IskolaIskolaérettség

Mit kell tudnia egy hatévesnek?

Ebben az őrült tempójú világban már az óvodás gyerekeket is versenyeztetjük, egymáshoz hasonlítgatjuk és ezer különórára hordjuk, nehogy lemaradjon a többiekhez képest. Miért olyan nehéz elfogadni, hogy a gyerekkor nem versenyfutás? Miért olyan nehéz eszerint élni?

Mégis, azt gondolom, vannak olyan dolgok, amit minden hatéves gyerek tud, vagy legalábbis tudnia kéne a világról:

  • Tudnia kell, hogy szeretetben él, feltétel nélküli szeretetben, hogy a családja mindig, minden körülmények között szereti és elfogadja őt.
     
  • Tudnia kell nevetni, bohóckodni, felhőtlenül játszani, korlátok nélkül használni a képzelőerejét. Tudnia kell, hogy nincs azzal semmi baj, ha kétfejű kutyát rajzol, vagy ha pirosra festi a havat.
     
  • Tudnia kell, hogy bízhat a megérzéseiben. Hogy soha nem kell olyasmit megtennie, ami ellen minden zsigere tiltakozik, teljesen mindegy, ki az, aki kéri tőle.
     
  • Tudnia kell, hogy a világ tele van csodával és hogy ő maga a legcsodálatosabb benne.
     
  • Tudnia kell, hogy akármilyen tulajdonságai is vannak, egyedi és megismételhetetlen élőlény a világon, és az emberek úgy szeretik őt, ahogy van.
     
  • Tudnia kell, hogy ha ahhoz van kedve, hogy egész nap kint legyen és focizzon, homokozzon, virágot szedjen, azzal legalább olyan fontos dolgokat tesz, mintha bent ülne, és készségfejlesztő feladatokkal foglalkozna. Ha pedig ahhoz van kedve, hogy órákon át magában játsszon a legóval vagy a babáival, azzal sincs semmi baj. Sőt.

És ami talán ennél is fontosabb, vannak dolgok, amit minden hatéves gyerek szülőjének tudnia kéne:

Minden gyerek a saját ütemében fejlődik. Az pedig, hogy milyen gyorsan tanul meg valaki biciklizni/betűt felismerni/számolni stb. nem határozza meg, hogy majd milyen ügyesen tud biciklizni/olvasni/számolni. Nem ettől függ a minőség.

Azt szeretnéd, hogy a gyermeked majd jól teljesítsen az iskolában?

Minden készségfejlesztő játékot, app-ot és számítógépes programot megelőzve  toronymagasan áll a sor elején a meseolvasás. Amikor anya vagy apa ölébe ül a gyerek, és varázslatos történeteket olvasnak neki könyvből, vagy mesélnek fejből.

Nem biztos, hogy a legokosabb gyerek az osztályban a legboldogabb is. Olyan nagy a nyomás rajtunk, annyira jót akarunk a gyerekünknek, hogy néha észrevétlenül is átesünk a ló túlsó oldalára, és olyan betáblázott, feszített tempójú életet alakítunk ki a gyerekünknek, amilyenben mi magunk is élünk. (Kérdezd meg magadtól őszintén: boldog így a gyerekem? Vagy csak a saját életemben be nem teljesülő dolgokat próbálom rajta behozni?) Az egyik legnagyobb ajándék, amit adhatunk neki: a felhőtlen, boldog gyerekkor.

A legtöbb gyerekszoba zsúfoltságig van játékokkal – olyan játékokkal, melyeknek a háromnegyedét ki lehetne dobni, akkor is boldog gyerekkora lenne a gyereknek. Persze fontos, hogy legyenek játékaik, de azok minősége és milyensége nagyon fontos. Legyenek építőkockák, legók, babák, bábok, ceruzák, zsírkréta, gyurma, festék, sok-sok papír, olló, ragasztó, régi ruhák, kalapok, kiegészítők szerepjátékokhoz, és könyvek, könyvek, könyvek. Szabadon férhessen hozzá a gyerek ezekhez a játékokhoz, hogy mindig ahhoz tudjon nyúlni, amihez kedve tartja. Továbbá fontos, hogy az egész lakásban szabadon fedezhesse fel a világot: főzhessen anyával (még ha az nagy rumlihoz is vezet), barkácsolhasson apával, s hogy a kertben is legyen olyan rész, ahol szabad túrnia a földet, szabad dagonyáznia és maszatolnia.

A gyerekeknek leginkább ránk van szükségük. Ránk, a szüleikre. Az osztatlan figyelmünkre, arra, hogy együtt mélyedjünk bele a játékba. Hogy tudjunk együtt kacagni, bohóckodni, hogy érezzék, valóban kíváncsiak vagyunk rá, mi történik velük, mi foglalkoztatja őket. Csalóka tud lenni, hogy a tabletek, okostelefonok játékaiba mennyire bele tudnak mélyedni, hogy sokszor kérdezik “Játszhatok a telefonodoooon?” Mégis, amire valóban szükségük van, ami a közös élményeket nyújtja, az a közösen töltött minőségi idő.

Most, hogy végigolvastam a listát, rájöttem, hogy mindez nem kizárólag a hatévesekre igaz, hanem minden gyerekre. Persze, egy vakációval az iskolakezdés előtt  előtérbe kerül, hogy mi mindent kell tudnia egy iskolaérett gyereknek, én mégis azt gondolom, ne az iskolai mérce szerint mérjük a gyerekeket, hanem próbáljunk meg szélesebb perspektívában gondolkozni: Boldog most a gyerekem? Boldog így?

Szerintem az egyik legnagyobb ajándék ebben az egész szülőségben az, hogy ha rájövünk, valamit nem csináltunk jól, mindig ott a holnap, amikor korrigálhatunk.

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás