Blog Két Egér-könyvlista blog A tökéletes gyerekkönyv keresése 1.

A tökéletes gyerekkönyv keresése 1.

Elég bejegyzésen vagyunk túl ahhoz, hogy kicsit hosszabban írjunk a Két Egér-listával kapcsolatban összegyűlt kérdésekről. Lesz szó tökéletes (gyerek)könyvekről, ideális könyvesboltról és főként arról, hogyan jutottunk el rövid úton oda, hogy ajánlók helyett (mellett) kritikákat (is) írjunk. Miért jó ez nekünk és másoknak, és mi benne a rossz.

Ideális könyvesbolt

A Két Egér-lista alapgondolata tényleg a tökéletes gyerekkönyv keresése, ezt fogyasztható formába öntve 100, a tökéleteshez legközelebb álló könyv keresése. Eredetileg azt gondoltuk, hogy a 100-as lista összeállítása, és a megindoklása egy-egy blogbejegyzésben (ajánlóban) annak, hogy miért gondoljuk az adott könyvet közel tökéletesnek, bőven elég. És valóban már ez a cél is számtalan probléma megoldását igényelte, mire összeállt egy nagyjából következetes, de a szubjektivitásnak azért teret adó szemponttrendszer. (És akkor itt még a segítő könyvek külön problémáiról nem is szóltam.) Kevésbé köztudott háttérinformáció, hogy az anyaoldalunkat, a Kölöknetet is kiadó Netvestor-csoport egyik fő profiljaként minősítő rendszerekkel foglalkozik, ezért elvárás is volt, ne legyen se zsurnalisztikusan szubjektív, se túlságosan középre húzó (a szavazatokat összegző listák – még ha szakmai szavazatokról van is szó – általában ilyenek) a lista, hanem számon kérhető objektív szempontok és a zsűritagok hiteles véleménye együtt adjanak ki egy hosszabb távon is vállalható eredményt. Mint valami ideális könyvesboltban, ahol csak a legjobb könyveket ajánlják, és a munkatársak személyesen kezeskednek minden ajánlásért. Hamar rájöttünk azonban, hogy lényegében csak pozitív megállapításokon, méltatáson keresztül nehéz egy meggyőző esztétikai érvrendszert bemutatni. Praktikusan az sem lényegtelen kérdés, hogy ha elolvasunk egy halom olyan könyvet, ami végül nem kerülhet a listára, az így keletkezett rengeteg fel nem használt (az olvasóinkkal meg nem osztott) tudásunkkal mi legyen. Ráadásul a nem listások közül sokat szívesen ajánlanánk, kár lenne hallgatni róluk csak azért, mert csak majdnem tökéletes vagy nem minden szempontból tökéletes könyvek.

Kritikus könyvesbolt

Az ideális könyvesbolt metaforáját le kellett cserélnünk egy olyanra, ahol az eladók az általuk szívből ajánlott könyveknél sem hallgatnak kritikai észrevételeikről, még ha ezzel esetleg el is bizonytalaníthatják a vevőt, bízva abban, hogy elég érvet hoztak fel a könyv mellett, amelyek ellensúlyozzák az apró tökéletlenségeket. Nevezzük ezt kritikus könyvesboltnak – de sokan gondolhatják, hogy ez lenne az ideális. Így már sokkal több, a szívünknek kedves könyvről tudunk írni. És az, hogy megnyílt a lehetőség arra, hogy kritikus észrevételeink legyenek, több támpontot ad annak megértéséhez is, hogy mi alapján merészeljük listázni a legjobbakat.

Fontos leírni itt, hogy a megközelítésünk továbbra is pozitív, szándékosan az. Csak olyan könyvekről írunk, amit valóban ajánlunk. Azért kell ezt külön hangsúlyozni, mert magunk is küszködünk a kritika szó mögöttes negatív jelentésével, illetve azzal, hogy a negatív tartalmú megállapítások sokszor nagyobb hangsúlyt kapnak. Ez utóbbinak egyszerű oka van, a negatív megállapítások sokkal inkább igénylik a kifejtést, mint a pozitívak. Leírhatjuk egy könyvről, hogy „remek a tipográfiája”, senki nem fogja nehezményezni, hogy ezt nem fejtettük ki. Azt viszont meredek lenne leírni, hogy „közepes a tipográfiája”, ehelyett olyasmit írunk, hogy „ennél a műfajnál a betűválasztással csodákat lehet művelni, de ezzel az eszközzel nem élt elég bátran a könyv tervezője, ezért…”, ami egy árnyaltabb megfogalmazás, jobban alkalmas vita, beszélgetés elindítására, de kifejtettsége miatt a súlya is nagyobb. Tehetünk hasonló érvelést a pozitív megjegyzés mellé is, de az sokszor túlmagyarázásnak hat.

