Alsó tagozatból a felsőbe: Mire számíthattok gyermekeddel a felső tagozaton?
A felső tagozatba lépés néhány alternatív iskola tanulóitól eltekintve minden egyes gyerekkel megtörténik. Nem is kell belőle nagy drámát csinálni, mert ha odafigyelünk néhány alapvető dologra, akkor különösebb megrázkódtatás nélkül vészeli át gyermekünk az átmenetet. Tippek szülőknek Varga Mónikától, a hozdkiazellenorzot.hu és a Beírás felnőtteknek című könyv szerzőjétől.
De, mint minden átmenet, ez a változás is tartogat meglepetéseket, és vannak buktatói, amelyek megnehezíthetik a felkészületlen kisdiák beilleszkedését.
Először is ott van az a tény, hogy nagyjából ez az életkor a serdülőkor kezdete. A hormonális és érzelmi változások miatt pont most lesz jellemzőbb az érzelmi labilitás, fokozódik a figyelmet elterelő álmodozás, egyes gyermekek visszahúzódóbbá válnak, mások épp ekkor kezdik a szabályok elleni lázadást. Szóval ahogy a nyolcadikos felvételi is a lehető legrosszabb életkorban érkezik, így a felső tagozat kezdete sem ideális, de egyelőre nincs jobb megoldás.
Arra talán pont alkalmas a tíz év körüli életkor, hogy az önállóságukat próbálgató kisdiákok ekkor már aránylag könnyen kiemelhetők az alsós tanár nénik szárnyai alól. A kíváncsiság, az „én már nagy gyerek vagyok” érzés ekkora egy kis bátorságot is ad a rájuk váró változások befogadásához. Illetve ekkortájt érkezik el a kognitív fejlődés azon szakaszába, amikor már könnyebben tanul szabályokat, tényeket, jobban tud figyelmet összpontosítani, tanulási stratégiákat kezd kialakítani és az absztrakt gondolkodás is kezd kibontakozni. Nyelvtanárként például ekkor tapasztalom meg elsőként a gyermekeknél a nyelvtani szerkezetek tudatos alkalmazását.
De mégis mi változik meg a felső tagozatban? Erre egyszerű a válasz: minden.
• A fizikai környezet. Az iskolák döntő többségében a felső tagozat máshol van, akár másik épületben, és a megszokott osztályterem helyett elkezdődik a teremből -terembe vándorlás.
• Az osztályközösség. Kevés iskolában marad együtt az alsós osztályközösség, számos gyermek iskolát vált, vagy szaktárgyi tagozódás miatt keverednek össze a korábbi osztályok.
• A megszokott tanár néni. Helyette egy sereg idegen tanár érkezik.
• A kommunikáció. Véget ér a tutujgatás, a személyes kapcsolat helyett előtérbe kerül a szaktárgyi számonkérés, a tanárokkal való személyes kommunikáció lecsökken.
• Az elvárások és az értékelés. A korábban megszokott „pirospontgyűjtés” és egyéb jegyjavító technikák megszűnnek, belép a határozott teljesítményértékelés.
• A tanulás módja. A tananyag megértésével sokkal gyakrabban lesz magára hagyva, meg kell tanulnia az órán elhangzottakból építkezni, hiányosságokat bepótolni, több és bonyolultabb házi feladatot készíteni és sokkal többféle tantárgyra tanulni.
• A tanulás mennyisége. Ez nyilvánvaló az új tárgyak érkezésével.
• A szabadidő mennyisége. Sok kisgyerek észleli rémülten, hogy az otthon töltött idő jelentős része tanulással telik el, alig marad idő játékra, kikapcsolódásra.
Eddig a tények. Nézzük, milyen problémákat vet fel tízéves kor körül egy ilyen hatalmas kupac változás.
Mint említettem, ha a gyerek nyitott és kíváncsi, a több tanuláson kívül sem sok mindennel lesz gondja. De ők vannak kevesebben. Az említett hormonális változások és érzelmi instabilitás ekkora változás esetén azért a többségnél szorongást okoz. Az egészséges izgalom nagyon rendben van, az ilyen gyermek izgága és sokat kérdez, a szorongó gyermek viszont inkább szótlan, vagy mindenben a kivetnivalót keresi, mindent utál, semmit sem akar. Ezek már jelek arra, hogy fél a változásoktól, megnyugtatást vár a felnőttektől.
Mit tehet a szülő, hogy elősegítse a zökkenőmentes alkalmazkodás?
• Ahogy egy korábbi cikkemben az iskolába lépés esetén is hangsúlyoztam, az első és legfontosabb szabály: Ne riogassa a gyereket semmivel! „Majd ott meglátod fiam, felsőben nincs lacafacázás, ott aztán tanulni kell, nem lehet egész délután a gépet nyomni!” Ilyen vad mondatokkal ne vegyük el előre a kedvét, mert csak erre fog emlékezni.
