A bántalmazás megelőzése ott kezdődik, ahol a tanár nem hatalmat gyakorol, hanem emberséget
Benedek Sarolta, az Értem magamat - értem a világot gyógypedagógus szakemberének írása a bántalmazás megelőzéséről egy egészen konkrét, kirekesztő és elítélendő iskolai ügy kapcsán született. A szakember az esetet nem kívánta nyilvánosság elé tárni, mert nem a gyereket megszégyenítő kínos részletekre akarta a fókuszt irányítani, hanem a lényegre: arra, hogy az a pedagógus, aki a gyerekek megalázásában vagy megbélyegzésében leli örömét, annak ideje lenne elgondolkodnia a pedagógusi pálya elhagyásán. Benedek Sarolta dühös, elkeseredett, de nagyon fontos üzenetét változatlan formában közöljük.
Tudom, nem lesz könnyű olvasni, amit most írok. De kell erről is beszélnünk... ugyanis a gyerekekhez való viszonyunk mutatja meg, mennyit ér valójában a pedagógusi hivatás. Rajtunk múlik az is, hogyan látja a társadalom a pedagógusokat: mint biztonságot adó, emberséges kísérőket, vagy hatalmukkal visszaélő elnyomókat.
A bántalmazás megelőzése nem a plakátkampányoknál vagy a konfliktuskezelő tréningeknél kezdődik, hanem ott, ahogyan a felnőttek – köztük a pedagógusok is – bánnak a gyerekekkel, és amilyen példát ezzel mutatnak.
Ha egy pedagógus megaláz, minősít, lehülyéz vagy büntető dolgozatot írat, azzal nemcsak a diák önbizalmát rombolja, hanem arra tanít, hogy az erősebbnek joga van bántani a gyengébbet.
Az a tanári közösség, ahol a tisztelet a diákok irányába hiányzik, akarva-akaratlanul megtanítja a gyerekeket is a bántalmazás nyelvére. Ez az a pont, ahol a kör bezárul, és a bántás kultúrája önmagát termeli újra. Legyen az iskola állami, alapítványi vagy egyházi fenntartású – egyik sem áll az Alaptörvény fölött!
A gyermekek személyiségi jogait, testi, lelki és szellemi fejlődését minden intézménynek kötelessége biztosítani.
Mielőtt egy iskola azon tűnődik, miért bánnak egymással bántóan a gyerekek, érdemes előbb magába néznie. Vajon a házirendje és a mindennapi gyakorlata valóban összhangban van az Alaptörvénnyel? Ha nem, ideje módosítani ezeken – hiszen ebben az esetben jogsértést követ el. De ennél is fontosabb, hogy az iskola – és benne minden felnőtt – a saját szemléletét is átgondolja. Mert hiába írjuk le, hogy elfogadást tanítunk, ha közben magunkban mégis beskatulyázzuk, leírjuk vagy lenézzük a gyerekeket. A változás nem a szabályzatokban kezdődik, mert azokban ezek már rég le vannak írva.
A kérdés az, hajlandók vagyunk-e valóban betartani őket, és a mindennapi működésünkben is képviselni azt az értékrendet, amit papíron vallunk?
Nem a gyerekek viselkedését kell először szabályozni, hanem a felnőttek felelősségét kell felismerni és kimondani.
Ahol a tanárok tisztelik a gyerekeket, ott kezdődik a valódi bántalmazásmegelőzés.
A tisztelet nem opcionálisan választható pedagógiai módszer, hanem alapállás: nem nézem le, nem skatulyázom be, nem gondolok kevesebbet senkiről, csak azért, mert szegény/gazdag, valamilyen nehézséggel küzd, az átlagostól eltérő a stílusa, más a vallása stb.
Minden gyermeknek joga van önazonosan megjelenni és kifejezni magát a személyisége szerint – ez az önrendelkezés és az emberi méltóság joga, amelyet az Alaptörvény II., XV. és XVI. cikke is garantál.
Ez nem adminisztratív kérdés, hanem szemléletbeli kötelesség: a pedagógus feladata, hogy a rábízott gyerekek útját egyengesse, segítse őket kibontakozni, és védje a lelki-szellemi egészségüket.
Aki a gyerekeket megalázza, megszégyeníti, megbélyegzi vagy bármilyen más formában bántja – konkrétan BŰNCSELEKMÉNYT követ el. És ha ez belefér a mindennapjaiba, talán ideje átgondolnia, valóban gyerekek között van-e a helye.
Jogalap
Alaptörvény II. cikk: "Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz..."
Alaptörvény XV. cikk (2): "Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja."
Alaptörvény XVI. cikk (1): „Minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. Ez a jog – az élethez való jog kivételével – minden más alapvető jogot megelőz."
Benedek S
Benedek Sarolta az Értem magamat - értem a világot gyógypedagógusa
