Blog Két Egér-könyvlista blog Lehetni lehetnék, ha nem is bárki

Lehetni lehetnék, ha nem is bárki

A Szívlapát című kamasz olvasóknak szánt költészeti antológia sikerének logikus következménye volt a folytatás, a Lehetnék bárki. A Tilos az Á Könyvek klasszul kikerülte az ismétlés csapdáját és egy eredeti keretkoncepció mentén jelentette meg az új versválogatást: egyharmad részben klasszikusok, kétharmad részben kortárs költők huszonévesen írott verseit válogatta össze Péczely Dóra szerkesztő. A fiatal és friss költészet széles tablója olvasásra és írásra inspirál, és a nemzedékiség élménye mentén közösségszervező lehetőséget is ígér.

110 magyar költő 160 verse került bele a kötetbe, mely 8 tematikus ciklusra tagolódik, melyek logikusan a legnagyobb költészeti témákat érintik, úgyis mint a család–gyerekkor, szerelem, identitás- és létkérdések, tájköltészet stb. Külön érdekesség, hogy az évszakok külön fejezetet kapnak a nagy témák mellett, továbbá a szerkesztő utószavában megemlíti, hogy természetesen volna tematikus átjárás a fejezetek között. Talán épp az évszakos válogatás világít rá, hogy az olvasó is szabadon járjon el: kedvére bolyonghat az olvasásban, és az ő olvasói élményében is létrejöhetnek egyedi motívum- és témafüzérek. A szintén fiatal Locsmándi Mátyás illusztrációi is katalizálják ezt, hiszen többnyire abszurd vizuális metaforái a költemények egyes motívumainak továbbgondolására késztetnek, a rajzok aprócska, rejtett részletei szintén szolgáltatnak gondolati bütykölnivalót az olvasónak. Talán azt lehet csak kifogásolni, hogy ez az illusztrációs világ a Szívlapáthoz képest nem jelent konceptuális elmozdulást, csak stiláris különbséget. Bár ezen végül is nem múlik semmi.

Meg kell hagyni, elsőre nagyon furcsán hat Petőfit, Babitsot valamint a mai fiatalok verseit felváltva olvasni. De ez a kissé merev elvárásrendszerünkből következő disszonanciaérzés elég hamar elmúlik, jól rá lehet hangolódni a formai, stiláris és poétikai sokszínűségre. Ezt nagyban segíti, hogy az erős szerkesztői elvek miatt különösen jó, de legalábbis elég jó versek kerültek a kötetbe. Ez alatt a klasszikusok verseit is értem; aki olvas költői életműveket, tudja, hogy a legnagyobbaknak is rengeteg vacak verse van – természetes módon, már csak logikailag is szükségszerű, hogy legyen legrosszabb versük stb.

Ami talán különösen meglepő, hogy ma rengeteg olyan huszonéves költő van, aki meggyőző szakszerűséggel és komoly szakmai tudatossággal ír, nem ritkán lehengerlően biztos kézzel. Pályakezdő költői gyerekbetegségnek itt a nyomait sem találni. Másfelől egyenesen megdöbbentő, hogy a kortárs versek háromnegyede rendkívüli módon hasonlít egymásra. Nem epigonságról van szó, inkább valamiféle közös hangról. E versek közös jellemzője, hogy többnyire élőbeszédszerűek, alanyi és/vagy köznapi beszédhelyzetből indulnak, alapvetően életvilágbeli elemekkel dolgoznak, egyértelmű kötöttforma-iszonyról árulkodnak, költői alakzatok használatában és érzelmességben visszafogottak, közlő jellegűek, de mégis alapvetően elégikus karakterűek. Valamiféle – nem pejoratív értelemben vett – túlpoetizált storytelling ez. Talán nem teljesen elhibázott feltételezés, ha ezeket a jellemzőket az elmúlt évtized slam poetry-kultúrája hatásának tudjuk be.

