Ajánló

Erika Johansen: Tear Királynője

Sziasztok! Ma a Tear Királynőjének kritikáját hoztam el nektek. Egy iskolai feladat keretein belül került kezembe a könyv. A könyvtárbeli ifjúsági irodalmi könyvek nagy részét már elolvastam, és amit nem azt nem véletlenül hagytam ki. Elegem volt/van már a sablonos romantikus könyvekből, amik sztorijának váza mindig ugyanaz. A lány beleszeret az elérhetetlen fiúba, majd megismerik egymást és a fiú is ugyan ezt kezdi a lány iránt érezni, aztán minden happy. Valljuk be, ma már a tiniknek (főként a lányoknak) íródott könyvek 90%-a erről szól, vagy esetleg a fél könyvet, netalán az egészet, végigszenvedik pluszba. Ez az, ami már teljesen kiakaszt.

Nehezen ment a választás, majd kezembe akadt ez a könyv. A címlapja érdekes volt (a maga kissé horrorisztikus beütésével) és nem sugallta azt, hogy a könyvből folyik a nyál, de nem fűztem hozzá sok reményt. Megfordítottam és elolvastam az ajánlóját, amin teljesen meglepődtem. Kicsit se keltette azt az érzést, hogy bele fogok fulladni a sok szerelmi szenvedésbe és nyáladzásba, amit a könyvben fogok olvasni. Igaz, még mindig bizalmatlan voltam a könyvvel kapcsolatban, de mivel jobbat úgy se találhattam volna, kivettem. Kissé szégyellem bevallani, de kellett másfél hét, hogy rávegyem magam a könyv elkezdésére. Csöndesen megjegyzem, ma már ezt bánom. Mikor eldöntöttem, hogy elkezdem olvasni, egy darabig csak forgattam a kezeimbe a könyvet, majd nagy levegőt vettem és elkezdtem olvasni.

Olyan történt velem olvasás közben, mint ami nagyon régen. Csak faltam és faltam a könyv lapjait. Teljesen magába szippantott a történet. Nem nagyon volt még olyan könyv, amit nem olvastam még végig, de már a polcaimra kerültek a következő részei. Bevallom, sokszor elolvasok egy könyvet, de nem foglal le annyira, hogy elfeledjem az időt. A XXI. században élünk és az ingerküszöbünk egyre magasabban van. Ez a könyv viszont olyan élményt nyújtott, hogy azt szavakkal leírni, vagy megfogalmazni nehéz. Ez kicsit sem egy tipikus fiataloknak szóló regény, aminek szavai olyanok mintha már egyszer olvastuk volna, pedig nem, csak az előzőleg olvasott könyv is ugyanilyen volt.

Még sose találkoztam olyan történetű könyvvel min a Tear. Maga a történet izgalmas és néha kissé borzongató. Olvasás közben az ember folyton kíváncsi mi lesz a következő oldalon, hiszen nem kiszámítható a cselekmény. Nem lehet tudni kinek mi lesz a következő lépés, és miként tesz keresztbe valakinek. Nem lehet tudni, kinek mikor és hogyan változik meg a jelleme, kiből lesz a következő pillanatban áruló. Az olvasó sose tudhatja, mikor hal meg valaki, vagy mikor derül ki valakiről egy hatalmas titok, esetleg egy fájó múltbéli emlék mikor elevenedik fel és okoz félreértéseket. Az egész történetet körbelengi egy borzongató, kissé misztikus és sötét hangulat.

Kifejezetten izgalmas és érdekes volt végigkísérni a főhősnő sorsát és karakterfejlődését, olvasni azt ahogy egy fiatal és naiv kislányból egy erős és könyörtelen uralkodó nő válik. Az egész történet néha olyan, mintha a valóságot olvasná az ember, azután rájön, hogy egy alternatív univerzumban játszódó. kitalált történetről van szó. Különös és szokatlan élmény volt egy olyan könyvet olvasni, amiben nem tartott még olyan régóta a cselekmény, de már meghalt valaki. Ez is egy hatalmas pluszpont mind a könyvnek, mind az írónőnek! Az, hogy meg mert ölni szereplőket, és egyesek halálát borzongatóan részletesen írta le (úgy, hogy az olvasó akaratlanul is maga elé képzelte a jelenetet), egyenesen felemelő volt, hiszen ma már kevés író meri ezt megtenni, ha fiataloknak ír egy könyvet. A legeslegnagyobb plusz mégis az, hogy a történet nem a szerelemről és az oktalan enyelgésről szólt!  A sztori lényege szerelemről és az oktalan enyelgésről szólt! A sztori lényege a főhősnő útja, hogy hogyan is küzdi le az akadályokat, és miként válik olyan uralkodóvá, aki érdemes is lehet a akadályok leküzdése árán megszerzett trónra. Kifejezetten tetszett még, hogy az a parányi romantikának nem nevezhető dolog, ami volt benne, se tette nyálassá azokat a részeket, amelyekben benne volt. Tökéletesen bemutatta milyen az, amikor egy fiatal lány vonzalmat érez egy titokzatos férfi iránt, akin úgy tűnik, az idő vasfoga nem igen fog.

Összességében a könyvet csak ajánlom mindazoknak, akik valami olyanra vágynak, ami nem követi a mai stílusirányzatokat, és azoknak is csak ajánlani tudom, akik valami izgalmasra és szokatlanra vágynak. Úgy gondolom nem nagyon lehet megbánni az elolvasását e csodás könyvnek. Aki csak teheti olvassa el, mert örök élmény marad a Tear Királynőjének elolvasása.

Jó olvasást!

 
Címkék: ajánló

Kölöknet hozzászólás

aláírás

XMi bántja a gyerek lelkét? - Teakiadó