Hogyan éljük túl a válságokat?

Általában megküzdünk ezekkel a problémákkal, de a mai bizonytalan környezetben ez bizony egyre nehezebben megy. Nem véletlen, hogy napjaink pszichológiai irodalmában egyre népszerűbb kifejezés a reziliencia, vagyis a rugalmas ellenállóképesség. Ez azt jelenti, hogy válságos helyzetben is képesek vagyunkvisszanyerni lelki-testi egyensúlyunkat.

Kis cikksorozatunkban ezt a jelenséget járjuk körül és próbálunk tanácsokat adni ahhoz, hogyan legyünk mi magunk is reziliensek, illetve hogyan segítsük gyerekeinket abban, hogy ellenállóvá legyenek a csapásokkal szemben. Cikksorozatunkban többek közt az Amerikai Pszichológia Társaság honlapján megjelent cikkeket is felhasználtuk.

Mi is a reziliencia?

Az amerikaiak szinte mindent lefordítanak a gyerekek nyelvére is. Az amerikai pszichológiai honlapon a gyerekek számára írt színes brossúrában a rezilienciát úgy írják le, mint egy olyan labdát, amelyet össze-vissza dobálgatnak, de végül mindig visszapattan. A felnőttek számára pedig leginkább úgy festik le a rezilienciát, mint egy vadvízi hajózást, ahol néha nagyobb hullámokon kell úrrá lenni, de ahol vannak társak, akik segítenek, sőt, néha ki lehet mászni a partra és kicsit megpihenni.

A Wikipédián olvasható általános meghatározás szerint a reziliencia: „rugalmas ellenállási képesség, azaz valamely rendszernek – legyen az egy egyén, egy szervezet, egy ökoszisztéma vagy éppen egy anyagfajta – azon reaktív képessége, hogy erőteljes, meg-megújuló, vagy akár sokkszerű külső hatásokhoz sikeresen adaptálódjék. A reziliencia lényegében azt a tulajdonságot vagy helyesebben képességet jelöli a pszichológiában, hogy az ember gyorsan vissza tudja nyerni eredeti, jó állapotát testi-lelki szenvedés illetve nehéz élethelyzetek átélése után.”

Van olyan értelmezése is a rezilienciának, mint az a képesség, amivel a kedvezőtlen adottságokból, családi helyzetből fakadó hátrányokat leküzdjük. A magyar nyelv sok-sok szavával, kifejezésével és szólásával-közmondásával utal tulajdonképpen a reziliens viselkedésre. Mondunk olyat, hogy „talpraesett”, „életrevaló”, „nem kell félteni”, „kiheveri”, vagy „amitől nem halsz meg, attól erősebb leszel”, „teher alatt nő a pálma” vagy „segíts magadon és az Isten is megsegít” és így tovább.

Fontos azonban tisztázni, hogy az Egyesült Államokban már bevett, nálunk még csak éppen a szakmai szóhasználatba beszivárgó kifejezés mögött mit is kell érteni pontosan. A reziliens személy nem az a mindig „happy” és gondtalan figura, aki elsőre eszünkbe juthat a definíció kapcsán. A fogalom a pszichológusok értelmezésében eleve csak azokra az emberekre használható, akik életük során nehézségekkel, krízishelyzetekkel kell, hogy megküzdjenek.

Persze kisebb-nagyobb krízis mindannyiunk esetében történik, így mindenkinek az életében lehet olyan szakasza, amikor nagyon is megmutatkozik, milyen túlélési stratégiákkal rendelkezik. Egy szülő elvesztése, egy párkapcsolat vége, vagy a munkahelyünk megszűnése és még számos egyéni esetben szükség van ugyanis az egyén újrakezdési képességére. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy nincs helye a félelemnek, a csalódásnak és a gyásznak. Ezek életünk részei. A kérdés az, hogy hogyan találhatjuk meg életünkben a helyes arányt a veszteségek feldolgozására fordított idő és az újrakezdés között? Képesek vagyunk-e igazán újrakezdeni, talpra állni.

Folytatjuk.