Ne aggódj, ha a gyerek csak decemberben tanulja először az A betűt!
Egyre több elsős gyerek szülője panaszkodik arról, hogy gyermeke már az iskolaév kezdetén "lemarad" a tanulásban, vagy egyszerűen nem látja át, hogy megfelelő ütemben halad-e az osztály. Hogy mennyire nem egyedi esetekről, hanem általános jelenségről van szó, jól példázza, hogy a szülői fórumok tele vannak bizonytalanságot tükröző kérdésekkel. A szülői beszámolókból kiderül, hogy míg az egyik iskolában már a huszadik betűnél járnak a gyerekek, máshol mindössze kettő betűt vettek összesen. Mindez könnyen frusztrációt szül a szülőkben: vajon a pedagógus nem végzi jól a munkáját, vagy teljesen jól haladnak a gyerekek, csak a szülők nem kapnak megfelelő tájékoztatást?
Emellett nem lehet figyelmen kívül hagyni a jelenség egy másik olvasatát sem. Szakértők szerint az elsősök lassabb haladása mögött gyakran az áll, hogy a mai gyerekanyaggal már nem lehet ugyanabban a tempóban dolgozni, mint korábban. Ehhez hozzájárulhatnak az iskolák közötti színvonalbeli különbségek, a falusi és városi intézmények eltérő feltételei, illetve a szelekció-szegregáció hatásai is. Mindezekről kérdeztük János Amáliát, a Pécsi Bártfai Utcai Általános Iskola tanítónőjét, a Kreatív Partnerség program pedagógus koordinátorát. Miniinterjúnk következik.
„Én magam is azt tapasztalom, hogy a szülők gyakran bizonytalanok az elsősök haladási ütemét illetően. Jól tudjuk, hogy vannak úgynevezett "versenyistálló iskolák", ahol az a cél, hogy a gyerekek már karácsonyra megtanuljanak olvasni, és vannak gyermekközpontúbb oktatási intézmények, amelyek inkább az iskolaérettség megerősítésére, az első osztály bevezető szakaszának meghosszabbítására helyezik a hangsúlyt. Ne feledjük: ezek a gyerekek néhány hónapja még óvodások voltak, akik délutánonként játszottak, aludtak is.
A legrosszabb pedagógiai hozzáállásnak tartom, hogy szeptembertől kezdve 45 perces tanórákkal és rohamtempóban próbáljuk letanítani a tananyagot.
Természetesen vannak gyerekek, akik ezt jól bírják, de ők vannak kevesebben. Sokkal fontosabbnak tartom első osztályban a tanulási képességek fejlesztését, a közösségépítést és azt, hogy a gyerekek valóban megérkezzenek az óvodás létből az iskolásba" – hangsúlyozza János Amália tanítónő.
„Arról, hogy egy iskolában milyen ütemben és milyen pedagógiai elvek mentén haladnak a tanítók, elvileg a szülői értekezleten vagy a fogadóórán tájékozódhatnak a szülők. Hogy erről az osztályfőnök milyen részletességgel ad tájékoztatást, nagyban függ a tanító személyiségétől.
Én abban hiszek, hogy már az első szülői értekezleten minden fontos információt meg kell osztani a szülőkkel, és azt is nyíltan elmondom nekik, hogy aki „versenyistálló iskola” tempót vár el, az nálam nem jó helyen jár.
Ha vannak olyan tantárgyak, amelyeket nem én tanítok, akkor az érintett kollégákat is megkérem, hogy vegyen részt az első szülői értekezleten, aki személyesen tájékoztatja a szülőket. Ez azonban nem mindenhol bevett gyakorlat. Fontos hangsúlyozni: a szülőknek joguk van minden lényeges információhoz hozzájutni iskolás gyermekükkel kapcsolatban. Ha kérdésük van, érdemes felszólalni a szülőin, vagy fogadóórát kérni az adott tanítótól. A szülők tájékozatlansága mindezek elmulasztásának lehet a következménye, és részben annak is, hogy előfordulnak olyan iskolák, amelyek kevésbé gyerek- és családcentrikusak. Arról nem szólva, hogy a mai rohanó világban kevesebb idő és figyelem jut ezekre a kapcsolódásokra." – mondja.
