Pedagógus: „A jó tanítás a gyerekek motivációjából indul ki”

A számból talán ezerszer hangzottak el a következő, fegyelmező hangulatú utasítások a harminckét éves pályafutásom során: „Sorakozó! Osztály, vigyázz! Jobbra át, 1-2! Balra kanyarodással futás körbe, indulj!”. Ezek a rideg mondatok hű lenyomatai korábbi gondolkodásmódomnak, pedagógiai szemléletemnek, amely a tanítási gyakorlatomat a közelmúltig jellemezte. Ma már innovatív mesterprogramot viszek, ahol újszerű és kreatív módszertani eljárásokat igyekszem alkalmazni a testnevelésórákon: például zenehasználatot, indirekt oktatási stratégiai megoldásokat, egyéni fejlődésen alapuló értékelést; illetve amiért ez az írás is megszületett, „szakmai napokat” szervezek. 

A pályámat jellemző kettősség a hétköznapokban is tapasztalható. Röpködnek a fejünk felett a szinte már közhellyé vált új fogalmak „Z”, alfa generáció, élménytestnevelés, innováció, kompetenciafejlesztés ugyanakkor még sokan vallják a hagyományos értékeket, eljárások fontosságát, mint például a fenti sorakozó, a tanár, mint a tudás átadásának egyedüli forrása, a kritériumorientált értékelés kizárólagossága. A pedagógustársadalomban is látom ennek a feszültségét, itt vannak a fiatalok, akik talán a gyerekekhez mind életkorban, mind kapcsolódásban közelebb vannak, viszont tapasztalat hiányában a keretek kialakítása, az oktatási folyamat tervezése, szervezése még nehezebb számukra, ugyanakkor a régebb óta a pályán lévők az utóbbi területen jól működnek, viszont sok esetben a gyerekekhez való viszonyulásuk konfliktusos, feszültségekkel terhelt. Nem kívánok igazságot tenni – ha kell egyáltalán –, pláne nem pálcát törni bárki felett, célom mindösszesen az, hogy saját példámon keresztül mutassak be egy lehetséges utat, amely változást hoz a mindennapokban.

„Szakmai nap” – ilyen kreatív is lehet egy testnevelésóra

Mesterprogramom keretében, a tudásmegosztás jegyében döntöttem úgy, hogy egy bemutató órából, és az elméleti hátteret is feltáró óramegbeszélésből álló szakmai összejövetelt szervezek. A célom az volt, hogy bemutassam a kollégáimnak, hogy a testnevelés tanításába hogyan lehet megvalósítani a kreativitásfejlesztést, az együttműködést és a tanulói bevonódást. A bemutató óra egy folyamat egyik állomása volt, amelyben a harmadikosaim feladata az, hogy 3-4 óra alatt alkossanak egy páros koreográfiát „talajtorna” (támasz-, egyensúlyfeladatok) elemek felhasználásával.

Miért ezek a célok?

A tanulói bevonódás, a tanulók döntési lehetőségének biztosítása a tanulási folyamatban talán az egyik legnehezebben értelmezhető és megvalósítható folyamat a pedagógusok számára. Én úgy látom azonban, hogy, ha ennek teret engedünk, nagymértékben fokozzuk a gyerekek motivációját, és ez kulcskérdés a tanulásban. Ebben a konkrét folyamatban több ilyen döntési helyzet is előállt. Egyrészt azzal a társukkal dolgozhattak, akivel szerettek volna (már ez nagyon motiváló számukra), másrészt a koreográfia összeállítása – mely elemeket használják fel, azokat milyen sorrendben, a tornaszőnyegek elhelyezésének formáját is ők határozhatják meg –, teljesen rájuk volt bízva, természetesen építve eddigi tudásukra.  

A kreativitás fontossága pedig egyre inkább előtérbe kerül olyan egyéb 21. századi kompetenciákkal együtt, mint a kollaboráció, a kommunikáció és a kritikai gondolkodás. A kreativitás (az eddigiekből valami újszerűt, hasznosat létrehozni) az egyik legfontosabb jövőbeni képesség, amelyet a mai kor vezetői már előtérbe helyeznek, és elvárásként fogalmaznak meg munkavállalóik felé.

Tapasztalatok

Az órákkal kapcsolatos legfontosabb tapasztalataim a következők voltak:

    • olyan egyedi dolgokat hoztak létre a gyerekek, ami számomra is óriási meglepetés volt
    • öröm volt nézni azt az alkotó folyamatot, amit véghez vittek az együtt gondolkodással, ötleteléssel, kommunikációval
    • hatalmas kedvvel, motivációval vetették bele magukat a munkába
    • a felém irányuló visszajelzéseik is annyira pozitívak, hogy megerősítenek abban, hogy jó úton járok.

Ezek alapján mindenkit biztatok, hogy merjen ilyen megoldásokhoz nyúlni, számomra is nagyon motiváló az így tervezett, szervezett tanulási folyamat.

A személyes fejlődés útján

Fontos mérföldkövek az ilyen történések a pályám során. A klasszikus szemléletmódból, óravezetésből, pedagógusi gyakorlatból eljutni a kezdeményezést átadó, a gyerekek motivációjából kiinduló, a tudást velük együtt megalkotó (legalábbis erre törekvő) attitűdig nem rövid, de örömteli folyamat. Aki szeretne ezen az úton járni, nyitottnak és bizonyos értelemben bátornak kell lennie. Nyitottnak az új befogadására, és bátornak a próbálkozásra. És nem baj, ha valami nem úgy sikerül, ahogy terveztük. A hiba a tanulás része, de nem csak a gyerekek esetében, hanem a mi esetünkben is. 

A változás szelei fújnak

Az talán már nyilvánvalóvá vált, hogy valamit kezdenünk kell az iskolával, az oktatással, ami véleményem szerint egy permanens feladat, hiszen a világ folyamatosan változik. A konfliktus talán ott keletkezik, hogy a gyerekek és a bennünket körbe vevő környezet változása sokkal dinamikusabb, mint hogy azt az oktatási rendszer követni tudná. Biztos, hogy szükség van a rendszer szintű átalakításokra is, de lehet, hogy Ken Robinson útmutatásait kell követnünk, aki az oktatás alulról jövő átalakításában hitt. Személyes példám ez utóbbit támasztja alá, és ösztönzök mindenkit, hogy tekintsen optimistán a kihívások elé, mert

Ajánlott irodalom:
Lannert Judit- Németh Szilvia: A kreatív tanulás – Kreativitás az iskolában és azon kívül
Csányi Tamás- Révész László: A testnevelés és sport oktatásának elmélete és módszertana
Ken Robinson- Lou Aronica: Kreatív Iskolák- Az oktatás alulról szerveződő forradalmi átalakítása
Carol S. Dweck: Szemléletváltás-a siker új pszichológiája