Olvasni tanulunk

Kezdetben – és ha ügyesek vagyunk, később is – minden gyermek lelkesen veti bele magát az olvasás „tudományának” megszerzésébe. Egy pillanatra sem feledkezhetünk meg arról, hogy a kisgyermek lételeme a játék. Akaratának mozgatórugója az elfogadás és a dicséret. Mi pedig felnőttként tudjuk, ahhoz, hogy az olvasás egész életen át tartó szórakozássá, kedvteléssé, kíváncsiságát folyamatosan kielégítő, elsődleges eszközzé váljon gyermekünk számára, igen tudatosan megtervezett stratégiát kell kidolgoznunk.

Az otthoni hatás erősebb!

Az olvasóvá nevelés egyformán dolga a szülőknek és a tanítóknak, de az eredményt illetően többszörösen vezet a család. Otthon az olvasóvá nevelés már akkor elkezdődött, amikor gyermekünk megérkezett erre a világra, és a ringatók, altatók, a ronggyá „olvasott” kedvenc képes könyvek, esti mesék, gyermekdalok, diafilmes esős délutánok, a verőfényes családi kirándulások – és még hosszan sorolhatnánk – mind arra az izgalmas világra nyitottak ablakot, amelyet ezentúl még szélesebbre nyithat majd, ha megízleli az olvasás örömét.

Kétségtelenül mérföldkőhöz érkezünk ebben a folyamatban, amikor elsős lesz a gyermekünk. Ne feledjük: játék, elfogadás, dicséret. És még egy kulcsszó: természetesség. Ha eddig is része volt a mindennapoknak a mese, amit este apa vagy anya, esetleg néha a nagy testvér vagy a nagyi olvasott, most nagyon egyszerű dolgunk van, hiszen csak folytatnunk, amit eddig tettünk. Egy idő után biztosan részt kér majd a felolvasásból. Eleinte majd olyankor, amikor a legkedvesebb meséjében azok a mondatok következnek, amiket már kívülről is el tudna mondani. Ilyenkor adjuk át a mesekönyvet, és lepődjünk meg rendesen ezen az új helyzeten! És ha legközelebb veszi a bátorságot, és ő akar mesélni, legyen türelmünk végighallgatni, és a dicséret se maradjon el. Kis turpisság lehet részünkről, ha ebben az időszakban olyan könyvből mesélünk, amelyben elég nagyok a betűk és a sorközök, így „véletlenül” éppen alkalmas kis elsősünk első szárnypróbálgatásaihoz.

A kevesebb több lehet

Semmiképpen ne akarjuk hirtelen elhalmozni könyvekkel csak azért, mert ő most olvasni tanul. A kis gézengúzok hajlamosak a színes borítók láttán ezt is, azt is „begyűjteni”, pont úgy, mint az érdekes formájú köveket vagy színes szalvétákat. Biztosan sokan emlékeznek még Móra Ferenc A századik könyv című elbeszélésére. Ennek kulcsmondatát én is minden osztályomnak kiírtam a könyvespolc fölé: „Sose kívánj több földet, mint amennyit meg bírsz szántani!” Ha új könyvet veszünk, annak tartalmával kezdjünk együtt ismerkedni, tegyük részévé az életünknek, beszélgessünk róla. Legyen ünnep, izgalmas felfedezés egy új könyv megismerése.

Előfordulhat, hogy valamilyen okból nem megy olyan könnyen, gördülékenyen az olvasás, és minden igyekezetünk ellenére gyermekünk nem kezd el rögtön érdeklődni az olvasnivalók, a könyvek iránt, mert éppen elegendőnek tartja, amennyit az iskolában olvasnia kell. Ilyenkor látszólag fogadjuk ezt el. A mindennapi közös tevékenységeinket azonban szervezzük úgy, hogy mindig legyen benne egy-egy apró helyzet, amikor kell, hogy úgy érezze: mekkora szerencse, hogy már tud olvasni.

Legyünk ötletesek!

Pusztán gondolatébresztőnek néhány példa: Játsszunk olyan társasjátékot, amelyiknek kis olvasnivaló kártyái, esetleg feliratos kis mezői vannak. Készítsünk együtt süteményt, ahol a jól olvasható, nyomtatott recept alapján „véletlenül” kisinasunkat bízzuk meg a hozzávalók kikészítésével. Menjünk moziba, bábszínházba, de előtte együtt böngésszük át a programkínálatot. A kiránduláson látott növény, állat képét keressük meg együtt otthon a lexikonban, és mielőtt magára hagynánk a nyitott könyv mellett, a kép alatti szövegen némán végigfutva jegyezzük meg, mintegy mellékesen, „nahát, milyen érdekes...!?”.

:

Az iskolában sok dicséretet, piros pontot lehet bezsebelni, amikor egy-egy tananyag kapcsán gyűjtőmunkával bízza meg a tanító néni a gyerekeket. Ajánljuk fel a segítségünket, hátha éppen a tanító néni piros pontja lesz az a hajtóerő, amiért a mi kis elsősünk is képes lesz mozgósítani akaraterejét. Egy közös tallózgatás a családi könyvespolcon, vagy látogatás a közeli könyvtárba szintén olyan élmény lehet, amely közelebb visz minket célunkhoz.

Az ösztönzés azonban példaadás nélkül keveset ér. Ahol a szülők maguk is gyakran olvasnak, jóval nagyobb esély van arra, hogy gyermekük is olvasóvá válik.