A tananyaggal és tanmenettel kapcsolatos tájékoztatás protokolljáról is kérdeztük a szakembert: „A kisebb iskolákban, amilyen a miénk is, könnyebben kivitelezhető a pedagógus-szülő párbeszéd, mert sokkal közvetlenebb a kapcsolat szülők és az iskola között.
Ott viszont, ahol portaszolgálatos rendszer működik, és a szülők be sem tehetik a lábukat az épületbe, valóban nehéz akár csak összefutni is a pedagógusokkal. Éppen ezért ezeken a helyeken még nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a szülői értekezletekre és a fogadóórákra, ami valljuk be, nagymértékben függ az iskolavezetés hozzáállásától is, miként valósítják ezt meg a gyarkolatban."
– teszi hozzá.
Az olvasástanítás tempóját és módszereit leginkább az iskola szemlélete és a tanító pedagógiai döntései határozzák meg, ami nagy szórást mutat az elsősök haladásában. Erről így vélekedik János Amália pedagógus:
„Talán kevesebb szülő tudja, hogy minden tankönyvhöz tartozik egy tanmenetjavaslat. Bár a legújabb pedagógiai irányzatok már nem várják el, hogy a gyerekek karácsonyig megtanuljanak olvasni, mégis gyakran tapasztaljuk, hogy a haladási ütem gyorsabb annál, mint amit a gyerekek ténylegesen bírnak. Szerencsére a tanító a saját belátása szerint alakíthatja a tempót – így lassíthat is, ha úgy látja, erre van szükség. Sajnos mindannyian ismerünk olyan pedagógusokat – szerencsére ők vannak kevesebben –, akik inkább a formális előírásoknak szeretnének megfelelni, nem pedig a gyerekek valós képességeihez igazítják a pedagógiájukat. És nagy szükség lenne új tankönyvekre és korszerűbb haladási ütemekre, különösen azért, mert egyre több elsős érkezik már óvodából valamilyen szakértői véleménnyel.
Az, hogy milyen pedagógiai módszert alkalmaznak az olvasástanítás során, alapvetően az iskola pedagógiai programjától és a tanítótól függ. Vannak intézmények, ahol az iskolavezetés határozza meg a követendő irányt, de gyakoribb, hogy a tanítók vagy az alsós munkaközösség dönt arról, milyen módszert képviselnek".
A falusi iskolák elsősei lemaradásban vannak
A témával kapcsolatos egy egészen friss, 2021-2025 között végzett hazai kutatás, amely rávilágít, hogy az iskolába lépő gyerekek 20 százaléka nem képes elsajátítani az elsős tananyagot. A megdöbbentő számadatokat egybevágnak a szülői fórumok panaszaival. A lemaradó gyerekeknek már az iskolaév elején komoly tanulási nehézségeik vannak, és úgynevezett „papíros gyerekek” lesznek. Látszólag megtanulnak írni, olvasni és számolni, de a valódi tanulásban lemaradnak. Oktatási szakértők egybehangzó véleménye szerint ez annak köszönhető, hogy amit és ahogy ma tanítunk a gyerekeknek, nem veszi figyelembe, mennyire éretten éreznek az óvodából az iskolába, milyen háttértudással és képességekkel rendelkeznek. A kutatás másik figyelemreméltó tanulsága, ami szintén rendre előkerül a szülői fórumokon: a kistelepüléseken működő iskolák elsősei elmaradásban vannak a nagyobb településeken élő gyerekekhez képest, illetve a kistelepüléseken élő szülőknek nincs valódi választása az iskolaválasztást kapcsán. Pedig, ha a kezdetekkor lemarad egy gyerek a tanulásban, nincs min csodálkozni, ha a szövegértési képességei előbb-utóbb romló teljesítményt mutatnak, ami a későbbi tanulást is nagyban befolyásolja.
