gondolkodni. Pedig az MI épp az ellenkezőjére is képes: ha jól használjuk, akkor fejlesztheti a kritikai gondolkodást, a kreativitást, a kommunikációt és a rugalmasságot, vagyis azokat a jövőkészségeket, amelyekre a gyereknek felnőttként is szüksége lesz. De hogyan kell jól használni? Verebics Petra aktív pedagógus, közösségfejlesztő, teológus írását ajánljuk, aki tizenöt éve rendelkezik oktatási és oktatásszervezési tapasztalattal, egy éve foglalkozik intenzíven az MI használatával az oktatásban.
Egyre több ismerősöm, barátom van, aki már nem rázkódik össze első hallásra az MI-től, de még mindig sokan idegenkednek tőle, főleg ha arról van szó, hogy a gyerek az iskolában mesterséges intelligenciát használ. „Nem fog megtanulni írni, ha mindent a gép csinál helyette!” vagy „Mi lesz a gondolkodással, ha kattintásra kész válaszokat kap?”. Nagyon gyorsan eljutunk odáig, hogy a gépek átveszik az emberek munkáját, és nekünk már nem marad semmi, hova jut ez a világ… Ezek a félelmek érthetők, de csak az érem egyik oldalát mutatják. Mert az MI nem csak elvesz, hanem sokat ad is: olyan készségeket erősít, amelyek a jövőben – sőt, már most is – igazi kincset jelentenek az iskolában, a továbbtanulásban, a munka világában. Nem csak a gyerekünknek, nekünk is.
Kritikai gondolkodás és a mesterséges intelligencia
Az egyik legfontosabb ilyen képesség a kritikai gondolkodás. Aki próbált már mondjuk a ChatGPT-vel létrehozni képet, szöveget, tudja: magabiztosan küldi a megoldást, de néha bizony bakizik. Hat-hét ujj egy emberi kézen, egy kitalált idézet, rossz évszám vagy logikai bukfenc elég ahhoz, hogy a gyerek rájöjjön: nem szentírás, amit a gép mutat vagy mond. Ha megtanulja ellenőrizni a válaszokat, akkor sokkal tudatosabb lesz, mintha csak tankönyvből másolna. És lássuk be: abban a korban, ahol félinformációk és álhírek tömege ömlik ránk, ez a forráskritika életmentő készség.
Kreativitás és a mesterséges intelligencia
A másik nagyon fontos terület a kreativitás. Sokan éppen attól félnek, hogy az MI kiöli a gyerekből az alkotókedvet. Pedig pont az ellenkezője történhet: ha inspirációként használja – kér egy kezdőmondatot a fogalmazáshoz, vázlatot egy prezentációhoz vagy ötletet egy rajzhoz –, akkor a gép csak ugródeszka, amin a gyerek elrugaszkodik. A végső mű az ő színeitől, stílusától, élményeitől lesz igazán értékes. Tehát a végleges alkotás nagyon is a sajátja lesz, és sokkal gazdagabb lehet, mintha teljesen a semmiből próbálná összerakni. A kreativitás lényege ugyanis nem az, hogy teljesen „új” születik, hanem hogy a meglévő ötleteket új módon kombináljuk – és ebben az MI hatalmas segítség lehet.
Kommunikációs készség és a mesterséges intelligencia
És ne feledkezzünk meg a kommunikációs készségről sem. Az MI ugyanis pontosan úgy válaszol, amilyen pontosan kérdezünk. Ha a gyerek megtanulja világosan megfogalmazni, mit szeretne, például: „Írj rövid összefoglalót nyolcadikos szinten a víz körforgásáról, két ábrázolási ötlettel” –, akkor közben a saját nyelvi és gondolkodási képességeit is edzi. Ez a fajta világos, céltudatos kommunikáció az élet minden területén előnyt jelent: egyetemi felvételin, állásinterjún, munkahelyi prezentációban.
