Maria Montessori már életében legendának számított – Montessori élete röviden
Maria Montessori pályája elején fogyatékkal élő gyermekekkel foglalkozott, ekkor fedezte fel, hogy nemcsak ők, hanem minden gyermek sokkal többre képes annál, mint amit korának iskolái feltételeznek róluk. E felismerésből született meg a Montessori-pedagógia, amelynek egyik alapelve: „a gyermeket nem kell tanítani, csak hagyni kell kibontakozni”. Montessori módszere világszerte elterjedt, mégis az út, amely idáig vezetett, korántsem volt könnyű. Cikkünkben most ennek a különleges életútnak a fordulatait idézzük fel.
Montessori gyermekközpontú pedagógiáját szokás fejlődéspedagógiának is nevezni. Úgy vélte, hogy a gyermeknek térre és időre van szüksége ahhoz, hogy saját maga tapasztalatokat gyűjtsön, és az önállóságot gyakorolja. Montessori folyamatosan rácsodálkozott a gyermekekben rejlő "erőre" és lehetőségekre, amit szerinte nem hogy nem szabad elnyomni, hanem segíteni kell azt kibontakozni. Montessori pedagógiáját szakértőnk korábban már bemutatta, ahogy Montessori-inspriálta játékos ötletekről is korábban már írtunk.
Maria Montessori egy olyan korban született, amikor Olaszországban a nőknek többek között nem engedték meg, hogy orvosok legyenek, ő mégis orvosnak tanult. Élete egyszerre volt rendkívül bátor, mélyen elhivatott, ugyanakkor magányos. Ő nem csupán pedagógiai újítónak számított, hanem egy olyan nőnek is, aki bátran ment ellene a kor társadalmi elvárásainak, de még az egyházi előítéleteknek is.
Maria Montessori élete
Maria Montessori 1870. augusztus 31-én született Chiaravalle-ban, Ancona közelében, Olaszországban. A család hamarosan Rómába költözött. Maria Montessori már korán tanulmányokat akart folytatni, ami akkoriban a lányok számára merőben szokatlan választási lehetőségnek számított. Fiúiskolába járt, és felvételt nyert az egyetemre. Kezdettől fogva érdekelte a matematika és a természettudományok. Végül elvetette eredeti tervét, hogy matematikát tanuljon, és érdeklődése az orvostudomány felé fordult – úgy, hogy akkoriban a nők nem járhattak orvosi egyetemre. Kiváló teljesítményével azonban hamarosan bebiztosította helyét az egyetemen, orvos lett, majd asszisztens a római neurológiai klinikán. Itt fogyatékos gyermekekkel foglalkozott. 1896-ban orvosi doktorátust szerzett.
Montessori nagy sikereket ért el a gyermekekkel végzett munkájában, mert sikerült összekapcsolnia a pedagógiai feladatokat az orvosi kihívásokkal. Mély benyomást gyakorolt rá két francia orvos, Itard és Séguin munkája, akik többek között fogyatékos gyermekek fejlődésére fókuszáltak. Rómában hamar kiemelkedett Montessori tevékenysége, antropológia tanári állást kapott, és két évre egy fogyatékosok számára fenntartott iskola vezetésével bízták meg.
Minél tovább dolgozott Montessori fogyatékkal élő gyermekekkel, annál nagyobb lett érdeklődése az általános pedagógia iránt. Így orvosi képzését pszichológia és pedagógia tanulmányokkal egészítette ki. Maria Montessori azonban az átlagos gyermekekkel való munkát is meg akarta ismerni. Erre lehetőséget a római San Lorenzo nyomornegyedben 1907-ben megnyílt első gyermekotthonban kapott. Maria Montessori lehetőséget kapott arra, hogy tovább kísérletezzen a gyermekekkel végzett munkában szerzett eddigi orvosi-pedagógiai tapasztalataival, és ellenőrizze azok hatását.
Hamarosan nem csak a szakma, hanem a közvélemény figyelmét is felkeltették a Montessori-gyermekotthonok, így 1909-ben Rómában megtartotta első bevezető kurzusát pedagógiai gyakorlatáról és elméletéről. Számos Montessori-kurzus következett, többek között Angliában, Franciaországban, Spanyolországban és Indiában is. Első könyvének kiadása után alig néhány évvel számos könyve Németországban is megjelent.
A második világháború azonban megakadályozta pedagógiai munkájának továbbmenetelét. A háborús évek alatt Indiában tevékenykedett, világfelfogása nagyon közel állt Gandhi alapvető szemléletéhez. A háború után visszatért Európába, 1946-ban Londonban tartott kurzust. 1949-től Hollandiában élt, ahol 1952. május 6-án Noordwijk-aan-Zee-ben hunyt el.
Montessori munkásságáról számos publikáció tanúskodik. Ezek többsége előadásainak vagy kurzusainak jegyzetéből áll. Pedagógiai elvei időtállóak, és ma sem veszítettek jelentőségükből. Ma már minden kontinensen találhatók Montessori-gyermekotthonok, -iskolák és -egyesületek. A központi Montessori Egyesület, az Association Montessori Internationale (AMI) székhelye Amszterdamban található.
Szellemi öröksége
Bár élete végére már legendának számított, ő maga mindvégig alázattal figyelte a gyerekeket. Az ő szemében a gyermek volt a béke alapja – az új emberiség, amely nem erőszakra, hanem együttműködésre épül. Az utolsó éveiben már a „kozmikus nevelésről” beszélt, arról, hogy a gyerekeknek meg kell érteniük a világegyetem összefüggéseit, és azt, hogy minden létező összetartozik. Maria Montessori élete egy belső forradalom története, egy olyan bátor nőé, aki a gyermeken keresztül mutatta fel az emberiség jövőjének egyik lehetséges kimenetelét.
Munkáját kérésének megfelelően fia, Mario Montessori folytatta. Végrendeletében így ír: „... ez az utolsó akaratom, mert munkám csak az ő gyermekkori inspirációja és odaadó, kitartó munkája révén valósulhatott meg (...). Remélem, hogy ő boldog végkifejlethez vezetheti azt, az emberiség javára, amelyet mindketten szerettünk”.
