ÉletmódSzabadidőJáték

A fantázia játékai

Gereblyefésű

Játszani jó. Nemcsak gyerekként, de felnőttként is. Ahhoz, hogy igazán élvezni tudjuk a gyerekeinkkel eltöltött időt, bele kell helyezkednünk az ő világukba. Kavicsból levest főzni jó mulatság, és a kicsik fejlődésében hasznos is lehet!

„Többet megtudhatsz másokról egy óra játék, mint egy év beszélgetés alatt.” (Platón)

A játékról

A gyerekek játéka és fejlődésük között szoros az összefüggés. A játék az érzékeléses és mozgásos viselkedésben, a közvetlen élményben gyökerezik. Ilyen az, amikor a csecsemő fürdetés közben boldogan rugdalódzik, mert a hullámzó víz látványa és érzése örömet okoz neki. Ilyenkor közvetlenül a testén keresztül érzi az örömet a gyerek.

Később a játék már túlmutat a saját testén, elkezd tárgyakat, majd embereket használni. 12 és 30 hónapos koruk között a gyerekek fejlődése rohamos sebességre kapcsol. Úgy használják a tárgyakat játék közben, ahogyan azt a felnőttektől látták: a kanalat a szájukba veszik, a húsklopfolóval ütögetnek.

A mintha-játék

Másfél-kétéves kor körül azonban megjelenik egy egészen másfajta játék is: ilyenkor kezdik a tárgyakat úgy használni, mintha azok egészen mások lennének. Faággal keverik a homok kávéjukat, és kavicsot tesznek bele cukor gyanánt; a lányok kis gereblyével fésülködnek, a fiúk pedig gyufásdobozzal autóznak. Ezt a fajta játékot nevezzük „mintha-játéknak”, vagy más néven szimbolikus játéknak, ugyanis ilyenkor egy tárgyat egy másik helyettesít, mint például a gyufásdoboz a kisautót.

A szimbolikus játék az idő előre haladtával egyre összetettebb lesz. A két és fél éves gyerekek kezdik játék segítségével próbálgatni a társas szerepeket: például a kicsi megfürdeti a gyerekbabát, sőt akár egy anyát játszó babával fürdeti meg. Ebből is láthatjuk, hogy a játék nem csupán az értelmi fejlődést jelzi, de a szociális érettségnek is remek mutatója.

A mintha-játék segítségével a gyerekek olyan tevékenységeket gyakorolnak, amit a valóságban maguktól még képtelenek végrehajtani. Így tudnak homokból süteményt sütni, és kőkancsóból üdítőt tölteni kőpoharakba. Mindez nem igényel olyan fejlett kézügyességet, mintha valóban kancsóból töltené az italt az üvegpohárba. A játékban azonban minden sikerülhet.

Kivel jó játszani?

Megfigyelték, hogy a gyerekek játéka tovább tart és sokkal kidolgozottabb, amikor az édesanyjukkal együtt játszanak, mint amikor egyedül. Az anya ugyanis rengeteg témát és ötletet ad a játékhoz, amibe aztán a gyerek is szívesen bekapcsolódik. Az anyák, a gyermek legjobb ismerőjeként, ösztönösen olyan játékot választanak, ami a gyerek életkorának és fejlettségének leginkább megfelel.

Az azonban érdekes, hogy az éppen járni tanuló babák játéka fejlettebb és tartalmasabb akkor, amikor az idősebb testvérükkel játszanak együtt, mint amikor az anyjukkal. Ennek talán az lehet az oka, hogy egy gyerek az életkorától függetlenül is szívesebben és könnyebben engedi bele magát a fantázia világába, mint egy felnőtt, akinek ez a terep kevésbé komfortos.

Amikor a szülő a „gyilkos” és a gyerek az áldozat

A gyerekkel való játék igazi kihívás lehet számunkra, ám sokszor komoly erőfeszítést igényel, hogy energiát és időt nem kímélve felvegyük azt a játékbeli szerepet, amit gyermekünk kér tőlünk, vagy hogy úgy helyezkedjünk bele az ő világába, ahogy azt elvárja. A fáradtság, az empátia hiánya mondatja velünk, hogy "Az nem is kisautó, van neked annyi matchboxod, miért nem azzal játszol!" vagy „Gyere, anya ad neked rendes fésűt, olyat, mint a felnőtteké!”.

Így azonban nemcsak visszaszerezzük az elkobzott gyufásdobozunkat, de egyidőben meg is öljük a játékot. A gyerek ilyenkor megdöbbenve áll előttünk, kerek szemei nem a kíváncsiságot, hanem az értetlenséget tükrözik. A játékfejlődés egymást követő szakaszainak fontos szerepe van; ha meggyorsítjuk vagy figyelmen kívül hagyjuk ezt a fejlődést, mindenképpen hátráltatjuk a folyamatot. Ezzel együtt pedig gyermekünknek ártunk. Higgyük el, hogy ő pontosan tudja, mi a jó neki.

Eltűnik a magány

Míg a kétéves kor körüli gyerekek inkább magukban tologatják a kockát autó helyett, és fésülik a hajukat műanyag gereblyével, addig az óvodások már szociodramatikus játékokat játszanak. A mintha-játék többszereplőssé válik, és megjelennek a társas szerepek. Ebben az életkorban a fantázia erőteljesen fejlődésnek indul; a szimbolikus játékok elősegítésével magunk is támogathatjuk ezt a fejlődési folyamatot. Ez a klasszikus papás-mamás, irodás, bolti eladós játékok kora.

Hasznos és szórakoztató

Bár az ismert fejlődéspszichológus, Piaget szerint a játék nemigen van hatással a gyerek értelmi fejlődésére, Vigotszkij ennek éppen az ellenkezőjét állítja: „a játék során a gyerek mindig felette áll az életkorának, mindennapi viselkedésének; mintha a játék során egy fejjel magasabb lenne saját magánál.”.

Vigotszkij szerint a mintha-játék nagy segítséget nyújt a gyerekeknek az összetettebb gondolkodás kialakulásában. A kicsik, hogy eligazodjanak a valós életben, a szüleikre vannak utalva, akik szabályok felállításával segítik őket a biztonságos tájékozódásban. A játék során azonban a gyerekek pont ezt a szabályokkal teli valós világot bírálják felül, és létrehozzák a saját valóságukat.

Érdemes támogatni a gyerekek mintha-játékát, hiszen ezzel nemcsak a logikai és problémamegoldó képességüket fejlesztjük, de részt veszünk egy olyan szórakozásban, ami minket, felnőtteket is kikapcsol.

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás

XMi bántja a gyerek lelkét? - Teakiadó