Rugalmasság az MI használata során
Az MI segít a rugalmasság és alkalmazkodóképesség fejlesztésében is. A mai világban évente bukkan fel új platform, új program, új „csodaeszköz”. Ha a gyerek hozzászokik, hogy kipróbál, kísérletezik, tesztel, akkor felnőttként sem ijed meg az újdonságtól. Az MI tehát nem végállomás, hanem egy újabb tanulópálya.
A szülők és pedagógus számára itt a legfontosabb felismerés:
a mesterséges intelligencia nem elveszi az önállóságot, hanem új formában fejleszti.
A gyerek nem a géphez idomul, hanem a gépen keresztül sajátít el olyan készségeket, amelyekre később bármilyen környezetben szüksége lesz. Ehhez persze kell a szülő bátorító jelenléte, aki nem tiltja, hanem irányítja a folyamatot, és együtt keresi a kérdést: „Mit tanultál ebből, és hogyan tudod a sajátodként használni?”
„Jövőkészségek”
Ha kicsit mélyebbre ásunk, az MI számos olyan konkrét képességet erősít, amelyeket ma már a nemzetközi oktatási rendszerek is „jövőkészségeknek” neveznek.
Az egyik a problémamegoldás. Amikor a gyerek kérdést tesz fel a gépnek, tulajdonképpen problémát fogalmaz meg. Ha rosszul kérdez, nem lesz jó a válasz, de ebből tanul, és legközelebb ügyesebben fogalmaz. Ez a próbálkozás-hibázás-újrakezdés folyamat megtanítja a komplex helyzetek kezelését. És ha szülőként közben biztatjuk: „Kérj többféle választ, hasonlítsd össze őket!”, akkor valójában több szempontból való gondolkodásra tanítjuk.
A másik a digitális írástudás. Az MI a mai gyerekeknek olyan lesz, mint nekünk annak idején az első számítógép vagy az internet: alapfelszerelés. Ha most tanulják meg a nyelvét és logikáját, felnőttként magabiztosabban boldogulnak majd. És itt jön képbe a közös tanulás ereje: ha szülőként mi is kipróbáljuk az MI-t a saját munkánkhoz, akár ügyetlenkedve is, azzal azt üzenjük: „Én is tanulok, veled együtt.” Ez nemcsak tudást ad, hanem kapcsolatot is erősít.
Sokan nem gondolnák, de az MI a kooperációs készségeket is fejleszti. A gyerek rájön: a program ritkán ad elsőre tökéletes választ, de ha finomítja a kérdést, újra nekifut, akkor egyre jobb eredményt kap. Ez tulajdonképpen olyan, mint bármilyen emberi együttműködés: tisztán kell kommunikálni, nem szabad feladni, és közösen kell jobb megoldást találni.
És végül ott a motiváció. Ki ne hallotta volna már a mondatot: „Ezt úgysem értem meg soha”. Ha ilyenkor az MI egyszerűbben, személyre szabottabban magyarázza el a tananyagot, a gyerek hirtelen közelebb érzi magához. Nem a tanár vagy a szülő szerepe csökken, épp ellenkezőleg: mi segíthetünk abban, hogy a gép válasza csak kiindulópont legyen, amit együtt továbbgondolunk.
Végső soron a mesterséges intelligencia abban segít, hogy a gyerek jövőképes legyen. Nem azért, mert helyette dolgozik, hanem mert megtanítja: hogyan kell kérdezni, hogyan kell mérlegelni, hogyan kell többféle választ összevetni, hogyan kell kritikusan gondolkodni. Ezek azok a készségek, amelyeket az iskola, a szülő és a gyerek közösen alakít ki. Ha a szülő nyitott és kíváncsi, akkor a mesterséges intelligencia nem ellenség, hanem partner lesz ebben a folyamatban. És így a gyerek nem csak túléli, hanem aktívan alakítja is azt a világot, amelyben felnő majd.
