Mesterséges intelligencia a gyerekszobában: Ne tiltsd, tanítsd meg jól használni!
Csalás vagy sem, ha a gyerek a beadandó dolgozathoz a mesterséges intelligenciát használja? Korlátozzuk a gyerek MI-használatát, vagy inkább bízzuk rá, hogy maga fedezze fel a mesterséges intelligencia innovatív világát? Mi is ez a mesterséges intelligencia, amivel sok szülő egyáltalán nincs képben? Verebics Petra egy kiskamasz nagyfiú édesanyja, közösségfejlesztő, teológus, tizenöt év rendelkezik oktatási és oktatásszervezési tapasztalattal, egy éve foglalkozik intenzíven az MI felhasználásával az oktatásban. Verebics Petra írását ajánljuk.
Bármennyire is tartunk az ismeretlentől, a mesterséges intelligencia se nem Skynet, se nem Terminátor, és még csak nem is fogja átvenni az uralmat a család felett. Kivéve, ha hagyjuk, hogy eldöntse, mi legyen vacsora. De mi is ez a mesterséges intelligencia?
Lényegében egy okos program, ami válaszol a kérdésekre, ötleteket ad, még verseket is ír, ha szépen kérik. Egy kamasznak, akinek néha azt is ciki megkérdezni, hogy a "valamilyen"-t ly-nal vagy j-vel kell írni, ez tényleg egy csoda.
A kamaszkor tele van bizonytalansággal. A mesterséges intelligencia pedig készséges, gyors, nem nevet ki, és nem mondja, hogy "ezt már ötödikben tanultuk". Ezért vonzó. Plusz látványos is. Beírsz valamit, két másodperc múlva kész a fogalmazás, történet. Zenéket ajánl, megmondja, melyik sorozatot érdemes nézni – anélkül, hogy szemrehányást tenne. Sőt válaszol olyan kérdésekre is, amit egy szülőnek, de akár egy barátnak is kellemetlen feltenni...
De ahogy a jégkrém sem helyettesíti az ebédet, úgy a mesterséges intelligencia sem váltja ki a gondolkodást. Csak erről elfelejti értesíteni a gyereket. Itt jövünk mi, szülők a képbe, hogy segítünk megérteni: használhatja, de közben gondolkodni is kell.
Tiltsuk, engedjük, vagy irányítsuk?
A szülői reakciók nagyjából három típusba sorolhatók. Az első: "Na, ezt aztán nem!" Ők a mesterséges intelligenciát a tanulás ellenségének látják. A gyerek pedig titokban akkor is használja majd, ha tiltjuk, csak közben nem kérdezi meg, hogyan kellene jól csinálni.
A második típus: "Nekem ez kínai." Csak annyit mond: "Én ebbe nem szólok bele, csinálja, ahogy jónak látja." A gyerek számára az ilyen szülő lazának, jófejnek tűnik, de valójában magára hagyja a gyereket egy erős, új eszközzel, útmutató nélkül. Mint amikor odaadjuk a kést, mondván: "hát, ha akar, faragjon."
A harmadik lehetőség: a partneri hozzáállás. Mint minden területen, itt is ez igényli a legtöbb időt, energiát, de ezzel tudhatjuk biztonságban a gyerekünket. Nem ellenségek vagyunk, hanem okosan próbálunk hozzáállni. A gyereknek legfontosabb ebben az esetben is, hogy lássa, hogy az anyja, apja foglalkozik vele, érdeklődik aziránt, ami neki fontos. Ha látja, hogy kíváncsiak vagyunk, nem a félelmeink vezérelnek, nem azonnal ítélkezünk, akkor megnyílik. És akkor kezdődik az igazi nevelés: amikor nem tiltanunk kell, hanem beszélgetni vele arról, mi a különbség használni és kihasználni között.
Mesterséges intelligencia a tanulásban – csalás vagy eszköz?
