Kamaszok a magány ellen: így született meg a MONDDEL beszélgető kártyajáték

Mit lehet tenni a kamaszok magánya ellen? A FourThem csapat szerint néha egyetlen jól feltett kérdés is elég. Az UNICEF Rajtad áll a jövőd! programjának különdíjasai most saját szavaikkal mesélik el, hogyan született meg a MONDDEL kártyajáték.
Amikor először elkezdtünk gondolkodni a projektünkön, még csak egy egyszerű ötlet volt az egész. Mindannyian éreztük, hogy a mi generációnkban egyre nehezebb valódi kapcsolatokat kialakítani. Rengeteg ember vesz körül minket nap mint nap, mégis sokan magányosnak érzik magukat.
Volt, hogy egy egész napot úgy töltöttünk el, hogy közben rengeteg emberrel találkoztunk, mégis úgy éreztük, mintha igazából senkivel sem beszélgettünk volna. Az online világban minden tökéletesnek tűnik, ezért sokszor az emberek sem merik önmagukat adni. A telefon képernyője mögött könnyű elbújni, de ettől még nem leszünk kevésbé egyedül.
Úgy gondoltuk, ezen a problémán talán a saját korosztályunk tud a legjobban segíteni, hiszen mi magunk is benne élünk.
Az UNICEF Rajtad áll a jövőd! pályázat lehetőséget adott arra, hogy ne csak beszéljünk erről a problémáról, hanem ténylegesen tegyünk is valamit ellene. Így született meg a FourThem csapat, valamint a MONDDEL kártyajáték és a MONDDZONE közösségi tér ötlete.
A FourThem csapat: négy diák, egy közös cél
A FourThem mi négyen vagyunk. A Budapesti Komplex SZC Kreatív és Kézművesipari Technikum grafikus tanulói alkotjuk a csapatot. A nevünk is innen ered: négyen vagyunk, és minden, amit csinálunk, igazából a többi fiatalért készül.
Eleinte talán nem is gondoltuk, hogy ennyire jól fogunk együtt dolgozni, de a közös munka során nagyon összecsiszolódtunk.
Hogyan született meg a MONDDEL beszélgető kártyajáték?
Az első MONDDEL-prototípus még nagyon kezdetleges volt, de már akkor éreztük, hogy sok lehetőség rejlik benne. Másoknak talán csak egy egyszerű ötletnek tűnt, mi viszont láttuk benne azt, hogy segíthet az embereknek könnyebben megnyílni egymás felé és őszintébb kapcsolatokat kialakítani.

Először egymáson teszteltük a kérdéseket, és meglepő volt, hogy még mi négyen is olyan dolgokat tudtunk meg egymásról, amiket korábban sosem mondtunk el. Ekkor lettünk igazán biztosak benne, hogy ebben tényleg van valami.
Több mint egy iskolai projekt
A pályázat során nemcsak a kártyajáték fejlődött, hanem mi magunk is. Megtanultunk együtt dolgozni, felosztani a feladatokat, közösen döntéseket hozni, és akkor sem feladni, amikor nehéz volt.
A legnagyobb kihívást talán a kártyák illusztrációinak elkészítése jelentette. Iskola után sokszor még órákig terveztünk, rajzoltunk és javítottunk. Mindenkinek 15-15 kártya jutott, így végül közösen sikerült elkészítenünk az egész, 60 lapos paklit.
Fárasztó időszak volt, de közben nagyon sokat tanultunk egymásról és saját magunkról is. Voltak olyan napok, amikor nem értettünk egyet valamiben, de mindig sikerült megbeszélnünk a dolgokat. Azt hisszük, ez is hozzátartozott ahhoz, hogy igazi csapattá váljunk.
Hatvan kártya, rengeteg munka
A kártyajáték minden elemét mi készítettük: a kérdéseket, a koncepciót és az illusztrációkat is. Mindenkinek 15 kártya jutott, így végül közösen állt össze a teljes, 60 lapos pakli.
Sok délutánt és estét töltöttünk tervezéssel, rajzolással és javítással. Nem mindig értettünk mindenben egyet, de végül mindig sikerült közös nevezőre jutnunk. Talán éppen ezek a helyzetek tettek minket valódi csapattá.
Mit tapasztaltunk, amikor a diákok először kipróbálták a játékot?
A projekt egyik legizgalmasabb része a projektnap volt. A földszinti aulában alakítottuk ki a MONDDZONE közösségi teret, ahol bárki leülhetett beszélgetni, játszani vagy új embereket megismerni.
A középpontban természetesen a MONDDEL állt. A beszélgető kártyák önismeretről, barátságokról, hobbikról és közös élményekről szóló kérdéseket tartalmaznak, és nincsenek szigorú szabályaik. A cél az volt, hogy természetes módon indítsanak el beszélgetéseket.
Nagyon jó érzés volt látni, hogy ez valóban működik. A diákok gyorsan megnyíltak egymás felé, sokan olyanokkal kezdtek beszélgetni, akikkel korábban talán soha nem álltak szóba. Volt, hogy kisebb csoportok alakultak ki egy-egy kártya körül, és hosszú beszélgetések indultak el.

Mi pedig csak figyeltük az egészet, és büszkék voltunk arra, hogy valami olyasmit hoztunk létre, ami valódi kapcsolatokat segít kialakítani.
Többet kaptunk, mint amire számítottunk
A projekt során nemcsak egy kártyajáték készült el. Megtanultunk együttműködni, felelősséget vállalni, problémákat megoldani és kitartani egy cél mellett. Azt is megtapasztaltuk, hogy egy jó ötlet mögött mennyi munka van, és hogy néha a legfontosabb dolgok egyszerű beszélgetésekkel kezdődnek.
És most hogyan tovább?
Bár a pályázat véget ért, a MONDDEL története nem ért véget. Szeretnénk továbbfejleszteni a játékot, tartósabb formában elkészíteni, több példányt nyomtatni, és minél több fiatalhoz eljuttatni.
Terveink között szerepel egy kétnyelvű változat is, valamint az, hogy a MONDDZONE ötletét más iskolákba is elvigyük.
A legfontosabb dolog, amit ez az egész adott nekünk, talán az, hogy rájöttünk: néha egyetlen beszélgetés is sokat jelenthet valakinek. Egy egyszerű kérdés, egy közös játék vagy egy őszinte pillanat képes közelebb hozni embereket egymáshoz.
És ezt a tapasztalatot biztosan visszük magunkkal tovább.
























