Két Egér-lista

Bosszú és melodráma

A Putifár tanár úr visszavág négyötöd részben szatíra, ez a gyerekirodalomban ritka műfaj, amely attól szórakoztató, hogy kíméletlen, fő hatáseleme a gúny és a (sokszor igazságtalan) túlzás. A sztori egy eredendően rossz tanárról (a mi fogalmaink szerint tanító) szól, aki végigszenved 37 évet a munkahelyén, hogy aztán nyugdíjazása után módszeres bosszút álljon az életét leginkább megkeserítő diákokon. Hogyan keveredik ki ebből a sötét történetből a szelíd humanistaként ismert Mourlevat? Megoldja, de jó ideig még csak sejtésünk sem lehet arról, hogyan.

Azt valljuk, hogy egy igazán jó könyvnek nem árt, ha valaki előre ismeri a cselekményt, most mégis kerüljük a továbbiakban a konkrétabb cselekményelemeket, hadd maradjon meg mindenkinek a jó értelemben véve lektűrös meglepetés élménye.

A főalak szándékosan elrajzolt, rossz tanár, nem tud bánni a gyerekekkel, de a tudásával is gond van, egyszerű szorzások is gondot jelentenek a számára. Valójában nem is szeret tanítani, ki nem állhatja a gyerekeket. Magánéletéről annyit tudunk, hogy egy ősöreg Citroen Kacsával jár, és úgy éri el a nyugdíjkorhatárt, hogy még mindig az édesanyjával él. Mindezzel szemben, amikor sor kerül rá, igen tehetséges bosszúállónak bizonyul. Putifár Róbertnek hívják, nyilvánvalóan az ószövetségi Putifárra utal, aki bizalmába fogadta, majd igazságtalanul börtönbe vetette Józsefet (bár a bibliai történetből mindenki inkább Putifárnéra emlékszik); de a hatalmas termetű, puha, aszexuális agglegény eszünkbe juttatja a Thomas Mann Putifárját a József és testvérei-ből, az óriás termetű eunuchot, aki a regényben összetett személyiségű és a biblia mintájánál sokkal rokonszenvesebb szereplő. A többi név – Csupasz Adriét leszámítva – inkább hangulatfestő, nem tudni, hogy a fordítói leleményként születtek vagy az eredeti francia szöveg is el akart-e távolodni az átlagos francia nevektől. Itt-ott felfedezhetünk irodalmi vagy filmes toposzokat, a bosszú igazán gyakran feldolgozott téma, van honnan meríteni; de látható, hogy ez azért egy sokkal lazábban összerakott szöveg, mint pl. a Jakabak, fölösleges ennél komolyabban feltérképezni az utalásrendszerét.

A francia iskolai közeg miatt érezhetünk hasonlóságokat, de ez itt nem a Kis Nicolas, a könyvben elmesélt történet korántsem ártatlan. Putifárt gyerekkorában is komoly megaláztatások érik. A gyerekek világa ebben a történetben nem eszményített. A Putifár mint tanító ellen elkövetett csínyek is (az elsőt leszámítva, ami tanítói alkalmatlanságának állít tükröt) elfogadhatatlanul durvák, sőt Csupasz Adri csínye tulajdonképpen tönkreteszi Putifár életét. Az őt érő sok igazságtalanság miatt közelebb kerülünk Putifárhoz, sajnáljuk, aggódunk érte, de azt továbbra is látjuk, hogy Putifár bosszúja gonosz, megalomán, semmiképpen sem fogadható el morálisan. Miközben remekül szórakozunk, feltartóztathatatlanul haladunk egy olyan végkövetkeztetés felé, hogy a világ cinikus és erőszakos, kár arra számítani, hogy bármilyen érték születhet, mert mindig lesz rá valaki, aki elpusztítsa. Ez a világszemlélet távol áll a szerzőről bennünk élő képtől, és kiadót is bajosan találna egy ennyire borús műhöz. Mourlevat szereti a műfaji keveredéseket, váltásokat, és remekül használja ezeket olyan helyzetekben, amikor a valamely probléma szétfeszítené a narratíva kereteit. Na itt épp ilyen problémával kerültünk szembe. Hogy ezt orvosolja, kimondottan ósdi megoldáshoz nyúl, a váratlan morális fordulathoz, amit az kényszerít ki, hogy akit valamilyennek gondoltunk: nem olyan, amit valaminek láttunk: valami más, stb. – a Netflix népének ezt nem kell magyarázni. Ezt a fordulatot hangsúlyozza a könyv eredeti címe is (Putifár Róbert harmadik bosszúja) – a magyar cím frappáns, de az inkább a könyv szatírahányadára utal. A könyv utolsó ötöde melodráma, ráadásul a szó igazi értelmében, van még igazi, fináléba illő dal is, ami többször megidéződik, elhangzik. Nincs mentség, igazi giccset kapunk a végére, ami mégis működik, mert így lesz igazságos, és a giccsnél is nehezebben viselnénk el, ha nem lenne az. És persze megkapjuk még a meseregények krédóját, hogy senki nem reménytelen, mindenki változhat, sőt sokszor elég nekünk változtatni a nézőpontunkon, hogy meglássuk a többiekben a jót. Putifár Róbert ezzel a szemmel nézi végig a könyv utolsó oldalán ezer tanítványa fotóját.

László Kinga magyar fordításában az elején érezni némi bizonytalankodást, mintha keresné a hangot, de miután megtalálja, ugyanolyan szikár, mégis szellemes lesz a szöveg, ahogy azt a Jakabaknál szerettük.

Rofusz Kinga illusztrációi megleptek a Jakabaknál, hiszen tőle ismeretlen műfajban és stílusban készültek, de könnyen megkedveltük őket. Ez a meglepetés most már elmaradt, mert olyan, mintha mindig ezt csinálta volna. Kifejezetten jólesik az illusztrátor szemével nézni a szereplőket, a képek nemcsak hangulatot festenek, hanem saját narratívát teremtve élénken kommunikálnak a szöveggel. Ahogy a Jakabaknál, itt is (sőt talán még inkább) vizuálisan is kifejezetten originális, izgalmas magyar kiadás született. (Zárójelben: a formátum is jól el van találva, igazi olvasóközpontú méret.)

Egyszerű javaslatunk: Putifár tanár úr történetét el kell olvasni. Nincs kifogás. Ha nem lenne a Jakabak, akkor ott lehetne a Két Egér-listán, az a hely már foglalt, de a három egér mindenképpen jár neki.


Jean-Claude Mourlevat: Putifár tanár úr visszavág. Rofusz Kinga rajzaival. Magyar fordítás: László Kinga. Vivandra Könyvek, 2021. 196 oldal, puha borító.

Ennek a könyvnek három egeret adtunk. Jó szívvel ajánljuk!

A kritika írásához használt könyvet a saját könyvespolcunkról vettük le.