Tegyük fel, hogy a gyerek bead egy fogalmazást az iskolában, és minden mondata gördülékeny, választékos, helyesírási hibának nyoma sincs. Könnyezve örülnék, ha nem tudnám, hogy előző este még azt kérdezte: "A 'konzekvenciát' cével vagy esszel írjuk?" Ekkor felmerül: ez most fejlődés, vagy jól sikerült másolás?
A mesterséges intelligencia lehet csalás eszköze, de csak akkor, ha arra használják. Ugyanakkor lehet tanulástámogató segítség is, mint egy okos könyv, amely válaszol, ha kérdezel. A kulcs nem a gép, hanem az, hogyan tanítjuk meg a gyereket a gép használatára.
Ha a gyerek egy esszét kér a ChatGPT-től, majd szó szerint bemásolja, az nem tanulás, az másolás. De ha elolvassa a gép válaszát, megbeszéljük, mit értett meg belőle, aztán újrafogalmazza saját szavaival, az már fejlesztő munka.
És közben kritikai gondolkodást is tanul, mert a mesterséges intelligencia nem mindig mond igazat. Sokszor szépen, folyékonyan hazudik. Ez ijesztő, de egyben lehetőség is: megtanítani a gyereknek, hogy az első válasz nem mindig a jó válasz.
A legfontosabb megtanítani: a gondolkodás nem kiszervezhető.
Szórakozás és mesterséges intelligencia
A mesterséges intelligencia nemcsak tanulásra, hanem kreatív szórakozásra is jó. A gyerek írhat vele verseket, vicceket, szerepjátékos sztorikat. Kreálhat vele vicces figurákat, sőt zenéket is. Egy unatkozó kamasznak az is sokat jelent, ha valaki (még ha mesterséges is) figyel rá, válaszol neki, és nem fárad el közben. Hát még ha az is feldereng előtte, hogy ezáltal ismert, sőt népszerű lehet. Ez nem pótlék, ez egy eszköz, ami kinyitja a fantáziát, és kis ügyességgel rögtön nyilvános teret is ad neki. Ez mindaddig igaz, amíg nem veszi át teljesen az irányítást.
A veszély ott leselkedik, amikor nem tudjuk, mit néz, mit hallgat a gyerek, mire vágyik, mit képzel el.
Itt jön a digitális határok kérdése. A mesterséges intelligencia is olyan, mint a ketchup: lehet vele ízesíteni az ételt, de ha mindenre ráöntjük, az már nem étel. Érdemes közösen megbeszélni, mikor és mennyit érdemes használni. Ne legyen ott minden szabad percnél, de ne is legyen démonizálva. Találjunk ki "MI-időt", amikor lehet vele játszani, történetet írni, kérdezni bármit. Aztán jöjjön a MI-mentes idő is: emberekkel, levegővel, mozgással.
Szülőként hogyan maradjunk képben?
Nem kell mesterséges intelligencia-szakértőnek lenni ahhoz, hogy okosan jelen legyünk a gyerek MI-használatában. Néha mégis úgy érezzük, mintha egy másik bolygóról jönnének azok a kérdések, amiket feltesz. "Anya, promptold meg ezt úgy, hogy hosszú legyen, de ne túl formális." Ilyenkor nyugodtan kérdezz vissza: "És ez pontosan mit jelent?" Örülni fog, hogy ő taníthat téged egy kicsit.
A kamaszkor amúgy is az a korszak, amikor minden más fontosabb, mint a szülő, kivéve, ha a szülő kíváncsi rájuk. Ha érdeklődve közeledsz, ha megkéred, hogy mutassa meg, mit lehet csinálni ezzel a "chat-mizével", garantáltan lesz egy pillanat, amikor büszkén felvillan a szeme: "Na végre, valaki értékeli, hogy tudom használni."
Próbálj ki vele egy közös projektet: írassatok történetet ketten a MI-vel, készítsetek vicces párbeszédet egy képregényhez, vagy kérjétek meg, hogy mondjon receptötleteket a maradékokból. A cél nem az, hogy minden funkciót ismerj, hanem hogy együtt tanuljatok valamit, és közben újra csapattá váljatok.
Nyitókép: 123RF
