Két Egér-lista

Alapszínek, játék, biztonság

Ha megkérdeznék, melyik könyvet olvastad el életedben legtöbbször, akkor, ha nem is jutna eszünkbe rögtön, de jobban belegondolva, nem kevesünkről az derülne ki, hogy a Pötty könyv az. Mert ez azok közé a könyvek közé tartozik, amelyeknek az olvasása hosszú hónapokra napi rutinná válhat. Hervé Tullet egész munkássága imponáló, de ebben a könyvben aztán különösen ráérzett valamire. Mi lehet a titka?

Hervé Tullet a nemzetközi gyerekkönyves világ egyik rocksztárja, akinek tényleg remek ötletei vannak, de emellett példás hatékonysággal menedzseli is a karrierjét. Azért is fontos szerző, mert bebizonyította, hogy nem szükséges a művészi értéket beáldozni a kereskedelmi szempontok kedvéért. Nem alkalmazkodott, megmaradt gyerekekre koncentráló vizuális művésznek, performernek, és megtanította a világnak, hogy értékelje ezt és meg is fizesse. A Tullet-jelenségről sokat elmondanak a workshopjairól készült videók (azért nem linkelek ide egyet, mert érdemes többe belenézni, úgy lesz teljes a kép). A Pötty könyv Tullet legfontosabb könyve. A magyar kiadás a franciával (Un livre) egy évben jelent meg 2010-ben, megelőzve pl. az amerikai kiadást (Press Here), ami csak 2011-ben jött ki… és ahogy a mondani szokták, „a többi már történelem”: mert négy éven keresztül folyamatosan szerepelt a New York Times sikerlistáján. Nem véletlen, hogy Tullet 2015-ben New Yorkba tette át a székhelyét.

A Pötty könyv olyan, amiről olykor elhangzik a megszokott „ilyet én is tudok csinálni” kijelentés (amit persze szeretnénk látni). A könyvnek kb. tízforintos méretű sárga, piros és kék pöttyök a szereplői. Ezekkel történik mindenféle attól függően, hogy az előző oldalpáron milyen utasítást hajtottunk végre. A feladatok kellőképpen változatosak, így végig fenntartják az érdeklődést. Nagyon egyszerű eszközökkel, pl. egy-egy sötét háttérrel éri el, hogy a vizualitást se érezzük egyhangúnak. A fináléban, amikor már tapsolunk (Tullet-től nem áll távol a színház, persze hogy elintézi, hogy megtapsoljuk a könyvét), és a tapsunk hatására nőni kezdenek a pöttyök, ahol fedik egymást, ott megjelennek a kiegészítő színek, amolyan végső ajándékként. És ezt a könyvet aztán nagyon sokszor fel kell olvasni, úgyhogy az ember már-már olyan biztonsággal mondja fejből a szöveget, mint az Anyám tyúkját. Szerencsére a nagyobbak már tudják maguknak olvasni… vagy egymásnak… vagy a kisebbeknek – itt kialakul sokféle leosztás, de mindenki élvezi. Annakidején nem volt ritkaság, hogy egy-egy gyerek óvoda vagy iskola után bekönyörögte magát vagy beugrott a Két Egérbe csak azért, hogy végigjátszhassa egyszer a Pötty könyvet.

Minden ezzel a sárga pöttyel kezdődik...

Miközben interaktív könyvnek tartjuk, valójában ez a könyv olyan, ahol a befogadónak bizonyos szempontból nem osztottak lapot. Pontos instrukciókat kap, amelyeknek következménye van. De ha nem engedelmeskedünk az instrukcióknak, akkor is ugyanaz történik – csak kevésbé élvezetesen. Jellemző történet, hogy járt egy fiú a Két Egérbe, aki régóta ismerte már a könyvet, mire egyszer csak közölte velünk a felfedezését, hogy a Pötty könyvben minden oldal tartalma ott van eleve, nem csak nyomogatásra, tapsolásra stb. jelenik meg, változik át. A felismerést követően változatlan lelkesedéssel játszotta végig a könyvet. Tulajdonképpen ezzel arra a nyugtalanító metafizikai kérdésre adott választ, hogy akkor is ott vannak-e a dolgok valahol, amikor éppen nem látjuk őket. Ha van titka a könyvnek, akkor éppen ez lehet az. Az általános tapasztalat, hogy a gyerekek mennyire szeretik az ismétlést, ami sokszor társul még azzal, hogy szigorúan ragaszkodnak egy-egy történet eredetileg megismert megfogalmazásához, nehezen tolerálják a szülői átfogalmazást, rövidítést. Mivel a Pötty könyv aktív részvételt kíván a befogadótól, az ismétlés örömét azzal fokozza, hogy minden a tetteink okozataként történik. Így a pontos ismétlődés igazi biztonságot ad, a kiszámítható világ biztonságát. Ezt a világot az is szívesen eljátssza, aki amúgy tisztában van azzal, hogy a könyv lapjainak tartalma jellemzően független a mi tetteinktől.

A Pötty könyv megjelenését hamarosan követte az interaktív könyvek divatja, bő két évig minden erről szólt, majd elmúlt ez is, ahogy a könyvpiaci divatokkal lenni szokott (egyáltalán emlékszik még rá valaki?), de a Pötty könyv maradt. Bebizonyosodott, hogy nem a trendnek köszönhetően emelkedett magasra, hanem saját erejéből. Hatalmas dolog, hogy nálunk ennyire hamar megjelent, ahogy az is, hogy mindmáig kapható (Tullet két további magyarul megjelent könyvével együtt). Mert a Pötty könyv szinte kötelező kelléke egy óvodás könyvespolcának.


Hervé Tullet: Pötty könyv. Magyar szöveg: Ágoston Alexandra. Vivandra Könyvek, 2010. 64 oldal, kemény borító.

Ez a könyv szerepel a Két Egér 100-as gyerekkönyvlistáján!

 

A bejegyzés megírásához használt könyvet a saját könyvespolcunkról vettük le.