Ajánló

Nincs kétszer ugyanúgy elmondott mese: legizgalmasabb, amikor újra és újra másként meséljük őket

Egy férj, aki tojást tojt; faunok és driádok; egy szegény legény, akit földikutyává változtatott egy boszorkány; Thor, Heimdall és Odin... Hogyan fér meg egy mesés kötetben ennyiféle szereplő?

„A százegy ajtajú palota” – ez a címe Zalka Csenge Virág az Év Gyerekkönyve-díjas író legújabb, ötödik kötetének. És valóban: az az érzése az olvasónak, mintha megannyi kinyitható ajtó előtt állna, ami csak arra vár, hogy belépjenek rajta és elrepíthesse az odatévedőt egy teljesen más világba. A népmesék varázslatos, soha véget nem érő világába, ahol olyasmi is megtörténhet, amire még a legvadabb álmainkban sem gondoltunk volna. Miért „újraálmodott népmesék” ezek, ahogy az alcím is mondja? Nos, talán azért, mert – ahogy a szerző is meséli a könyv bevezetőjében –, nem új történeteket talál ki, inkább előveszi a klasszikusokat, nagy kedvenceket, vagy épp a rég elfeledetteket és új életet lehel beléjük egy-egy nem várt befejezéssel, érdekes szereplővel, vagy fordulattal, olyan mondanivalóval, vagy ha úgy tetszik tanulsággal, ami mindenki számára más és más, mégis jó mélyen elraktározandó a lelkünkben.

Számomra nem csak azért volt érdekes olvasni ezeket a történeteket, mert egy részükre még halványan emlékeztem valahonnan, hanem azért is, mert rá kellett jönnöm, hogy a mesékben levő fordulatok, befejezések bőven túlmutatnak a velük kapcsolatos emlékeimen, teljesen új történetté varázsolva az addig ismertnek vélt sztorit. A szerző egyébként szándékosan rugaszkodik el az eredeti történetszálaktól, és milyen jó teszi: hiszen egy mese sosem lehet teljesen ugyanaz, még akkor sem, ha minden este ugyanabból a könyvből olvassuk fel. A mese önálló életre kel a hallgatóság fejében, így a történetet mesélő is bátran szárnyalhat benne, amerre csak a fantáziája viszi. Éppen ettől lesznek egyediek, megismételhetetlenek Zalka Csenge Virág népmeséi: minden egyes meséléssel kapunk valami újat, valami pluszt, ami eddig nem volt a történetben, vagy amit egyszerűen csak nem vettünk észre, pedig végig ott lebegett a sorok között. Mivel úgy vagyok bedrótózva, hogy minden egyes történetnek, ­– legyen az népmese, egy kalandregény, vagy akár egy filmdráma –, rendkívül érdekel az eredete, így külön öröm volt látnom, hogy a mesék után rövid kis fejezetet szentelt a szerző a történet forrásának, megszületésének bemutatására. Képzeletem szerint, ha belesünk ennek a százajtajú palotának az ablakain, akkor a mondákból szőtt, csodásan hímzett függönyöket elhúzva olyan termekbe és szobákba juthatunk be, ahol a görög mitológiából, magyar népmesékből, vagy éppen a viking legendákból életre kelt szereplők élik cseppet sem szokványos mindennapjaikat. És hát őszintén: ki az, aki ne akarna legalább egyetlen napra valamelyikük bőrébe bújni?

 

Zalka Csenge Virág: A százegy ajtajú palota – Újraálmodott népmesék

Móra Könyvkiadó, 2022.

 
Címkék: könyvajánló

Kölöknet hozzászólás

aláírás