• Vegyük sorba a fent felsorolt változásokat, kezdjük a fizikai környezettel. Ez nagyon egyszerű: mutassuk meg a gyereknek a felső tagozatot! Vagy kérjünk meg nagyobb ismerős gyereket, hogy vezesse végig a tantermeken, meséljen neki, keltse fel a kíváncsiságát valamivel.
• Kutakodjunk picit, kikkel kerül majd egy osztályba, kiket ismerhet, keressünk hozzá illő ismerős gyereket, akit kedvel. Ha számára kedves osztálytársak elmennek az iskolából, vigyük végig a folyamatot, engedjük elbúcsúzni őket, magyarázzuk el, a másik miért kerül máshová. Ha kell, biztosítsuk róla, hogy az iskolán kívül is találkozhatnak.
• Ha szeretné, engedjük külön elbúcsúzni az alsós tanár nénitől. Mutassunk neki néhány felsős tanárt, beszéljünk az idősebb gyerek szerethető tanárairól és magyarázzuk el részletesen, hogy mennyiben lesz más egy szaktanár, mint az alsós tanár néni.
• Készítsük fel a tanárok magázására, a tanárok sokféleségére, a megszokott anyáskodó tanár néni szerep megszűnésére. Kapcsoljuk ezt azzal össze, hogy ő már nagy gyerek, és ideje egy komoly környezetbe kerülnie.
• Ha azonban gyermekünk még az alsós bánásmódot igényelné, adjuk meg neki otthon teljes szeretettel, és segítsünk neki napi beszélgetésekkel, hogy kiderítsük, mennyire viseli meg őt az újfajta bánásmód.
• A tanulás mennyiségéhez szoktassuk hozzá kezdeti támogatással. Kérdezzük őt meg minden nap az új tantárgyakról, mi tetszett neki, mi, nem, miből van házi feladat és van-e esetleg valami, amit nem ért.
Számos gyermek csak az első hetekben, hónapokban igényel segítséget, hogy felvegye a tempót, aztán megy minden magától.
A szülői támogatás egyéb lehetőségei
1# Legyünk türelemmel, empátiával és figyelemmel! Tudatosítsuk magunkban, hogy természetes a bizonytalanság, esetenként a szorongás és a hangulatingadozások is, mert ez a fejlődő személyiség része.
2# Támogassuk az önállóságot! Hagyjunk teret a gyereknek arra, hogy barátságokat kössön, keresse szociális útjait az új környezetben, de mindig maradjunk elérhetők számára.
3# Támasszunk reális elvárásokat! Ne követeljünk kitűnő bizonyítványt mindenáron, hanem bátorítsuk a gyermeket, hogy legyen elfogadó saját teljesítményével szemben. „Ez most így sikerült, legközelebb sikerülhet jobban.”
4# Segítsük a tanulásban! Ne a feladatok megoldása legyen a cél, hanem a tanulási útmutatás: olvasd el újra, próbáld megérteni, készíts vázlatot, beszélgessünk a feladatról stb. De ne csináljuk meg helyette!
5# Ha azt látjuk, hogy a gyermeknek nehézséget okoz a szövegértés, utána kell járni az okoknak (pl. tanulási zavar, szorongás), és szükség esetén fejlesztő szakembert kell bevonni. A szövegértési nehézségek oly mértékben nehezítik a tanulást, hogy komoly akadályt jelenthetnek a későbbiekben.
6# Érzelmi támogatás: Engedjük meg azt is, hogy néha „tétlenül” álmodozzon, hiszen ez az önreflexió, önismeret, érzelmi fejlődés időszaka is. Nem csak kikapcsol ilyenkor a gyerek, hanem nagyon hasznos is számára ez a fajta álmodozás.
7# Ápoljunk jó kapcsolatot az osztályfőnökkel, szaktanárokkal! Vegyünk részt a szülői értekezleteken, fogadóórákon, hogy időben felismerjük a problémákat és együtt keressünk megoldást.
És persze tegyünk mindent mértékkel! Inkább a háttérből, a gyermek érdekei mentén, szükségletei ismeretében.
Varga Mónika könyve: Beírás felnőtteknek
Olvasnál további hasznos ötleteket, tippeket iskolai témában? Rendeled meg a szerző Beírás felnőtteknek című könyvét a lenti képre kattintva, amelyben erről a témáról is ír. A kötet végigvezeti az olvasót a gyermek-szülő és gyermek-tanár kapcsolat általános buktatóin, különös tekintettel a helytelen érzelemkezelésre, a felgyorsult világ és hibaközpontú oktatásból fakadó problémákra.
