Iskola

Jól működő osztályterem Újpesten – Interjú Horváth Erikával, a Pécsi Sebestyén Általános Iskola igazgatójával

Az újpesti Pécsi Sebestyén Általános Iskola 2019 óta elkötelezett híve a kreatív oktatásnak. A Kreatív Partnerség Magyarország programmal közösen sikeresen pályáztak a Nemzeti Tehetség Programba, amely segítségével a 2020/21-es tanévben részesei lettek az ún. innovatív tanulási környezet kialakítását segítő projektnek. A közös munka a projekt lezárulta után is töretlenül folytatódott, így az idei tanévben is négy osztály tanulói tapasztalhatták meg a kreatív tanulás örömét.


Hogyan kerültetek kapcsolatba a Kreatív Partnerség programmal?

2018-ban részt vettünk egy továbbképzésen, először ott találkoztunk a programmal. Nagyon megtetszett és különösen azért, mert az iskolánk számára a tehetséggondozás kiemelt feladat, hiszen a gyerekek különböző szociális háttérrel rendelkeznek, eltérő tudással, ismeretekkel. A programban jelentős szerepet kapnak a művészetek és a művészek, ezért elhatároztuk, hogy felvesszük a kapcsolatot a program vezetőjével, Németh Szilviával, aki szerencsére látott bennünk, az együttműködésben fantáziát. 2019-ben kerestük az együttműködés formai lehetőségét, amelyben az innovatív tanulást támogató pályázat a segítségünkre volt.

Egy iskola esetében nem elég, ha a vezetőség lelkesedik a programért, hanem a tanárok attitűdje legalább annyira meghatározó tényező, így elkezdődött az ő felkészítésük, megismertetésük a Kreatív Partnerséggel, közös munka által. Volt több tréningünk, és szerencsére, a kollégák nagyon nyitottak voltak.

2020 szeptemberében indult el a program 4. évfolyamon a matematika, 5. és 6. évfolyamokon a magyar nyelv és irodalom tantárgyakkal.

Hogyan történik a gyakorlatban a művészetek bevitele tanórai keretbe?

Megdöbbentő volt számunkra, hogy mennyire helye van a művészeteknek az tanórákon is. A program legvonzóbb része, hogy a tanárok is művészekkel dolgozhatnak együtt, akik egy egészen más szemléletet hoznak be az iskola falai közé. Mivel nem ismerik a tantervi kötöttségeket, sokkal szabadabban dolgoznak a gyerekekkel. A kreatív szakemberek, művészek megnézték, milyen tantárgy, melyik témakörébe hogyan illeszthetők az ötleteik, azután a szaktanárokkal közösen dolgoztak ki az éves tervet.

2021-ben a programmegvalósítás utolsó hónapjaiba beleszólt a koronavírus, így mindent, amit elterveztünk, át kellett alakítanunk. Ennek pozitív hatása, hogy átkerülve az online térbe megtapasztaltuk, hogy a művészek ezen a területen is sokkal otthonosabban mozognak nálunk, pedagógusoknál. Hihetetlen tájékozottak, tudták, mikor és mihez kell nyúlni, hogy a tanórák sikeresek, élvezhetők legyenek a Google Classroom-on keresztül is. Egészen más szempontok szerint zajlottak a foglalkozások, talán a gyerekek számára új és élvezetesebb formában is, mint a tanteremben, mert megtanultak különféle programokat használni, amikkel korábban még sosem találkoztak.

Mi a tapasztalatod, miben más művészettel integrálva egy iskolai tanóra?

Bármennyire igyekszik egy irodalomtanár, egy művész színesebben, más nézőpontból közelíti meg a témákat. Sokszor próbáltuk csoportmunkával és különböző projektmunkákkal oldani a tantermi kereteket, de nem mindig sikerül, sőt, mert azt gondolom, nem vagyunk elég bátrak. A művészek sokkal bátrabbak.

