Kérdések

Tisztelt Magdolna! Azzal a kérdéssel fordulok Önhöz,hogy 3 éve a férjem, míg Én itthon voltam a pici lányunkkal, addig Ő megcsalt és becsapott. Ez később kiderült, majdnem elváltunk. De végül megbeszéltük, és kapott még egy esélyt. Már elég idő eltelt, de még mindig napi téma a féltékenykedésem és a gyanakodásom is. Bár Ő nem viselkedik furcsán,nincsenek félreértések. Csak a hobbyjából kifolyólag is féltem. Ő zenész és mindig csinos lányok körében mozog. Itthon vagyok a lányommal gyesen és eléggé el is híztam, bár előtte sem voltam annyira vékony. Lelassultam, és el lustított ez az életvitel. Szétszórt lettem,a háztartási munkákat is rendszertelenül végzem el. Sokszor ide-oda kapkodok,és a gyermekkel is türelmetlenebb vagyok. Még egy dolog van, ami nem hagy nyugodni. Régen voltam egy jósnőnél, és az eddigi dolgaim mind beteljesültek. Most az következik,hogy ne szüljek még egy gyermeket, mert a férjem nem fog megváltozni, és újra és újra meg fog csalni,majd elegem lesz és elválunk. Így ennek tudatában még nehezebb úgy élnem,hogy biztos legyek és bízzak a férjemben. Aki viszont odaadó,segítőkész mindenben, és ezt a gondot leszámítva nagyon jól megvagyunk. Ő folyton mondja is nekem,hogy nincs mitől félnem. Tudom, hogy meg kell változnom és szeretnék is, hogy kezdjem?


Szakértőnk válasza:

Kedves Családanya!

Amikor egy házaspárból szülőpár lesz, sokféle változás történik, ami kisebb-nagyobb konfliktussal jár. Az anya természetesen jobban a baba felé fordul, az apa érezheti, hogy kiszorul, háttérbe kerül, másnál keres figyelmet, krízisbe kerülhet a párkapcsolat.

Leveléből azonban egyértelmű, hogy férje maga mellett döntött, szavakban, tettekben is bizonyít. A bizalom visszaállítása hosszabb folyamat. Ketten kell, hogy felépítsék fokozatosan. Fontos, hogy tisztában legyenek egymás érzéseivel, és vegyék is figyelembe azokat. Talán kellett ez a válság, hogy elinduljon egy változás a kapcsolatukban, igazodva az új helyzethez, és egymás igényeihez. A társunkat megtartani egyetlen módon lehet: ha jól érezzük magukat együtt, ha jó hazamenni. A szemrehányás, a múlt állandó felemlegetése előbb utóbb elviselhetetlenné teszi mindhármuk életét. Sokat segítene, ha kettesben is ki tudnának kapcsolódni  pár napot, persze, ha nem arra használják, hogy a fájó dolgokat hozzák elő. Építkezzenek abból, ami jól működik a kapcsolatukban, és fejezzék ki egymásnak, amit értékelnek párjukban. Akkor észre fogja venni, hogy sok mindent jól csinál, és kedvet is kaphat ahhoz, hogy törődjön külsejével, környezetével.

Ha gyakran feltételez rosszat párjáról, sajnos előbb-utóbb be is következik! Ehhez nem kell jósnő... Ha úgy érzi, hogy a kikapcsolódás, és a közös erőfeszítések ellenére sem tud megnyugodni, kérjen segítséget. Szakemberrel könnyebben fel tudja dolgozni félelmeit, nehézségeit.

Üdvözlettel: Horváth Magdolna

XMi bántja a gyerek lelkét? - Teakiadó