A korszellem tehát ambivalens: van egy művelt, írástudó, bátor generáció, mely közös hangütésével egy közösségi közeget, nyelvi- és beszédbeli teret hoz létre, ahol létrejön egy „common sense”, ám egyúttal az egyéni vonások redukálódnak. Sok költőnek sokféle hangot kellene kitermelnie – ezt diktálná a logika, de nem ez történik.

Persze ez a fanyalgás csak akkor érvényes, ha a költészeti közeget tekintjük, és nem vagyunk tekintettel kifejezetten a Lehetnék bárki funkciójára és küldetésére. Jelesül, hogy irodalomfogyasztásra és irodalomértésbeli fejlesztésre szolgál, és talán arra ingerel: szóljunk hozzá ehhez a közös beszédhez. Lelkesítő erővel hathat, hiszen a fiatal olvasó, ha könnyebben fogad be egy mai nyelven megszólaló verset, talán bátrabb lesz az elsőre, adott esetben bonyolultabbnak tűnő klasszikusok olvasása során. Fesztelenebbül olvas, és a régit sem réginek, hanem – ha nem is frissnek és mainak, de – a mában is érvényes gondolatokkal bírónak fogja érezni. Talán annyira, hogy neki is megjön a kedve, hogy verset írjon, főként mert azt láthatja, nagyon sokan teszik ugyanezt. És ez a fesztelen, irodalommal élő fiatal elme lenne az irodalomtanításunk és az olvasóvá nevelés legfőbb célja. És e célt a Lehetnék bárki tökéletesen szolgálja.

Ki lehetne mi...

A kötet szerzői: Ady Endre, Ambrus András, André Ferenc, Arany János, Babits Mihály, Baka István, Bék Timur, Bende Tamás, Berzsenyi Dániel, Biró Krisztián, Borda Réka, Bordás Máté, Celler Kiss Tamás, Csokonai Vitéz Mihály, Dezső Katalin, Dsida Jenő, Ferencz Mónika, Grancsa Gergely, Győrfi Kata, Hevesi Judit, Horváth Eszter, Horváth Imre Olivér, Horváth Veronika, Hyross Ferenc, Jékely Zoltán, József Attila, Juhász Ferenc, Juhász Gyula, Juhász Tibor, Kaffka Margit, Kali Ágnes, Kállay Eszter, Kalocsai Péter, Kányádi Sándor, Kellerwessel Klaus, Kemény Lili, Kemény Zsófi, Kerber Balázs, Kosztolányi Dezső, Kovács Boglárka, Kovács Kristóf, Kölcsey Ferenc, Körösztös Gergő, Lesznai Anna, Marcsák Gergely, Mizsur Dániel, Mohácsi Balázs, Nagy Dániel, Nagy Hajnal Csilla, Nemes Nagy Ágnes, Németh Gábor Dávid, Orbán Ottó, Petőfi Sándor, Petri György, Pilinszky János, Purosz Leonidasz, Puskás Dániel, Radnóti Miklós, Rékai Anett, Sánta Miriám, Seres Lili Hanna, Simon Bettina, Somlyó Zoltán, Stermeczky Zsolt Gábor, Szabó Lőrinc, Szabó Magda, Szabó Márton István, Székely Örs, Szenderák Bence, Tandori Dezső, Térey János, Tóth Árpád, Vajda János, Vajna Ádám, Vass Csaba, Veszprémi Szilveszter, Vida Kamilla, Vörösmarty Mihály, Weeber Luca Borbála, Weöres Sándor, Zilahi Anna.

Két interjú Péczely Dórával azoknak, akiknek fontosak a háttérinformációk az olvasáshoz:

Most ez a költészet (Mesecentrum)

Stúdiumok, stádiumok – interjú Péczely Dóra szerkesztővel (Kortárs online)


Lehetnék bárki – Kortárs és kortalan versek, Péczely Dóra szerk., Locsmándi Mátyás rajzaival, Tilos az Á Könyvek, 2020., 292 oldal.

 Ennek a könyvnek 2 egeret adtunk. Ne szalassza el!

A bejegyzés megírásához használt könyvet a kiadótól kaptuk.

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás