Élményközpontú pedagógiák
Drámapedagógia az osztályteremben
A tanári magyarázatok világában felnövekedett szülőként bizony nehéz megítélni, hogy mitől is jó egy alternatív módszerekkel vezetett tanítási óra. Pedig a tevékenység- és élményközpontú tanítás nem boszorkányság: ugyanúgy „szabályai” vannak, mint a jól felépített tanári előadásnak. Most a tanítási dráma „működését” és néhány formáját mutatjuk be.
A hagyományos tanítási órán sokszor hallanak a gyerekek olyan dolgokról, amelyek nagyon távol állnak tőlük. Ilyenkor az okos, vagy kevésbé okos, de szorgos diák megtanulja az új anyagot. Úgynevezett „idegen tudást” szerez, mert nem tudja az új ismeretet semmihez kötni, amit eddig tanult, vagy saját életében előfordult. Az így szerzett ismeret hosszútávon szinte biztosan elvész.
Ilyenkor hívja segítségül a megfelelő módszertani repertoárral rendelkező pedagógus a tanítási drámát, mely segít a gyermekeknek abban, hogy a tudás személyessé, átélhetővé váljon, a gyerekek azonosulhassanak vele, és ebben a folyamatban olyan érzéseket, asszociációkat élhessenek át, melyek elősegítik a megértést.
Nézzünk néhány példát a tanítási dráma technikáiból, a teljesség igénye nélkül, hiszen egy olyan sokszínű módszerről van szó, amelynek részletes ismertetése több kötetet is felölelhetne. Egyes technikái a tanítási óra rövid, néhány perces részét adhatják, de vannak komplexebb, egész tanítási órán vagy akár több tanítási egységen keresztül felhasználható, szakköri kereteket igénylő drámapedagógiai módszerek is.
Bemelegítő játékok
Iskolába kerüléskor, egy új közösség építése során a nevek, társak megismeréséhez remek lehetőséget biztosítanak a kezdőjátékok, az ismerkedő-, kapcsolatteremtő játékok. Az órakezdés előtt ezerfelé kalandozó figyelem megzabolázására valók a koncentrációs gyakorlatok, melyekben az összpontosítás képességének fejlődése mellett egy csapásra megteremtődik a szándékos tanulás elengedhetetlen feltétele, a célzott figyelem. Például egy matematika óra kezdődhet koncentrációs játékkal.
:
Számfuttatás
Kört alakítanak a résztvevők. A játék során több számsort fogunk egyidejűleg futtatni (egyesével számolunk), mindegyiket a vezető indítja. A játszók feladata, hogy csak a sorrendben előttük lévő hangjára koncentráljanak, s arra, hogy a tőle hallott számnál eggyel nagyobbat mondjanak. (Nem kötelező elöl kezdeni a számsorokat! A csoportlétszámtól függ az, hogy hány számsor egyidejű futtatása számít jó teljesítménynek; húsz főnél 5-10 számsor is elfér a körben.)
Nehezített variációk:
1. Nem a vezető indítja az összes számsort, hanem éppen az a játékos, akinek a körön kívül sétáló irányító (a csoport egyik tagja) megfogja a vállát.
2. Bárki, külső jel nélkül indíthat újabb számsort.
Megjegyzés: Csukott szemmel is játszhatunk, nincs szükség a vizuális információkra.
Jelentésteremtő játékok
Sokkal könnyebb a tananyagot megérteni, megjegyezni, ha megélhetjük, konkréttá tehetjük azt. A különböző szövegek feldolgozásakor – bármely tantárgy esetében – a jelentésteremtést segítő drámapedagógiai gyakorlatok sora áll rendelkezésre, segítve a tartalom személyessé tételét. Erre szolgál például a "kihangosítás" vagy "szerepbe bújás", ahol a tanulók egyes szám első személyben, mintegy megélik az olvasott, vagy elképzelt szereplő érzéseit, és el is mondják, mit éreznek közben. Ilyen az "állókép" nevű szoborjáték, mellyel egy jelenet ábrázolására van lehetőségük a gyerekeknek. Itt közvetlenül vehetik szemügyre a jelentést hordozó metakommunikációs jeleket, gesztusokat, mimikákat; ezzel is segítve az átélést, a megértést.
Emlékezzünk vissza egy kicsit, hányszor fordult elő velünk – különösen gyerekként –, hogy késztetést éreztünk egy-egy történet, esemény megváltoztatására; hogy rákiáltsunk a negatív figurára, meg nem történtté tegyük a történelmi múlt egy-egy eseményét, vagy ellenkezőleg: emlékezzünk arra is, amikor bánkódtunk, hogy a szóban forgó korban nem élhettünk! Nos, a drámajáték erre is számos lehetőséget kínál, például a "gondolatkövetés" elnevezésű gyakorlatban, ahol a gyerekek leírhatják reflexióikat, haragjukat, nemtetszésüket, vagy éppen rokonszenvüket fejezhetik ki valamely megismert szereplő nevében. Az így felvetődő gondolatok később egy csoport- vagy osztályszintű szervezett vita, "disputa" keretében elsimíthatják a drámajáték során felgyülemlett feszültségeket, miközben észrevétlenül belsővé, maradandóvá teszik az élményt, a tananyagot.
Megváltozott tanárszerep
A drámajátékok alkalmazásakor a tanárszerep is átalakul: a tanár segítő vagy játszó, de mindenképpen mellérendelő viszonyban áll a teremben lévőkkel. Itt nincs kamaszos ellenállás a tekintéllyel szemben. A játszók feloldódnak a játékban, megnyílnak, közel engedik magukhoz a megfoghatóvá vált élményt, amely aztán a délutáni tanulás, vagy későbbi számonkérés alkalmával felidéződik bennük.
:
Tanítási módszerek
Korábbi cikkeinkben a frontális osztálymunkáról és a
kooperatív tanulásszervezésről olvashatnak.