Blog Két Egér-könyvlista blog Katicák, kozmonauták, álommeghajtás

Katicák, kozmonauták, álommeghajtás

Laboda Kornél könyve a Gavarin és az álomantenna sci-fi gyerekeknek, de nem az a fajta, amelyik a felnőtt sci-fiket mondja fel leegyszerűsítve és tompítva az éles részeket. Miután egy lendületből végigolvastuk, épp úgy, mint egy jó felnőtt sci-fi alkalmat ad arra, hogy darabokra szedjük, elemezzük, különféle elméleteket alkossunk róla, hogy gondolkodjunk arról, mit mond és hogyan mondja.

Gyerekkoromban imádtam volna ezt a könyvet. Így aztán, ha fenntartásokat, kérdéseket fogalmazok meg, azok a felnőtt olvasó fenntartásai (kérdései). Gyorsan fussunk végig a ezeken, hogy azután megkönnyebbülve leírhassam, hogy nem is annyira a fontosak, hiszen gyerekkoromban imádtam volna ezt a könyvet.

A sci-fi rajongói közösség egyik kedvenc tevékenysége apró részekre szedni, analizálni a történeteket és vadászni a kisebb-nagyobb következetlenségekre, tökéletlenségekre. A másik pedig az elméletek (teóriák) alkotása, melyek sokszor a történeten túlmutatnak és részben helyre teszik a fenti következetlenségeket is. A Gavarin és az álomantenna sci-fi, ami abból is látszik, hogy könnyedén alkalmazható rá e rajongói módszertan.

Az alsó tagozatos Gavarin, hogy megszabaduljon leginkább az iskolától, de valamennyire a családjától is, háziállatai társaságában az űrbe távozik, amiről hamar kiderül, hogy a mienknél sokkal izgalmasabb, szabadabb világ, ahol végre barátokra talál, sőt szerelemre, ahol végre van értéke annak, amit tud és ahol igaz, egy a földinél sokkal rosszabb iskolába kell járnia, de ellentétben a földivel, ezen tud változtatni, sőt – ahogy ebben a műfajban nem ritka – barátaival képes megmenteni az univerzumot, vagy legalább az univerzum álmait.  

A regény két nagyon eltérő olvasatot is megenged: az egyik szerint könnyed kalandregény, ami nem veszi nagyon komolyan magát, ezt sugallja a szöveg lazasága, a gyakran primer poénok, utalások sci-fikre és sci-fi vándormotívumokra, a parodisztikusság; a másik szerint a kalandregény csak eszköz, de a lényeg, hogy a közösséghez való tartozásról és a magányról, az iskolai szocializációról gondolkodjunk. Természetesen a második olvasatot érdemes elfogadnunk, hiszen ha elsőt tartanánk kizárólagosnak, akkor itt véget is érhetne ez az írás.

A szöveg jól össze van ragasztva. Ha az első fejezet végén felfigyelünk egy baljóslatú mondatra, nem véletlen, szinte már el is felejtenénk, mire kiderül, hogy persze, Rang nadúr iskolájára utalt. Sokáig találgatjuk, mi az értelme a Topáz Tinánál tett látogatásnak, de csak türelmesen kell várni a magyarázatra A szerelmi szál sem csak önmagáért van, hanem ez jelenti a fő motivációját Gavarin magánakciójának. És még lehetne sorolni. Ezek alapján az elbeszélés más elemeiről is feltételezzük, hogy van valamilyen dramaturgiai szerepük, innen kezdődnek a találgatások.

A problémák kezelésére két rajongói teóriát alkotunk: (1) a sorozat-teória egyes kérdéses pontokat azzal magyaráz meg, hogy a könyv egy sorozat (vagy trilógia) nyitó kötete, a dolgok ez nagyobb összefüggésben értelmet nyernek. (2) a fantázia-teória pedig azt állítja, hogy a történet valójában csak Gavarin fejében játszódik le, ez is jó pár dolgot megmagyarázhat. A két elmélet nem zárja ki egymást.

A sorozat-teória mellett szólnak külső érvek: a kiadók szeretnek sorozatban gondolkodni, ráadásul a klasszikus sci-fi irodalom és mozgókép jelentős hányada is sorozat. És mint fentebb írtuk, alapvetően következetes a regény dramaturgiája, így gyanakvást keltenek azok a momentumok is, amelyekre nem találunk elegendő magyarázatot az olvasás során. Az egyik ilyen kifejtetlen dolog az orosz szál: Gavarin, Makszimov, Mása cica, a Vertov-rendszer neve, vagy éppen az, hogy a hajó utasait kozmonautáknak nevezi a szöveg. Űrutazással kapcsolatban persze termékenyek lehetnek az orosz (ill. szovjet) kulturális, popkulturális utalások, a nevekből lehet asszociálni, de a konkrét magyarázat egyelőre várat magára, méltán gondolhatjuk, hogy még most készül. Hasonlóan érdekes a „legénység” néven emlegetett háziállatok kérdése, egyelőre ők sem kaptak igazán jelentős dramaturgiai szerepet, kérdés maradt, miért kerültek be a regénybe. A könyv egyik legfontosabb tartalmi eleme Rang nadúr (Etelka néni) iskolája, ami erőteljes, de kicsit naiv disztópia, amennyiben önálló regénynek tartjuk a könyvet. Egy olyan sorozatba, amely minden részben más-más problémakört állít a fókuszba, viszont tökéletesen passzol, ha több közül egy, akkor már nincs hiányérzetünk, a sorozatságra másképp reagálunk. Arra is magyarázat lehet a sorozat-teória, hogy Gavarin nem tér vissza a családjához. Mert láttunk ilyet már máshol is a gyerekirodalomban, de pl. Roald Dahlnál azok tényleg borzasztó családok, ahonnan csak menekülni érdemes, itt erről szó sincsen. Egy sorozatban ez valamikor majd a helyére kerülhet.