Azért érzékeny kérdés ez, mert sokszor a legjobb gyerekkönyvek is (sőt itt nincs egyértelmű összefüggés a minőséggel) csak nagyon csekély érdemi nyilvánosságot kapnak – értem ezalatt, hogy valaki tényleg figyelmesen elolvassa a könyvet és megalapozott véleményt ír róla; a kiadó saját ajánlószövegének a megosztása vagy egy kép az Instagramon „Imádom! És te?” aláírással hasznos, de azért nem tartozik ide. Amióta csak emlékezem, mindig voltak törekvések, hogy legyen nálunk komolyan vehető gyerekkönyv-kritika (újabban pl. a Mesecentrum vitézkedik ebben becsülettel), de az ügy összességében korunkkal és könyvpiacával szemben vesztésre áll. Ezért aztán, ha megjelenik egy komolyabb írás egy könyvről, ami 20-30%-ban kitér a könyv hibáira, akkor ez azt az érzést keltheti az olvasóban (mivel nincs lehetősége sok párhuzamos kritikát olvasni), hogy a kritika fanyalog. Ha viszont kíméletből elhallgatnánk a negatív észrevételeinket, az a hitelességünket ásná alá, így csak azt tudjuk tenni, hogy olyat írunk csak le, amit szilárdan megalapozottnak látunk, és ügyelünk arra, hogy ne tolódjanak el az arányok. És persze újra és újra jelezzük, hogy amiről írunk, azt csak jó könyv lehet.

Egerek (egy, kettő, három)

Mivel csak jó könyvekről írunk, az egerek száma is azt jelöli ki, hogy a jók között kik a még jobbak. Ezért is nem használunk csillagokat, mert ott már nem tudnánk elkerülni, hogy egy csillagnál mindenki egy a hulladéknál csak kicsit jobb könyvre gondoljon. A minősítéseket korábban már ismertettük. Itt egy kicsit eltérő nézőpontból fűzök hozzájuk magyarázatot.

A legkomolyabb elismerésünk természetesen az, ha egy könyvet felteszünk a 100-as listára, nevezhetnénk ezt négy egérnek vagy szuperegérnek, vagy egyszerűen tökéletes könyvnek is. Itt tényleg komolyan mérlegelt döntést kell elképzelni, a recenzió viszont kicsit szabadabb, a szakmai megközelítés mellett a felhasználói vagy akár teljesen személyes szempont is elképzelhető.

A három egeres egy kicsit átmeneti kategória, hiszen ide tartoznak a csak technikai okokból listára nem kerülő vagy döntésre váró könyvek, de azok is, amelyeknél már van olyan kifogásunk, ami miatt nem elég tökéletesek a listához. Itt már nem annyira szabad a kezünk, a bejegyzésben nem maradhatnak el a szakmai érvek (bár ezt az elvet a Két Egértől és a Kölöknettől örökölt régebbi cikkekben visszamenőleg nem érvényesítettük).

A két egeres az a minősítést, amit a legtöbb olyan könyv megérdemel, amit hétköznapi értelemben jónak szoktunk nevezni. Kritikusként ezekről a könyvekről a legizgalmasabb írni, mert erősségeik és esetleges gyengeségeik kellő kontrasztban vannak ahhoz, hogy érdekes, jó esetben vitát indító megállapításokat tegyünk róluk. Érdekes módon vannak műfajok, amiket mintha ebbe a kategóriába teremtettek volna, pl. a verseskötetnél egészen ritka, hogy a teljes szöveg azonos színvonalú legyen (magyarán ritka, hogy egy verseskötetben minden vers jó). Itt kell még megjegyezni, hogy olykor rendelkezünk háttérinformációval, hogy egy-egy számunkra nem tetsző megoldásról, momentumról miért így döntött a szerző, illusztrátor, kiadó, de ezt amennyire lehet, igyekszünk figyelmen kívül hagyni, mert azt gondoljuk, hogy minden könyvnek ki kell tudnia állni magáért.

Az egy egeres most még inkább elméleti kategória, olyan könyvet jelöl, ami annyira jó, hogy ajánljuk, de valamilyen szempontból mégis nehezen vállalható (pl. csúnya). Tudnék erre néhány példát mondani, de egyelőre a blogon nem foglalkoztunk ilyennel.

És itt van a vonal, ami nem kapna egeret, az még mindig lehet valamilyen szempontból jó gyerekkönyv, de már nem ajánlanánk bárkinek, bármikor.


A fentebb leírtak megválaszoltak pár kérdést, de újabbakat vetettek fel. Legközelebb arról írok, hogy mi az, amiről még nem írtunk, és mi az, amiről nem is fogunk. Mi az, amivel azért késlekedünk, mert nehéz fogást találni rajta… és miért nehéz. Ennek kapcsán pedig lehetőségünk lesz elgondolkodni azon, hol látjuk a gyerekirodalom és a gyerekkönyvipar közötti határt.

 

 
Címkék: kritika, elmélet

Kölöknet hozzászólás

aláírás
 
X
Nem születtél anyának! - TeakiadóMi bántja a gyerek lelkét? - TeakiadóKamaszmentő - Teakiadó
Nem születtél anyának! - Teakiadó