Nyári táborozás: modern szülői trendkövetés vagy valódi igény?

Az első táborok úgy 160 évvel ezelőtt az Egyesült Államokban jöttek létre és a városi gyermekek általános állapotának „feljavítására” szolgáltak. Vidéki környezetben, általában kastélyokban nyaraltatták őket, és ezt kizárólag gazdag családok engedhették meg maguknak.
Kelet-Európában pedig pont a szegény gyermekek nyaraltatását próbálták szervezett keretek között megoldani, Magyarországon az ötvenes évektől kezdve. (Csillebérc, Zánka)

Az ötven felettiek nagyjából kétféle táborozásra emlékeznek: Balaton-parti fürdős táborok vagy ideológiai célú úttörőtáborok valami isten háta mögötti helyen. A szerencsésebbek a magyar tenger partján nyaraltak, és gyakran ez volt az egyetlen lehetőségük eljutni a Balatonhoz, a pechesebbek pedig a szocialista erkölcsöt tanulmányozták és mozgalmi dalokat énekeltek. Itt a cél már kezdett hasonlítani a mai táborokéhoz: hasznos tevékenységgel lefoglalni a gyermekeket a hosszú szünidő alatt.

Zánka Úttörőváros, 1982, forrás: Fortepan, adományozó: Magyar Rendőr

A rendszerváltás után a központi állami táboroztatás megszűnt, majd fokozatosan egyházi, illetve magán szervezésben alakult újjá. 
2012-ben indult az állami finanszírozású Erzsébet-táborok program, amely évente több mint százezer hátrányos helyzetű gyermek nyaraltatását tette lehetővé, és Magyarország legnagyobb gyermeküdültetési kezdeményezésének számított. Az állam azonban a 2025. évben megszüntette az Erzsébet-táborok támogatását, így néhány önkormányzati kezdeményezés mellett maradnak a drága, fizetős táborok.

„Értelmes" programok és gyermekfelügyelet a táborokban

A napjainkra kialakult (és megmaradt) végtelen számú és fajtájú táborok célja ha őszinték akarunk lenni:

• elsősorban a gyermekek felügyeletének megoldása azokon a heteken, amikor a szülők nem tudják vállalni azt,
• másodsorban pedig a gyermek lefoglalása, általuk érdekesnek tartott tematikájú foglalkozásokkal, „szülősen” fogalmazva: valami értelmes dologgal.

A kínálat legalább olyan bőséges, mint amilyen változatos. Kezdve az iskolák által szervezett, kis költségvetésű, napközis táboroktól egészen a teljes ellátásos vitorlás táborokig. A probléma csupán az, hogy a 160 évvel ezelőtti amerikai táborok mintájára a mai táboroztatás is erősen pénztárcafüggő.

Azok a családok, ahol a szülő(k) fizetésből él és korlátozott szabadsága csak a nyári szünet töredékére elegendő, általában pont nem rendelkeznek akkora jövedelemmel, hogy a több tízezres táborokat ki tudják fizetni, főleg ahol több gyermek van. Az érdekes és valóban tartalmas táborok olyan drágák, hogy csak egy szűk réteg képes megfizetni őket. 

Mire jó a gyermeknek a nyári tábor?

    • életre szóló emlékekkel gazdagodik
    • kortársai között töltheti az idejét és felügyelt, biztonságos környezetben élhet korának megfelelő társasági életet.
    • kötetlenebb környezetben ismerkedhet, új barátokat szerezhet – 96%!!
    • iskolai közegen kívül is megtanulhat társaival értékes időt tölteni
    • kötetlenebb módon teremthet kapcsolatot a felnőttekkel is
    • új képességeket szerezhet, új érdeklődési területekre bukkanhat
    • önállósodik, erősödik az önálló döntéshozatali képessége
    • minimálisra csökken a képernyőideje, aminek számos pozitív egészségre gyakorolt hatása van
    • természetben töltött idő például csökkenti a stresszt és javítja a mentális egészséget
    • jellemformáló, személyiségfejlesztő hatások érik
    • megismeri a csapatmunkát, együttműködést (vidám, laza formában is)
    • fejlődik a probléma megoldó képessége
    • kilép a komfortzónájából – 74%!!
    • példaképeket találhat (pl. ifjúsági vezetők)

Egy jól szervezett, a gyermekekre valóban odafigyelő tábor mindezeket az előnyöket nyújtja, miközben a szülők is biztonságban tudhatják gyereküket.

