Ajánló

MÉSZÖLY ÁGNES: A PÁL UTCAI FIÚK - RAJONGÓI KÉZIKÖNYV

Ki volt a híres ál-Nemecsek? Miért szerepel olyan kevés nő a történetben? Hányan vannak a Pál utcaiak, és hányan a vörösingesek? Hogyan járhatott egy osztályba a tizennégy éves Boka és a tizenegy éves Nemecsek? Mit ehettek, mit játszhattak a korabeli gyerekek? Milyen filmek készültek a könyv alapján? Molnár Ferenc világhírű ifjúsági regényét minden magyar gyerek olvasta - vagy el fogja olvasni. Mészöly Ágnes remek stílusban megírt, rajzos-képes kézikönyvéből megismerhetjük a regény elő- és utótörténetét, az események történelmi és társadalmi háttérét, valamint legfontosabb helyszíneit: a grundot, a Füvészkertet, és persze a korabeli Józsefvárost. A kötetben számos szórakoztató és tanulságos teszt is található, amelyekből kiderítheted, hogy te vajon melyik csapatba tartoznál, okosabb vagy-e, mint egy korabeli ötödikes, és vajon mit tettél volna az egyes szereplők helyében? Rajongóknak (is) kötelező!

Izgalmas információkat, adatokat tudhattok meg és böngészhettek végig, a mai szemmel már teljesen hihetetlennek tűnő akkori világból, a könyv lapjain. Megtudhatjátok, hogyan éltek akkoriban a gyerekek, miben volt más az egészségügyi ellátás, mi minden tűnik furcsaságnak mai szemmel, ami akkoriban teljesen természetes volt. Képek, illusztrációk, grafikák, tesztek teszik különlegessé a könyvet mind a mai gyerekek számára, mind az idősebbeknek, akik nosztalgiával gondolhatnak vissza gyerekkorukra és az azt megelőző világra.

MÉSZÖLY ÁGNES

1971-ben születtem, abban az évben, amikor Allan Shepard golfozott a Holdon, megalakult az LGT és Gábor Dénes kapta a fizikai Nobel-díjat.

Kiskoromban kamionsofőr és régész akartam lenni, de mivel ilyenszakpárt akkoriban egyetlen egyetem sem indított, diplomát szereztem a Pető Intézetben. Ma is imádok vezetni: autót, fejlesztő csoportot, embertársait az orruknál fogva, ötszáz köbcis Hondát, nagycsaládos háztartást – bármit. És az ásásról sem mondtam le teljesen, bár Mohenjo-Daro romjai helyett a saját múltamban kutatok.

Időnként történeteket írok, de hamar megfájdul a gépeléstől a hátam. Ennek ellenére ezt szeretem legjobban. Meg persze a mindennapi vacakolásokat a hozzám tartozókkal.

Tudom, hogy nincs esélyem az entrópia ellen, mégis elmosogatok (majdnem) minden főétkezés után.

Próbálom észben tartani a következő holdtölte idejét, több-kevesebb sikerrel.

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás