Kérdések

Kedves Ildikó! Kisfiam három éves. Decemberre tulajdonképpen magától szobatiszta lett, éjszaka is csak ritkán pisilt be. Körülbelül egy hónapja "visszaesett" - gyakran, rendszeresen bepisil, bekakil, de néha napokig rendben van minden, néha meg egy nap többször is, leginkább itthon, a családi napköziben, ahová jár, csak egyszer fordult ez elő. Az életünkben semmi változás nem történt, "csak" annyi, hogy körülbelül ugyanabban az időben beirattuk az óvodában - együtt voltunk ott néhányszor, és sokszor beszéltem neki erről. Lehet, hogy ellenkező hatást értem el, mint amit szerettem volna? Elképzelhető, hogy emiatt szorong és ez okozza a problémát? Hogyan lehet ezen segíteni?


Szakértőnk válasza:

Kedves Asszonyom!

A szobatisztaságot a gyerekek kb. 2-2,5 éves kor körülérik el. Feltétele, hogy kialakuljon a megfelelő idegrendszeri érettség valamint a környezetnek és a gyermeknek is elvárása legyen a „pelus nélküliség”. A szobatisztasággal a gyermek az addig megszokott azonnali (reflexszerű) ürítést megtanulja szabályozni. Néha, mint Önök is tapasztalták, zavar támad ebben az önszabályozásban, a gyermek elveszíti megszerzett képességét. A szakirodalomban az ötödik életév a szobatisztaság elérésének határa, csak ettől az életkortól lehet kórosnak tekinteni a bepisilést vagy a bekakilást. A megszerzett képesség elvesztésének lehetnek lelki okai, ennek kiderítése hosszabb terápiás kapcsolat eredménye (s előfordul, hogy sosem lehet egyértelműen kideríteni, miért szűnt meg időlegesen a szobatisztaság). Mivel fia még csak három éves, egyenlőre csak a türelmet tudom javasolni és a beszélgetést. Ne Ön beszéljen az óvodáról, hanem a fiának adja meg a lehetőséget, hogy ő beszélhessen arról, mit is érez az ovival kapcsolatban. Ennek a beszélgetésnek ki kell várni az idejét, esetleg fel lehet kínálni neki napközbeni mese gyanánt valami olyasmit, ami az ovival kapcsolatos (a Pöttyös Panni sorozatnak van ilyen kötete), s ha ő kérte a mesét, s van kedve utána beszélgetni (ezek általában inkább kérdések), akkor lehet arról mesélni, milyen is az ovi. Általában sikere van, ha a szülők a saját (ovis) élményeikről mesélnek, ha nem emlékeznek, nem baj, a lényeg a főszereplő (lehet mesét is kanyarítani belőle: „képzeld, én nagyon féltem, és aztán nagyon jól éreztem magam, nem is tudom miért nem akartam menni”). Fontos, hogy ne erőltessenek semmit, se a beszélgetést, se a szobatisztaságot. A megerősítés, a dicséret, a száraz éjszakák, tiszta bugyik jutalmazása mindig sikeresebb, mint a szidás.

A nyárra ennyit tudok javasolni, ha őszig nem rendeződik a dolog, akkor érdemes szakemberhez fordulni.

 Üdvözlettel

 Izsó Ildikó

XKölöknet Szolidaritás