Mi a „baj” a nyári táborokkal?

    • Egy részük csupán haszonszerzés céljából jön létre, minimális ráfordítás, maximális árbevétel mottóval. (Pocsék ellátás, ehetetlen ételek, kevés felnőtt, nulla foglalkozás, egymást szekáló, unatkozó gyerekek)
    • Néhol a jó szándék ellenére is olyan silány körülmények vannak, hogy a gyermek rosszul érzi magát (bogárral teli szállás, 35 fok légkondicionálás nélkül, nincs meleg víz)
    • Kevés a felnőtt, nem figyelnek a korosztályi különbségekre, így kialakulhat zaklatás, megfélemlítés vagy bántalmazás
    • Nem való a gyermek az adott táborba, csak ott jön rá, hogy ő nem ilyennek képzelte
    • A gyermek akarata ellenére van ott, eleve rossz érzésekkel érkezik, „mindent utál”
    • A gyermek túl félénk, megriad a tábor nyüzsgésétől, esetleg ki is pécézik őt emiatt
    • Sokszor a „csapatszellem erősítése”, a „legyünk vagányok” mottó bagatellizálja az egyes gyermekek panaszait, akik valami miatt komolyan szenvednek. 

Két szokatlan trend a hazai nyári táborok körül

Két furcsa új trend is megfigyelhető táborozás ügyben, azok körében, akik gond nélkül válogathatnak a különféle táborok között. 

1# Az egyik a gyerekeknél jelentkezik. Olyan mennyiségű lehetőséggel találják magukat szembe, hogy megjelenik náluk az úgynevezett „FOMO” érzés (fél, hogy kimarad valamiből) és 5-6-féle táborba is szeretne menni. Az egyikbe azért, mert a haverja is megy, a másikba azért, mert imád focizni, a harmadikba pedig azért, mert mit csináljon otthon egy hétig egyedül? A szülők meg fizetik sorban az összeset, mert hát tényleg a szomszéd gyerek is mindegyikben ott van.

2# A másik a szülők közti versengés, hogy kinek milyen menő táborban voltak a gyerekei. Egymás „überelése”, aminek persze a gyerek is fültanúja, így ez a két trend egymást erősíti. A végeredmény az lesz, hogy a gyermek egyetlen napig sem tudja magát otthon elfoglalni és az állandó, kötelező szórakoztatásra vár. A szülő pedig ismét boldogan fizet, mert nem neki kell szórakoztatnia, illetve el is dicsekedhet vele a másik szülőnek.

Az a tény egyébként, hogy a gyermekek mennyire nem tudják lefoglalni magukat szabadidejükben messze túlmutat a táborozás témakörén, nem is mennék bele a részletekbe.
Én határozottan jónak tartom a színvonalas táborokat, sajnálom az állami finanszírozás megszüntetését és az így kiszorult gyermekek százezreit, ellenzem viszont a „trendi tábormániát”, ami helyett inkább megtanítanám a gyerekeknek, hogyan kössék le magukat szabadidejükben.

Örök kérdés: milyen táborba menjen a gyerek?

Erre a kérdésre tényleg pofon egyszerű a válasz (amennyiben a család ki tudja fizetni): Amelyikbe szeretne! Soha ne küldjünk gyermeket olyan táborba, ahová nem akar menni! Lehetőség szerint válasszon ő.

Van-e olyan, akinek nem való a tábor? Hogyan derítsem ki, „táborérett-e” a gyermekem? Ottalvós vagy nem ottalvós? Mit tegyünk a zárkózott, félénk gyerek esetében? Hogyan tájékozódjam a táborokról? Következő írásomban erről lesz szó.

Varga Mónika könyve: Beírás felnőtteknek

Olvasnál további hasznos ötleteket, tippeket iskolai témában? Rendeled meg a szerző Beírás felnőtteknek című könyvét a lenti képre kattintva, amelyben erről a témáról is ír. A kötet végigvezeti az olvasót a gyermek-szülő és gyermek-tanár kapcsolat általános buktatóin, különös tekintettel a helytelen érzelemkezelésre, a felgyorsult világ és hibaközpontú oktatásból fakadó problémákra.

Nyitókép: 123RF