A fantázia-teória eredete nagyon egyszerű: mivel Gavarin szobája változik űrhajóvá, gyanakodhatunk, hogy lényegében csak a szobáját el sem hagyó fiú fantáziájában történik minden; illetve ennek alesete az, hogy mindezt álmodja – úgy is annyi szó esik az álmokról. Tehát minden, amit olvasunk Gavarin fantáziája (esetleg álma). Ezzel a teóriával magyarázhatjuk a szöveg gyakori utalásait, allúzióit (könyvekre, filmekre, vándormotívumokra), persze rögtön kérdés, hogy ezek a korábbi élmények Gavarin fejében dolgoznak-e (aki mégis csak egy alsó tagozatos gyerek) vagy a sokat látott elbeszélőében, aki azt állítja az előszóban (melyik gyerek olvas előszót?), hogy mindez megtörtént vele… De maradjunk Gavarin fantáziájánál. A szerelmi szál esetlensége, a csókjelenet anakronizmusa alsó tagozatban helyükre kerülnek, ha Gavarin fantiziáiként tekintünk rájuk. De ha egy alsós fantáziájának fogjuk fel: az lehet alternatív magyarázata a disztópia naivitásának, ahogy mondhatjuk azt, hogy a család Gavarin valóságának, nem pedig fantáziájának része, ezért lett kiírva a történetből. A sorozat-teóriával szemben, amiről egyszer majd ki fog derülni, hogy igaz-e (azért ez már több mint valószínű), a fantázia-teóriánál ez nem szükségszerű, így lehet, hogy egész hátralévő életünkben törhetjük a fejünket, hogy mindez valóban (mármint a regény valóságában) megtörtént-e, vagy csak Gavarin képzeletében létezett.

Persze létezhetnek más magyarázatok is. Az űrhajóvá alakított szoba üzenheti azt is, hogy mindent igazán szabadon lehet elképzelni, ne ragadjunk le a sci-fik megszokott képeinél, vagy azt is, hogy vannak olyan szokatlan dolgok, amiket nem is biztos, hogy el tudunk képzelni. Ez a fajta nagyvonalúság a regény más pontjain is nagyszerűen működik.

Az illusztrátornak viszont ezért lehetett hálátlan a feladata, hiszen lazán körülírt fantáziákat kellett képpé merevítenie. Olyan ez kicsit, mint amikor meg kell magyarázni egy viccet. Mert hogy néz ki egy gyerekszobából létrehozott (egy házból kiszakított), később álommeghajtásúvá alakított űrhajó, vagy annak az álommeghajtású mentőkabinja? Jásdi Juli tiszteletreméltó küzdelmet folytat ezzel a nehézséggel (és azzal, hogy a lendületes szöveg miatt épp csak rápillantunk a képekre), nekem ott tetszik legjobban az illusztráció, amikor nem konkrétan ábrázol, hanem több történést sűrít egy képbe és (vagy) elmegy az absztrakt felé.

Jásdi Juli katicái

Minden teórián és felnőtt értelmezésen túl van a regénynek egy nagyon fontos fegyverténye, hogy kapunk három igazán szerethető hőst, Gavarint, Kilencet és Makszimovot (negyedikként Z-t, aki egy kicsit absztraktabb lény, így érzelmileg kevésbé megfogható, de őt is kedveljük), akiket szívesen követnénk akárhány kalandon át. És van jó pár olyan sci-fi megoldás, amik (ha nem is teljesen originálisak, de a sci-fiben nehéz olyat kitalálni, amit ne érezne valaki vándormotívumnak, parafrázisnak) mindenképpen emlékezetesek, mint az álommeghajtás, hamis hold, a katicák… A legemlékezetesebbek talán a katicák.

Gyerekkoromban imádtam volna ezt a könyvet. Olvasmányos, egy pillanatig sem unalmas, jó könyvélmény, ami alkalmat ad rá, hogy gondolkodni kezdjünk olyasmiken, hogy hol van a gyerekek helye egyes közösségekben (és a társadalomban) – és ezt gyerekként talán még sokkal érdekesebb is végiggondolni, mint nekünk felnőtteknek –; vagy hogy mit akar a társadalom a gyerekektől. Ha a sorozat-teóriánk bebizonyosodna, akkor ezek a kérdések még mélyülhetnek, árnyalódhatnak is a későbbiekben egy nagyobb összefüggésbe helyezve. De ha csak egy hasonlóan kalandos folytatás jönne a nagyobb forma igénye nélkül, az sem lenne érdektelen. És az is lehet, hogy tévúton járunk, és valami megjósolhatatlanul más fejlemény következik, mert ez a lehetőség is ott van „a kozmosz kifogyhatatlan lehetőségeinek végtelen sűrűjében”.


Laboda Kornél: Gavarin és az álomantenna. Jásdi Juli rajzaival. Sorozat: Abszolút könyvek. Pagony Kiadó, 2021. 272 oldal, puha borító.

Ennek a könyvnek 2 egeret adtunk. Ne szalassza el!

A bejegyzés megírásához használt könyvet a kiadó bocsátotta rendelkezésünkre.

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás
 
X
Kamaszmentő - TeakiadóMi bántja a gyerek lelkét? - TeakiadóNem születtél anyának! - Teakiadó