Az észt diákok már nemcsak használják az AI-t – kódolják és problémákat oldanak meg vele
Miközben sok országban még mindig az a fő kérdés, hogy csalásnak számít-e a ChatGPT használata, Észtországban diákok már AI-alapú oktatási megoldásokat fejlesztenek. Egy hackathonon például olyan rendszeren dolgoztak, amely a tanárok éves dolgozatjavítási idejét 378 óráról 100 alá csökkenthetné.
Észtországot ma már sokan az oktatási digitalizáció egyik „világítótornyának” tartják. Az országban több mint 150 iskola és hat egyetem vesz részt AI-oktatási programokban, és az OpenAI-jal közösen egy 20 ezer diákot érintő, 12 hónapos kutatást is elindítottak arról, hogyan hat a mesterséges intelligencia a tanulásra, az önbizalomra és a későbbi lehetőségekre.
A szemléletük pedig látványosan eltér attól, amit sok helyen még ma is látunk. Az észt diákokat nem pusztán AI-felhasználóknak, hanem AI-val alkotó problémamegoldóknak próbálják nevelni.
A legutóbbi nagyszabású program neve Presidential Education Hackathon volt, ugyanis az észt államelnök, Alar Karis védnöksége alatt zajlott, és ő maga is részt vett a megnyitón. Ez nemcsak egy „tech-rendezvény” volt, hanem kvázi nemzeti stratégiai ügyként kezelt oktatási esemény. A „presidential” jelző azt üzeni: az AI és az oktatás kérdése Észtországban már nem csupán technológiai trend vagy startuptéma, hanem állami prioritás.
Nem a kézírást akarják lecserélni
Ami különösen érdekes az észt modellben, hogy nem „mindent digitalizálni” akarnak mindenáron. Miközben az ország Európa egyik legfejlettebb digitális oktatási rendszerét építi, továbbra is nagy hangsúlyt helyeznek az alapvető készségekre, az olvasásra, a problémamegoldásra és a tanári jelenlétre is.
Vagyis nem a kézírást akarják lecserélni AI-ra, hanem megpróbálják megtanítani a gyerekeket mindkét világban jól működni.
Ez a fajta pragmatikus egyensúly talán az egyik legfontosabb oka annak, hogy Észtország évek óta kiemelkedően teljesít a nemzetközi oktatási felmérésekben. Az észtek digitális országként is nagyon erősek olvasásban, matematikában és kreatív gondolkodásban. A digitális eszközök náluk nem helyettesítik a hagyományos tanulási módszereket, hanem kiegészítik azokat. A cél nem az, hogy a technológia átvegye az iskola szerepét, hanem hogy értelmesen beépüljön a tanulásba.
Észtország nem választani akar a füzet és az AI között
A digitális eszközök náluk nem öncélú látványelemek. Az interaktív tananyagok, az online tanulási platformok és a gyors visszajelzést adó értékelési rendszerek mind azt szolgálják, hogy a diákok aktívabban, személyre szabottabban tudjanak tanulni.
Közben már általános iskolától kezdve hangsúlyt kap a programozás és a számítógépes gondolkodás fejlesztése is. A ProgeTiger nevű kezdeményezés például nem egyszerűen technikai készségként kezeli a kódolást, hanem olyan logikus gondolkodást, problémamegoldást és kreativitást fejleszt vele, amely más tantárgyakban is hasznos lehet.
A digitális értékelési rendszerek szintén fontos szerepet kapnak. Ezek az eszközök gyors visszajelzést adnak a diákoknak, alkalmazkodnak a tanuló szintjéhez, és segítenek a tanároknak hamarabb felismerni, hol vannak lemaradások vagy nehézségek. Ez pedig személyre szabottabb támogatást tesz lehetővé.
Közben az online tanulási platformok virtuális tanulási tereket hoztak létre, ahol a diákok együttműködhetnek, hozzáférhetnek a tananyagokhoz, és az osztálytermen kívül is folytathatják a tanulást. Ezek a rendszerek különösen fontosnak bizonyultak azokban az időszakokban, amikor az oktatás valamilyen okból megszakadt vagy átalakult.
A diákok nemcsak használják az AI-t, hanem építenek vele
Az egyik hackathoncsapat például egy olyan rendszeren dolgozott, amely jelentősen csökkentheti a tanárok javításra fordított idejét. Miután egy pedagógustól megtudták, hogy évente körülbelül 378 órát tölt dolgozatjavítással, olyan AI-alapú megoldást kezdtek fejleszteni, amely ezt 100 óra alá szoríthatná.
A cél nem a tanárok helyettesítése volt, hanem az, hogy kevesebb idő menjen el repetitív feladatokra, és több maradjon valódi tanításra, beszélgetésre és személyes figyelemre.
A hackathon egyik legerősebb üzenete talán éppen az volt, hogy az AI literacy – vagyis az AI-hoz kapcsolódó tudás – ma már egészen mást jelent, mint néhány évvel ezelőtt. Nem pusztán azt, hogy a gyerek felismeri, mi az a mesterséges intelligencia, hanem azt, hogy tud-e vele kérdezni, ellenőrizni, alkotni, problémát megoldani vagy együttműködni.
Nem lexikális tudásból lesz előnye a jövő gyerekeinek
Ez különösen érdekes annak fényében, hogy a PISA 2022 kreatív gondolkodást vizsgáló eredményei szerint a jövőben egyre fontosabbá válhatnak azok a készségek, amelyek nem pusztán lexikális tudásra, hanem alkalmazkodásra, ötletelésre és problémamegoldásra épülnek, mint erre Lannert Judit is rámutatott a PISA 2022-t elemző, átfogó blogcikkében.
Ez is érdekelheti:
Az sem véletlen, hogy egyre több ország próbálja újragondolni, mire kellene valójában felkészíteni a gyerekeket az iskolában. Erről korábban mi is írtunk, amikor azt néztük meg, mit tanulhatna Magyarország a világ legsikeresebb oktatási rendszereitől.
Persze ettől még nem az a cél, hogy minden gyerek programozó legyen. Sokkal inkább az, hogy ne passzív fogyasztóként sodródjanak egy AI-val átitatott világban, hanem értsék, hogyan működnek ezek az eszközök, hogyan lehet jól használni őket, és mikor kell kritikusan viszonyulni hozzájuk.
Mert az AI ma már nem opcionális háttérzaj. Egyre inkább olyan alapkészséggé válhat, mint korábban az internet vagy az angoltudás – és könnyen lehet, hogy azok a gyerekek kerülnek előnybe, akik nemcsak használni tanulják meg, hanem gondolkodni is vele együtt.
Forrás: visiteudestonia
Fotó: 123rf
