Könnyű erdei túra gyerekkel a Dunakanyarban – festői panorámával, kilátóval, falusétával, stranddal
A kiindulópont: a festői Nagymaros. A túra pont olyan, amilyet a gyerekek imádnak: nem túl hosszú, viszont tele van "izgalmas" élményekkel. Már a Visegrádi vár látványa és a Duna méltóságteljes hömpölygése is mesébe illő díszletként kísér minket az utunkon. És a túra végén akár egy csobbanás is belefér. (Fotók a cikkben: Kölöknet)
Az előző napsütéses hétvégén a Prédikálószékre kaptattunk fel, amikor nézelődés közben arra jutottunk, hogy a következő hétvégén átruccanhatnánk a túlsó partra. A Dunakanyar csodálatos Nagymaros-Zebegény földnyelvét szemeltük ki magunknak, amelynek lába előtt a Duna egy játékos kanyarulatot vesz (lásd alábbi kép).
A kirándulási élményt fokozandó, gondoltunk egyet, és nem autóval, hanem kényelmesen vonattal vágtunk neki az útnak. A Nyugati pályaudvarról óránként indulnak vonatok, és negyvenöt perc alatt a Dunakanyar szívébe repítenek bennünket. Utazás közben kényelmesen beszélgethetünk, nézelődhetünk, és azt vesszük észre, hogy már meg is érkeztünk. Ne felejtsük el, a gyerekek nagyon szeretnek vonatozni, kár ettől az élménytől őket megfosztani.
Akárhogyan is érkezünk, túránkat a nagymarosi vasútállomásról indítjuk, a kék kereszt jelzést kell követni.
Egy jó darabig a falu házai között kell kaptatni felfelé, és ahogy az lenni szokott, a túra eleje mindig "combos", de 5-6 éves gyerekekkel már bőven teljesíthető. Körülbelül úgy számolhatunk, hogy az út felfelé (kényelmesen haladva) 1 óra hosszát tart. Közben meg-meg lehet állni, hátrafelé pillantani, ahol szépen, fokozatosan nyílik a táj. Egyszer csak felbukkan a nagy múltú Visegrádi vár látványa. A házak között több kék ivókúttal is találkoztunk, ezek közül csak a legutolsóból tudtunk vizet nyerni. Itt feltétlenül töltsük meg a kulacsunkat.
Amint a tetőre érünk, onnantól kezdve fütyörészve már csak szintben lefelé kell haladnunk. Nagymaros tetejéről Zebegény tetejére átjutni a madárcsicsergős, napsütéses erdőn keresztül nem vesz többet igénybe, mint 45 perc.
Ne siessünk, élvezzük az erdőt, a természetet, mert a séta valóban rövid.
Amint átérünk Zebegénybe, egyből a kilátóhoz lyukadunk ki, ami mellett a Trianoni emlékmű áll.
A település innen már egy könnyű öt perces lejtmenettel elérhető. Mi megálltunk, és megcsodáltuk az egykori sziklatemplomot is, ahol nem sokkal korábban még misét tartottak. A templomot 1930-1932 között alakították ki a Kálvária-domb bazaltkövébe vájva, egy csendes, visszavonulásra alkalmas kápolnát hozzanak létre.
Az idilli hegyvidéki faluban pizzázni, hamburgerezni, cukrászdázni is lehet, illetve Duna-parton még lángosozni is. A regénybe illő partszakaszon nyáron a fürdőzés engedélyezett, strandidőn kívül sétáljunk itt egy nagyot, csodáljuk meg a Duna-part különleges atmoszféráját.
Ha kedvünk van, a kirándulóhajózást is kipróbálhatjuk. Menetrend itt található. Korábbi tapasztalatunk szerint gyerekkel a hajókázás egy ideig nagyon izgalmas, de ezek a hajók komótosan, lassacskán közlekednek, így minél kisebb egy gyerek, annál hamarabb ráun a lassú sétahajózásra.
A zebegényi vonatállomás egy karnyújtásnyira található a parttól (és hajóállomástól), így az óránként visszainduló vonatokat nehéz lekésni. Ezzel indultunk vissza Budapestre, ahol bezárult a kör.
