Készen áll gyermeked a nyári táborozásra? Ezek a táborérettség jelei a pedagógus szerint!

Általánosan elfogadott ténynek mondhatjuk, hogy a nyári táborozás számtalan előnnyel jár a legtöbb gyermek és fiatal számára. Ugyanakkor bőven akadnak olyan gyermekek is, akik hallani sem akarnak a táborról, vagy éppen egy életre szóló elrettentő tapasztalatot szereznek. A félelmek és a rossz tapasztalatok nagyon sokfélék lehetnek, érdemes tehát kicsit kiokosodni a témában, amikor az első táborozás gondolata felmerül. Az első és legfontosabb kérdés, hogy megérett-e már a gyermek a táborozásra?

Hogyan derítsem ki, „táborérett-e” a gyermekem?

Igazából, ha egy szülő jól ismeri a gyermekét és tisztában van az alapvető félelmeivel, szokásaival és vágyaival, akkor magától is tudja, egyáltalán felmerülhet-e már a táborozás gondolata. Én azt gondolom, meg kell várni, míg a gyermek mindenfelől hall a táborokról, érdeklődni kezd, sőt kíváncsi lesz és ő maga veti fel a témát. Ha ez megtörténik, már van egy biztos pontunk: vagyis nem mi kezdtük el őt bombázni saját elképzelésünk szerinti táborok lehetőségével, hanem az ő kíváncsisága ébredt fel. Másképpen fogalmazva, ő akar táborba menni, vagy legalábbis megtudni valamit a táborokról.

Mindenképpen tisztázzuk vele a félelmeit, amely többnyire a következő tényezőkre irányul: idegen emberek, távolság a szülőktől, ismeretlen környezet, olyan feladatok, amiket nem akar végrehajtani. Tájékoztassuk ezekről objektíven, nyugtassuk meg őt azzal kapcsolatban, ami orvosolható. Győződjünk meg róla, hogy valóban sikerült eloszlatni a félelmek többségét!

És tisztázzuk a vágyait is! Miért szeretne abba a táborba menni, miért pont azt választotta és mire számít? Nézzünk utána alaposan, valóban arról szól-e a tábor, amit a gyermekünk vár tőle. A sporttáborok például gyakran sokkal keményebbek, mint amire egy gyerek számít, tűző napon kell futni, gyalogolni és nem lesz ott anyu, hogy bekenje napolajjal, megtöltse a vizespalackot vagy a fejére nyomja a sapkát. A nyelvi táborokban pedig tanulás is folyik, nem csak játék. Tapasztalat híján a gyerekek elképzeléseik szerint választanak tábort, ami nem mindig felel meg a valóságnak.

Főleg kisgyermekeknél probléma, hogy az otthoni környezetben rutinosan végzett tevékenységek egy táborban nagyon eltérő módon bonyolódnak, így az önállónak hitt gyermek riadtan észleli, hogy nem tudja, mit csináljon. Volt olyan esetem, amikor a pancsoló medencéből egy kisgyerek nem volt hajlandó kijönni és óriási sírással tudatta velünk, hogy őt innen ki szokták venni és megtörölgetni. A gond nem az volt, hogy a nevelők ezt nem tették volna meg szívesen, hanem hogy a többiek kinevették szegényt. 

Jó példa a mosdó használat is. Még a nagyobbacska gyerekek is meglepődnek, amikor mondjuk a vécé használatához el kell hagyniuk a házat, amelyben a szobájuk van és minden alkalommal vécépapírt kell magukkal vinni. A tiszta vécékhez szokott gyermekek sokszor nem tudnak mit kezdeni az összepiszkított illemhelyekkel, a lányok pedig a menstruációs rutinjuk miatt kerülhetnek kellemetlen helyzetbe. Megint mások hozzászoktak, hogy nem eszik meg, ami nem ízlik nekik és döbbenten észlelik, hogy a kihagyott ebéd és vacsora után ott maradtak éhesen, étel nélkül. Szóval a gyermek „kényessége”, „válogatóssága” önálló döntéshozó képessége és rátermettsége ismeretében tudunk mérlegelni, vajon boldogul-e majd a táborban a szülei nélkül.

Ottalvós vagy nem ottalvós?

Ez kezdetben nem is kérdés. Mindenképpen ajánlott először a napközis tábort kipróbálni. Ha a gyermek jól érzi magát egész napos táborokban és gond nélkül veszi az akadályt, akkor érdemes folytatásként a rövidebb, ismerősökkel közös ottalvásokat kipróbálni. Barátnőknél, de akár a nagyszülőknél, rokonoknál töltött egy-két éjszaka jó gyakorlás lehet a szülők nélküli alváshoz. 

A szabály talán így hangzik:

Viszont leggyakrabban látható, érzékelhető a probléma, a gyerek maga is mondja, hogy nem akar máshol aludni. Illetve a nem szorongó gyermek általában maga fogja kezdeményezni a máshol alvást. Bár volt olyan esetem is, amikor tájékoztattak, hogy egyik kisgyermekünk most alszik először a szülei nélkül, de szerintük nem lesz gond. Szerencsére gond tényleg nem volt, csak az egyik nevelőnek a teljes esti rutint végig kellett vele csinálni, beleértve az elaltatást is. Nekünk ez akkor jól sült el, de nem minden táborban tudják ilyen rugalmasan kezelni az ilyen eseteket.

Van olyan gyerek, akinek nem való tábor?

A fentiekből egyenesen következik egy újabb fontos kérdés: Van-e olyan gyerek, akinek nem való a tábor? 
Természetesen van. Ha a gyermek erősen szorong az idegenekkel való ott alvás lehetőségétől, a gyerektárságtól általában, egyáltalán eszébe sem jut a biztonságot nyújtó komfort zónájából kimozdulni, egyértelműen tiltakozik, esetleg el is mondja, miért nem akar táborozni, nem érdemes erőltetni. Az erőltetés hosszabb távon még nagyobb ellenállást válthat ki, a gyerek akarata ellenére történő táboroztatás pedig teljesen értelmetlen és kifejezetten káros is lehet.

De akkor mit tegyünk a zárkózott, félénk gyerek esetében? Ő teljesen maradjon ki a táborozásból?

    • Mutassunk meg neki néhány napközis tábort, úgy, hogy elmegyünk vele: „Körülnézünk és már megyünk is, egy percig sem kell ott maradnod, ha nem szeretnél.” 
    • Kisebb, családias létszámú, személyre szabottabb odafigyelést biztosító táborokba kukkantsunk be, itt a félénk gyerekek is könnyebben oldódnak. 
    • Vigyünk magunkkal egy kis barátot vagy barátnőt a tábornézésre! Ketten mindig bátrabbak lesznek.
    • Vigyünk magunkkal egy biztonságérzetet adó plüssállatot, vagy valami otthoni kedvencet még erre a rövid bekukkantásra is.

Ha már sikerült napközis táborban részt venni és az ottalvós a tét, akkor a következő módokon bátoríthatjuk őt:

    • Mutassuk meg a tábor helyszínét, programját, ismerkedjünk meg előre a táborvezetőkkel, ha lehetséges. A helyszínt biztosan meg lehet nézni legalább online és találkozni is biztosan lehet néhány szervezővel.
    • Emlékeztessük korábbi sikeres közösségi élményeire, és beszéljük át, milyen szórakoztató programok várják a táborban, cserébe az ott alvásért.
    • Ne küldjük egyedül, csak barátokkal, ismerős gyerekekkel.
    • Elsőre ne küldjük túl messze, érte tudjunk menni, ha valóban szükség lenne rá.

A félénk gyermek számára a tábor lehetőség is, de csak akkor, ha fokozatosan, a saját tempójában közelíthet az élményhez. A legfontosabb a türelem, a felkészítés, a megfelelő táborválasztás, és az, hogy ne erőltessük, ha még nem áll készen. Értelme csak akkor van, ha a gyereknek is örömet okoz. És ha sehogy sem akar menni, akkor ne menjen. Végül is nem kötelező a nyári táborozás. 

Varga Mónika könyve: Beírás felnőtteknek

Olvasnál további hasznos ötleteket, tippeket iskolai témában? Rendeled meg a szerző Beírás felnőtteknek című könyvét a lenti képre kattintva, amelyben erről a témáról is ír. A kötet végigvezeti az olvasót a gyermek-szülő és gyermek-tanár kapcsolat általános buktatóin, különös tekintettel a helytelen érzelemkezelésre, a felgyorsult világ és hibaközpontú oktatásból fakadó problémákra.

Nyitókép: 123RF