ExtraTanulásszervezésFrontális tanulásszervezés

Hatása a tanulókra

A tanítási folyamat eredményessége nagyrészt azon múlik, mennyire tud és képes a pedagógus az általa tanítottakhoz alkalmazkodni. Ha a frontális tanítás hagyományos módját használja, nőhetnek ugyan a tanulmányi eredmények, de kicsi az esély, hogy ezen túl a tanulókat  meg is érintse személyiségüket, megtanítsa tanulni, és felkészítse azokkal a készségekkel, amelyekkel az egész életen át tartó tanulásra készek és alkalmasak lesznek.

  • A hagyományosan szervezett frontális munka intellektuálisan sokirányúan fejlesztő lehet, elsősorban azon gyerekek számára, akik részt tudnak és akarnak venni az egységes oktatási folyamatban.
     
  • A gondolatcserére, vitára, eszmecserére is épülő munkában érdekeltek, résztvevők, a tanáron kívül egymástól is sok mindent (tényeket, megközelítésmódokat stb.), sokfélét tanulhatnak. A vitaszituáció megalapozza a véleménynyilvánításhoz szükséges képességeket, és felkészít különböző szereplésekre, álláspontjaik kifejtésére, megvédésére.
     
  • A társak előtt zajló megnyilatkozások, értékelések, konfliktusok, kommunikációs megnyilvánulások, események, történések erősen hathatnak azokra, akik arra éppen érzékenyek.
     
  • A frontális osztálymunka alkalmas a közös gondolkodás, az adott témában kialakuló  versenyszellem erősítésére.
     
  • Képességfejlesztő hatása elsősorban a figyelemre, megfigyelésre, jegyzetkészítésre, lényegkiemelésre van.
     
  • Ez a munkaforma inkább az individualisztikus attitűd kialakításának kedvez, mivel mindenki csak a saját előmenetelében érdekelt.
     
  • A tanulók között nincs kapcsolat, így tanórán nincs lehetőség a szociális értékek közvetlen gyakorlására. Kialakul a gyerekek közötti polarizáció, ami egyes tanulók esetében peremre kerülést eredményez.
     
  • A gyakori kudarcélmények elbizonytalanodáshoz, önértékelési problémákhoz vezethetnek, amelynek következménye az alacsony teljesítmény. Mindez kihat a gyerekek közti kapcsolatokra, ami kirekesztéshez, elmagányosodáshoz vezethet.
     
  • Hatékonysága alacsony, mivel egyoldalú a kommunikáció. Egységes hatásrendszere miatt (azonos cél, tartalom, feladat, ütem, feldolgozási idő) kérdéses az egész osztályra kiterjedő fejlesztő hatása.
     
  • Mivel az eredményesség nem egyenletes, a teljesítmények széttartóak, a gyerekek közötti polarizációnak negatív következményei lehetnek. Azok a tanulók, akik a tanárral azonos kulturális mintázatokkal rendelkeznek előnyt élveznek, azok akik nem, a szociálisan hátrányos helyzetűek, kulturális kisebbségek, részképességhiánnyal küzdők, kiugróan tehetségesek stb. eleve esélytelenné válnak. Nem tudnak a többivel együtt haladni, más tevékenységgel foglalkoznak.

 

A direkt tanítási módszereket túlsúlyban használó pedagógusoknak fel kellene ismerniük, hogy ezek korlátozottan alkalmasak a kritikus gondolkodáshoz, kreativitáshoz szükséges készségek, attitűdök fejlesztésére, valamint az interperszonális vagy az együttműködő tanulás ösztönzésére.

Az affektív (érzelmi, indulati), illetve magasabb szintű kognitív (megismerés, megismerési folyamatok) célkitűzések megértéséhez a tanulóknak szükséges lehet más stratégiákhoz társítható tanulásszervezési módszerekre is. Ha a pedagógus biztosítani akarja azt, hogy a tanulók elérjék a különböző dokumentumokban megjelölt nevelési és oktatási célokat, akkor többféle és különböző tanulásszervezési stratégiát is alkalmaznia kell.

Tapasztalta-e túlnyomórészt frontális munka fenti hatásait? 
Ezek közül melyekkel nem ért egyet? 
Mely jellemző kialakulását tartja a legkedvezőbbnek, legkedvezőtlenebbnek? 
Van-e olyan pozitív tapasztalata, amely a fentiek között nem szerepel?

 

Hasonló tartalmakért iratkozz fel ingyenes hírlevelünkre!
 

Kölöknet hozzászólás

aláírás