IskolaPedagógus

Egy rádióműsor margójára

Miért nem vonzó a pedagóguspálya?

Hallgatom a rádió (mr1- Kossuth) szombat délelőtti magazinműsorát. Mivel szeptember van, a téma természetesen az iskola. Nem lelkes tanévköszöntőt hallok, hanem egy meglehetősen szkeptikus hangvételű összeállítást arról, hogy manapság miért nem vonzó a pedagóguspálya.

Problémák Németországban

Egy szászországi demonstráció szónoka szerint a tartományban közel 43 ezer tanár hiányzik az iskolákból, és egyre kevesebb fiatal jön a pályára. Az üres álláshelyeket nyugdíjas tanárokkal, illetve képesítés nélküli egyéb szakemberekkel kénytelenek betölteni. Az idősebbek csak korlátozott óraszámban taníthatnak, a pedagógiai képzettséget nélkülöző oktatók viszont nem tudják megfelelően átadni a tananyagot, s ezért a szülők méltán elégedetlenkednek.

A bölcsész- és az idegen nyelvszakos tanárokból túlkínálat van, mialatt természettudományos szaktanárokból súlyos hiány jelentkezik. A közoktatás irányítói az utóbbi időben annyira el voltak foglalva az oktatási reformokkal, hogy elmulasztották felmérni keresletet. Ha a jövőben e téren nem lesz változás, az iskolák kénytelenek lesznek megemelni az osztálylétszámokat, és lemondani a tanításon kívüli foglalkozásokról.

A tanári fizetés alacsony, a presztízs hanyatlik. A pedagógus feladatköre ugyanakkor egyre parttalanabb, sok esetben kénytelen szociális munkásként tevékenykedni, illetve – problémás körzetekben – rendőrségi ügyekben is szerepet vállalni.

Gondok Nagy-Britanniában

Angliában az iskolai erőszak terjedése riaszt el egyre többeket a tanári pályától. Mára olyan általánossá vált a diákok közötti késelés, hogy több intézményben a repülőtérhez hasonló fémdetektorokat állítottak fel az intézmények kapujában a veszélyes tárgyak kiszűrésére. Általános trend az is, hogy a szülők egyre gyakrabban támadnak tanárokra. Az iskolaigazgatók szakszervezete szerint hetente átlagosan két kollégájukat bántalmazzák tettlegesen is – szülők. A friss diplomások gyakran a várható fegyelmezési gondok miatt hagyják el a pályát, mielőtt egyáltalán elkezdték volna a tanítást.

A skóciai autonóm parlament iskolai ügyekért felelős minisztere - a rádió riportere szerint „kincstári optimizmussal” - így reagált a bírálatokra: „Az iskolai erőszak jelenléte tagadhatatlan, és teljességgel elfogadhatatlan. De ha a pedagógusok modern, jó módszereket alkalmaznak, a diákok magatartása javul.”

Egy pedagóguskongresszuson arról panaszkodtak a nevelők, hogy a társadalom irreálisan magas követelményeket támaszt irántuk. Egyre több gyerek érkezik úgy az iskolába, hogy komoly elsődleges szocializációs hiányai vannak: nem tud egyedül öltözködni, evőeszközökkel enni, a WC-t használni, de gyakran összefüggő mondatokban beszélni sem.

Egy brit kutatóintézet a kirívó fegyelmi problémák megfékezésére az USA-ban már meghonosodott ún. TTT (Tuck the Teacher) módszer bevezetését javasolja. Katonai szolgálatukat letöltött, frissen leszerelt katonákat képeznek ki nevelőnek, mivel egyre több az olyan diák, aki kizárólag a nyers fizikai erőt tiszteli. A kutatók abban is reménykednek, hogy ezek a „tanárok” pótolhatják a családok nagy részében - a csonka családokban - hiányzó férfimintát.

Számomra ez a megoldás mindenesetre dermesztő. Nem hiszem, hogy ez lenne az egyetlen kiút.

Hullámok a hazai vizeken

Magyarországon sem vonzó a pedagóguspálya, főleg a természettudományos szakokon csökken látványosan a jelentkezők száma. Nálunk is riasztó az iskolai fegyelem romlása, a terjedő iskolai agresszió, az alacsony tanári fizetés és a tekintély romlása. A mi iskoláinkról is elmondható, hogy tantestületek elöregednek, és szinte teljesen elnőiesednek. (Ld. erről Török Ildikó Nyanyák a katedrán című írását. )

Csak ront a helyzeten, hogy a pedagógusok jelentős részének az állása is bizonytalan. Tény, hogy az iskolák összevonása, álláshelyek megszűnése következtében az induló tanévben a tavalyinál 1200 pedagógussal kevesebb kezdi el a munkát. A kirívóan alacsony pedagógusbérek emelését – az aktuális gazdasági problémák miatt –csak hosszabb távon tervezik.

A mi gyerekeinknek viszont nincs módjuk kivárni, míg a felnőtt táradalom konszolidálódik, az iskola világa rendeződik, megvalósul az oktatási kormányzat által ígért pedagógus életpálya modell, amelynek alapján a tanároknak magasabb lesz a fizetésük, biztonságosabb a munkahelyük, helyre áll a presztízsük. Nekik most van a megismételhetetlen és pótolhatatlan gyermek-, ifjú- és diákkoruk.

Iskolai életükben akkor tudjuk őket a legbiztosabban támogatni, ha bízunk – többnyire igen nehéz körülmények között dolgozó – pedagógusaikban, ahol csak tudunk, együttműködünk velük, és a magunk módján, lehetőségeink szerint segítjük a munkájukat.

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás
 
X