CsaládTabuSzexualitás

Szexuális forradalmak

Egy fél évszázadon belül Európa két szexuális forradalmat is átélt. Az első az úgynevezett Nagy Generáció önmegvalósításának része volt a ’60-as években, a második az internet chat-szobáinak és a webkameráknak köszönhető.

- Tanárnő! Mit tanácsol, lefeküdjek a barátommal? Nagyon szeretjük egymást.
- Nem!
- Miért nem? A tanárnő pedig olyannak látszott, aki hisz a szerelemben...
- De ha neked egy harmadik embert kell megkérdezned, hogy egy ilyen esetben mit tegyél, akkor nem szereted igazán azt a fiút, és még nem állsz készen arra, hogy szexuális kapcsolatot létesíts.

A fenti párbeszéd jó néhány évtizeddel ezelőtt hangzott el egy rendkívül szigorú erkölcsöt hirdető lánygimnáziumban, de erre a kérdésre ma sem lehetne megfelelőbb választ adni. Úgy vélem azonban, hogy a mai tizenévesek csak elvétve fordulnak ilyen és hasonló kérdésekkel a szüleikhez, pedagógusaikhoz. De lehet, hogy jobb is, hiszen ebben az esetben olyan döntésről van szó, amely valóban csak az érintett két emberre tartozik, s a következményeket is nekik kell viselniük, nem is szólva arról, hogy ez már az intimitás olyan szintje, amelyben a döntést csak az érintett egyén hozhatja meg.

A Nagy Generáció szexuális forradalma

Ma már a nagyszülői kort is elérték a Nagy Generáció tagjai, akik ifjúkorukban részesei voltak az úgynevezett szexuális forradalomnak. Igaz, hogy ennek hatása csak némi késéssel és tompítva hatolt át a vasfüggönyön, de ahhoz azért elég erős volt, hogy fokozatosan átformálja a fiatalok szemléletét, viselkedését. A 60-as években elinduló, és a 70-es években hozzánk is elérő fordulathoz nagyban hozzájárult, hogy eltűnt néhány olyan félelmet keltő indok, amelyek fékezték a szexuális kapcsolat alakulását. Megszűnni látszottak a korábbi riasztó nemi betegségek. A fogamzásgátlás hatékony módszereinek terjedésével, a tabletták megjelenésével kevésbé kellett rettegni a nem kívánt terhességtől. A témáról folyó egyre nyíltabb diskurzus enyhítette a szexuális élethez kapcsolódó szégyenérzetet, és sok helyen liberalizálták az abortusz szabályozását is.

Tovatűnt az a korszak, amikor a nagymama azt mondhatta serdülő unokájának, hogy "egy lány csak addig értékes, ameddig nincs átlyukasztva, mint a villamosjegy". Ugyanakkor egyre gyakrabban emlegették a nők jogát a szexuális örömhöz, az orgazmushoz. A szüzesség megőrzésének követelménye, a házasságon kívüli nemi kapcsolat létesítésének tiltása egyre súlytalanabbá vált, az érintett generáció számára a boldogsághoz való jog a szerelem szabadságát is magában foglalta. A szexuális forradalom azt is jelentette, hogy a szexuális együttlétet már nem kötelező az életútba integrálni (házasság), hanem lehet önmagában is álomszerű, csodálatos, örömteli élmény.

A palackból kiszabadult szellem

A ’70-es években nálunk a demográfiai hullámvölgy bekövetkeztével óriási kampánya volt az úgynevezett családi életre nevelésnek, amely óhatatlanul magában foglalta a szexuális felvilágosítást is, nyilván nem csupán a "hogyan születik a kisbaba" szintjén. Az iskolák számára készült programba bekerült a tudatos családtervezés, a fogamzásgátlás, a nemi betegségek kérdésköre, és kötelezővé is vált, hogy erről a tizenévesek a tanítási órákon halljanak. A házasságon kívüli nemi életről nem esett szó, a közvetítendő szocialista családmodell természetesen onnan indított, hogy a házasság őszinte kölcsönös vonzalmon alapul. Erre épül azután a közös teherviselés, a házimunka és a gyermeknevelés gondjainak igazságos megosztása, az érzelmek karbantartása, a közös gazdálkodás és a tudatos családtervezés.

Egy feudális hagyományait máig őrző társadalomban, az elnőiesedett tantestületekben nem volt könnyű a tizenévesekkel nyíltan beszélni erről a kérdésről. Szexuális forradalom ide vagy oda, a felnőtt társadalom, ezen belül a pedagógusok nem álltak készen a feladatra. Az élet a felszín alatt persze már akkor sem a megkövesedett normák szerint zajlott, akkor is léteztek titkos szerelmi kapcsolatok kollégák, illetve olykor a plátói határokat túllépő nemi vonzalmak tanár és diák között. A témáról természetszerűen szó esett a biológia órán (tudjuk, ezt csinálják a pillangók is...), a lelki vonatkozásokról a szépirodalom ürügyén lehetett beszélgetni, az alaposabb felvilágosításhoz pedig többnyire külső szakembert hívott az iskola. Ilyenkor általában megkérték a pedagógust, hogy hagyja magára a gyerekeket az előadóval, hogy ők valóban meg merjenek nyilvánulni, és felvessék az őket élénken foglalkoztató kérdéseket. S mivel a nemi erkölcs tekintetében igencsak különbözött az egyes családok felfogása, nem volt ritka, hogy a szülők felháborodottan kérték számon az iskolán, hogy szexuális felvilágosítás címén a fogamzásgátlás lehetőségébe avatja be a lányait.

A tabuk ledöntését azonban egyre kevésbé lehetett megállítani. A szellem végleg kiszabadult a palackból, és a szülők többsége egyre kevésbé tudta gyermekeit a nemi élet korai megkezdésétől visszatartani . „Mit is tehet ilyenkor egy szülő? – kérdezte egy tizenéves rémült mamája a 80-as évek vége táján – Talán az a legjobb, ha jól rájuk ijesztünk!" („Ti leányok, ne tegyétek!” Arany János). A teherbeesés, ha nem is teljes biztonsággal, mégis jó eséllyel elkerülhetőnek látszott, de jött az új veszély: az AIDS, ami egy időre fékezni tudta a parttalanná vált szabadságot. Éppen az AIDS elleni védekezés eredményeképp, az óvszerek használatáról nyíltan kezdtek beszélni az iskolában is.

A második szexuális forradalom

És mi történt azóta? Az egyik oldalon szinte minden tabu ledőlt: a televízióból, az internetről, sőt az utcai óriásplakátokról is árad a szex, a nemi aktusokat kifejező szavak, kifejezések már mint kötőszavak terjednek, s ezt az áradatot nem igazán lehet megfékezni. Vannak olyan vélemények, amelyek szerint a pornográfia már annyire részévé vált a mindennapoknak, hogy elérte hatása végső határait. Nem kapcsolódik hozzá a titkosság bizsergető izgalma, a kisfiúknak már nem kell a női öltözőknél vagy napozóknál leselkedni, hogy felfedezzék a női test rejtélyét, s nincs szükségük arra sem, hogy a világtól elrejtőzve nézegessenek szexképeket. A webkameráknak és az online chateknek köszönhetően a fiatalok körében lényegében bekövetkezett a második szexuális forradalom. A Nagy Generáció gyermekei és unokái élnek a szüleik, nagyszüleik által kivívott szabadsággal, de mintha a kérdéskör emberi minősége megsínylené a változást.

A pedagógusok nemisége külön kérdés. Szerepük e téren tisztázatlan, s nem is hiszem, hogy a közeljövőben tisztázható. Semmiképpen sem lehet egyetérteni azzal, hogy kötelező legyen az ezzel kapcsolatos intim problémákról nyíltan beszélgetniük a serdülő (és serdületlen) fiatalokkal több okból. is . Az egyik ok, hogy ez a terület a legmélyebb intim szférát érinti, s nem kívánható el egyetlen tanártól sem, hogy átugorva a saját árnyékát, a számára esetleg problémákat, feszültségeket is okozó kérdésről oldottan társalogjon az olykor nála felszabadultabb, őt esetenként vizsgáztató, illetve szándékosan zavarba hozó tizenévesekkel. A másik szintén fontos ok, hogy ebben a kérdésben ma sem létezik konszenzus a társadalomban, s hitelesen ki-ki csak azt tudja képviselni, ami megfelel a meggyőződésének.

Hogyan tovább?

A tanár bezárkózhat a tantárgya bástyái mögé, kijelölheti saját intim szférája határait, ajánlhat egyéb tájékozódási lehetőséget a tanítványának, a szülő helyzete azonban egészen más. Ő mindenek előtt félti a gyerekét, fiát, lányát az elhamarkodott szexuális kapcsolattól, a nemi betegségtől, a nem kívánt terhességtől és mindattól az érzelmi zűrzavartól, amelybe a gyermeke kerülhet, ha szerelmes lesz, ha kíváncsiságból, társai hatására, vélt vagy valódi érzelemtől hajtva, vagy éppen érzelem nélkül enged nemi vágyainak.

A szülők egy része mindezt a serdülőkori fejlődés természetes szakaszának tekinti, és el tudja érni, hogy gyermeke kellő bizalommal legyen iránta, meg-, esetleg elfogadja a tanácsait. De a legmegértőbb szülő se számítson arra, hogy lánya vagy fia egyenesen őhozzá fordul, és vele osztja meg ilyen jellegű gondjait, hiszen a tizenévesek számára általában kínos szüleikkel megtárgyalni a testiséggel kapcsolatos témákat. Kénytelenek vagyunk tudomásul venni, hogy nem dönthetünk a gyerekünk helyett, legfeljebb a mérlegelésben, az esetleges következmények számbavételében segíthetünk, ha a gyerek erre tőlünk egyáltalán igényt tart. "Normázni", erkölcsi prédikációt tartani pedig már a szexuális forradalmak előtt sem volt célravezető. Capuletné évszázadokkal ezelőtt is képtelen volt hatni halálosan szerelmes lányára. Ilyen tekintetben pedig a helyzet mit sem változott.

Akinek gyereke van, az nem ússza meg az érte érzett aggodalmat, és a "második szexuális forradalommal" ez az aggodalom csak fokozódik. Igaz, hogy korábban sem volt a szülőnek teljes rálátása  arra, hogy mi mindenről hall a gyereke baráti körben, mi történik a párkapcsolataiban, illetve, hogy milyen ingerek, hatások érik. Tagadhatatlan azonban, hogy ezeknek a hatásoknak a köre a világháló megjelenésével jelentősen kitágult, és bemérhetetlen az a befolyás, amit ezek gyerekeink pszichoszexuális fejlődésére gyakorolnak. S mivel nincs esélyünk arra, hogy hermetikusan elzárjuk őket a rájuk zúduló ingerektől, információktól, kapcsolatoktól, nem tehetünk mást, mint hogy fenntartjuk velük a kölcsönös bizalmon alapuló  dialógus lehetőségét, erősítjük bennük az önmaguk iránti felelősségérzetet, és éreztetjük velük, hogy  biztos háttérként ott állunk mögöttük, ránk minden körülmények között feltétlenül számíthatnak.

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás
 
X
Nem születtél anyának! - TeakiadóMi bántja a gyerek lelkét? - TeakiadóKamaszmentő - Teakiadó
Nem születtél anyának! - Teakiadó