2019 szeptemberében, amikor a közös munka elindult, nagyon érdekes dologra figyeltünk fel művészkollégámmal: egy egyszerű csoportalkotásnál kiderült, hogy a gyerekek, a fiúk és a lányok nem nagyon tudtak együtt dolgozni és nem is akartak. Nagyon szerettük volna feloldani a helyzetet, ezért elkezdtünk figyelni az arányokra és nem csak a képességekre, amikor a feladatokhoz csoportokat alakítottunk ki.

A tanároknál az egyéni teljesítmény kerül előtérbe, amíg a művészeknél a csoportteljesítményen, az együttműködésen van a hangsúly, hogy a gyerekeknek legyen türelmük kivárni a másikat, hogy vegyék észre, ki, miben jó. Ezáltal a fiúk és a lányok viszonya is nagyon sokat alakult, formálódott, gyakorlatilag megváltozott már 5-6 foglalkozás után. Egyre szívesebben választottak ellentétes nemű társat is a feladatokhoz, mert rájöttek, mindenki másban érzi jól magát, másban ügyesebb. A lányok precízebben, aprólékosabbak, kommunikatívabbak, amíg a fiúk nagyobb volumenben gondolkoznak, kreatívabbak. Az osztályközösségben is pozitív változás történt ennek hatására.

Próbáltam a többi, programban nem résztvevő kollégámat is ösztönözni, hogy jöjjenek be megnézni az órákat, és próbálják meg alkalmazni mindazt, amit látnak, tapasztalnak.

Milyen változásokat lehetett érzékelni a gyermekeken?

Év végén szülői workshopokkal zárult a program, ahol bátran el merték mondani tapasztalataikat, véleményüket, félelmeiket az édesanyák és édesapák, nem tartva attól, hogy ennek bármilyen negatív következménye lesz ennek a gyermekükre nézve.

A gyerekek elmesélték otthon, hogy sokkal szabadabban alkottak az órákon. Sokféle feladattal foglalkoztak, játékokkal, amelyek egyébként sok mindent fejlesztenek, színes, izgalmas munkákat készítettek a témákhoz kapcsolódóan. És minden héten nagyon várták ezeket az alkalmakat.

Az egyik szülő fogalmazta meg, hogy a program a gyerekekben fenntartja a kíváncsiságot, mert ugyan meg kell tanulni a tananyagot, de azt egészen más úton, nem a hagyományos módon közelítve meg.

A program után hogyan dolgozik tovább a tanár a művész nélkül? Változik a szemlélete?

Mindenképpen. A kollégák beszélgetnek egymás között a tapasztalataikról, és egyre többen szeretnének a programban részt venni. A tanárok nagy részét tehát megmozdítja, az idősebbeket kicsit nehezebben ugyan, de van, aki közülük is szívesen csatlakozik. Szerencsére, a Kreatív Partnerség mellett idén az iskolában fut a Tanulás művészete program is, amely egész kicsikkel, az első és második osztályosokat vezeti be a kreatív tanulás rejtelmeibe.

Hogyan inspirálnád az iskolákat, hogy csatlakozzanak a programhoz?

Ugyan bátorságot igényel, mert fontos szemléletet váltanunk, de nagyon eredményesen lehet a gyerekekkel foglalkozni és egészen más körülmények között, mint egy szokványos tanórán. Már az, hogy nem negyvenöt, hanem kilencven perces egy foglalkozás, sokkal több lehetőséget ad arra, hogy kipróbálják magunkat, és átvegyék azt a gondolati világot, amit a művészek közvetítenek.

A gyerekek, akik ebben a programban részt vesznek megtapasztalják, hogy másképp is lehet tanulni, képesek megmutatni, hogy miben ügyesek, mihez kell segítséget kérniük, hogyan lehet gyümölcsözően együttműködni, és mivel a feladatok során sikerélményük van, kapcsolataik is más alapokra helyeződnek.

 

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás
 
XKölöknet Szolidaritás