Blog Két Egér-könyvlista blog Nem lehet betelni vele

Nem lehet betelni vele

A telhetetlen hernyócska, Eric Carle könyve azok közé a művek közé tartozik, melyekben nem az aprómunka vagy a kunszt teremti meg azt az extra értéket, amit a legjobb könyvektől várunk, hanem egy darab kivételesen leleményes formai ötlet és egy attitűd szülte kedves gondolat. 

Ennél a könyvnél nehéz elvonatkoztatni attól, hogy a világ egyik legnevezetesebb kicsiknek szóló könyvéről van szó. Hogy ennek a könyvnek már 52 éves története van. Hogy nemcsak a közönség szereti (a célközönség és a szülők is), hanem a szakma számára is igazodási pont mind vizualitásában, mind a narratíva szempontjából, hiszen a metamorfózis koránt sem egyszerű fogalmának megragadása lenyűgöző egyszerűséggel a legkisebbek számára. Most azonban tegyük félre mindezt, és lássuk, mitől gondolnánk zseniális könyvnek akkor is, ha a fentiekről semmit sem tudnánk. 

E keménytáblás lapozó oldalain a hernyócska kikel a tojásból, sokat eszik, majd pillangó lesz belőle. Ez a biológiai ténytörténet hogyan lesz mulatságos és szívmelengető mese?  

A formai lelemény az, hogy a könyv bizonyos lapjai változó méretűek és lyukak vannak beléjük stancolva. A hernyócska ugyanis hétfőn egy almán rágja át magán, kedden két körtén és így tovább, míg egy tízfogásos őrült szombati lakoma után hasfájást nem kap, s az ételek képein mind-mind ténylegesen lyukak tátonganak. Egyszerre tanuljuk tehát a rovarok teljes átalakulását, a hét napjait, a tőszámneveket, a gyümölcsök és egyéb ételek neveit, s közben a gyerekek számlálgatva kishernyónyi ujjacskáikat átdughatják az ételillusztrációkon.  

Ez így együtt már olyan erős, hogy Carle ráérzett, nem is nagyon kell túlterhelni a sztorit a vizualitással, ezért egy fehér terű, redukált látványt hozott létre, mely nagyon áttekinthető, ugyanakkor maguk az ábrázolt formák látványa nagyon kellemes a szemnek a szép textúrák, a tiszta színek és a színkompozíciók miatt. A festett foltokból álló szereplők egészen anyagszerűek, szinte mintha textilből vagy színezett kreatívpapírból lennének (vannak?) kivágva. 

A bebábozódás és a pillangóvá válás színrevitele is külön oldalpárokon történik, vagyis nemcsak az egyes napok hernyómenüje, de még hősünk fejlődéstörténetének stációi is szellemesen, a lapozás dramaturgiájával összhangban van az olvasó elé tárva. A végső lapozáskor a pillangó megszületése mindig csodálkozó gyönyörködéssel tölti el a gyerekeket. És jól szórakozunk azon a kedves meglepetésen, miszerint a balga falánkság mégiscsak egy magasabb, szent célt: a káprázatos pillangót szolgálta – ez az a többlet, ami az említett szerzői attitűdből fakad. Ettől kedves ez a könyv. 

Az arra vonatkozó mondatok, hogy a hernyó mikor, hány darab dolgon rágta át magát, repetitív illetve permutáló felolvasássá lesznek, szinte mondókajellegűvé válik az egész könyv. Az ilyesfajta ismétlődő szerkezeteket igazán imádják a legkisebb olvasók. Mint a kis hernyó, ők se tudnak betelni e könyvvel, újra és újra akarni fogják. Hétfőn egyszer, kedden kétszer... de nem fog megfájdulni a szemük... 


Eric Carle: A telhetetlen hernyócska. Magyar fordítás: Demény Eszter. Pagony, 2006, 2019. 24 oldal, lapozó.

Ez a könyv szerepel a Két Egér 100-as gyerekkönyvlistáján!

A bejegyzés megírásához használt könyvet a saját könyvespolcunkról vettük le.

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás