Beszoktatási tippek bölcsődébe, óvodába! 8 praktikus ötlet a könnyebb elváláshoz

Az alábbi beszoktatási tippek nem általános érvényűek, nem mindeninek egyforma sikerrel válnak be, és még csak nem is változtatják meg varázsütésre a nehéz búcsúzást. De ha már csak egy-egy tippet hasznosítani tudunk közülük, könnyebb lehet az elválás.

1# A beilleszkedés már otthon megkezdődik

Amikor a kisgyermek egyik napról a másikra új közösségbe kerül, és gyökeresen megváltozik a mindennapi élete, különösen fontos számára a biztonság, a kiszámíthatóság és az állandóság megélése. Ezt legkönnyebben ismétlődő, megnyugtató rituálékkal teremthetjük meg, legyen szó a reggeli készülődésről, az óvodai búcsúzkodásról vagy akár a délutáni elhozatalról. Egy érzékenyebb kisgyereket már az is megzavarhat, ha anya helyett apa viszi őt a bölcsibe, oviba; ha a másik szülő új útvonalon megy –  a túl sok újdonságot a beszoktatás időszakában inkább kerüljük.

Már otthon, reggel is sokat tehetünk azért, hogy a bölcsődei vagy óvodai búcsúzás könnyebben menjen. Segít, ha nyugodt, kapkodástól mentes reggeleket biztosítunk, és elegendő időt hagyunk a lassabb készülődésre. Jó ötlet lehet, ha például mindig ugyanarra a dalra táncolunk elindulás előtt, vagy az autóban, útközben ugyanazt a kis dalt dudorásszuk együtt (az éneklés kimondottan segít oldani a feszültséget, szabályozza az érzelmeket). Ha gyalog járunk a bölcsibe, oviba, akkor magát az utat is különleges élménnyé alakíthatjuk: végigsétálhatunk ugyanazon a padon egyensúlyozva, bedobhatunk a patakban úszkáló kacsáknak egy kis eledelt, integethetünk ugyanannak a fának, villamosnak, szervezhetünk futóversenyt ugyanazon az útszakaszon, vagy bevethetjük az imádott futóbiciklit, kisrollert. Legyenek ezek az élményelemek is ismétlődőek.

2# Vigyen magával egy darabot otthonról

Sok kisgyereknek segít, ha valami ismerős tárgyat visz magával a bölcsődébe, óvodába. Ez lehet egy plüssállat, rongyi vagy egy bizonyos játék, amelyek segítenek a gyerekeknek jobban kezelni a negatív érzelmeiket. A pszichológia ezeket „átmeneti tárgyaknak” nevezi, és bizonyítottan nyugtató hatással vannak a kicsikre. Még ha a kiválasztott plüssállat már nem is néz ki szépen, az érzelmi értéke jóval fontosabb. Otthon bevonhatjuk a játékot vagy a plüssállatot a szerepjátékokba, egyrészt hogy megismerhessük gyermekünk aggodalmait és félelmeit, illetve pozitív képet alakítsunk ki a bölcsődéről, óvodáról.

3# Mindig vonjuk be a gyermeket a búcsúzásba

Ha már ott tartunk, hogy a kisgyerek különösebb gond nélkül besétál a csoportszobába, kézbe vesz egy játékot, akkor könnyen kínálná magát az alkalom, hogy gyorsan"elosonjunk". De ez semmiképpen sem jó ötlet, ne tegyük. A kisgyermeket mindig be kell vonni a búcsúzkodásba, ha nem így teszünk, gyorsan kétségbe vonhatja a kötődésünket, a bizalom sérül. Ezzel csak azt kockáztatjuk, hogy a kisgyerek a nyugodt játékot összekapcsolja majd a távozásunkkal. Ehelyett inkább együtt búcsúzzunk el egymástól, még akkor is, ha a búcsúzkodás szomorúra sikerül.

Arra is rá kell tudni érezni, hogy mikor NE hívjuk vissza a gyereket. Ha a gyerek örömmel szalad be a csoportszobába, akkor már nem szabad visszahívni a kisgyereket, még egy puszira, még egy utolsó ölelésre, csak azért mert anyának hiányérzete maradt.
A reggeli búcsúzkodás legyen egyszerű, rövid, kiszámítható. Érződjön rajta, hogy nincs kiskapu, nincs alkudozás.

EZ IS ÉRDEKELHET: Mit tegyünk, ha óvodába kerülést követően otthon kiabál, rugdos, ütöget a gyermekünk?

4# A megbízhatóság mostantól a legfontosabb

Ha azt mondjuk a gyermekünknek hogy alvás/uzsonna/meseolvasás után megyünk érte, akkor mindig pontosan érkezzünk. Ne tegyünk kivételt hirtelen beeső email vagy határidős munka miatt. A kisgyerek csak így tanulhatja meg, hogy bízhat bennünk.

5# Ünnepeljük meg együtt az új dolgokat

Ünneplésre mindig van apropó. A bölcsiből, oviból hazafelé menet ünnepeljük meg együtt, ha a gyermekünknek sikerült valami. Bármi, ami a bölcsődében, óvodában töltött idővel kapcsolatos (nem sírt reggel, egyedül ment ki a mosdóba, megette a levest), bármit megünnepelhetünk egy fagyival, kedvenc játszótér látogatással, közös rendhagyó élményekkel.

6# Ne siettessük a beszoktatást

A bölcsődei, óvodai beszoktatás nem verseny, ne hasonlítgassuk a gyermekünket másokkal. A beszoktatást nem szabad siettetni, mert teljesen természetes, ha nem egyik napról a másikra megy. Az is helyénvaló, ha vannak benne hullámok, visszaesések. Sokszor hetekbe, néha még hónapokba is telhet, hogy beálljon az új rutin.

Az alkalmazkodási időszakban nem szabad(na) más stresszes eseménynek is bekövetkeznie, ezért ha tehetjük, kerüljünk minden mást, ami felesleges stresszel járhat – ilyen például a költözés vagy egy külföldi nyaralás. A beszoktatás körüli nyaralás felboríthatja az új, törékeny rutint, hazatérve a beilleszkedésnek részben újra meg kell történnie.

EZ IS ÉRDEKELHET: Miért nem akar a gyerek bölcsődébe, óvodába menni? Az okok sokfélék lehetnek

7# Az anyukának is meg kell tanulnia az elengedést

A kisgyerekek érzelmi csápjai még érzékenyebbek, mint a felnőtteké. Ha azt érzik rajtunk, hogy az elengedés egy színjáték, akkor nem bíznak meg bennünk, vagy átveszik a szülők félelmeit és aggodalmait. A gyerekeknek is könnyebb, ha anya vagy apa is jól vannak, és nem drámaként élik meg az elválást. Nem helyes ilyenkor azt mondani: "Én is szomorú vagyok. Én is inkább veled tölteném a napot". Ez nem azt jelenti, hogy az érzelmeinket magunkba kell folytatni, hanem azt, hogy inkább beszélgessünk erről az óvónővel vagy sorstárs szülőkkel.

8# Legyünk naprakészek

Fontos az óvónőkkel való folyamatos konzultáció és információcsere. Ha tudjuk, hogyan telt a napja a kicsinek, nyugodtabban és boldogabban hagyjuk ott a csoportszobában. Egy rövid(!) beszélgetés az elvitelkor mindig naprakészen tarthat bennünket. Bízzunk meg a tapasztalt gondozónőkben, óvónőkben, hiszen ők már rengeteg gyereket beszoktattak már, de beszéljük meg velük azt is, ha kétségeink vannak.

Mikor fog beszokni a kisgyermek?

Deliága Éva gyermekpszichológust idézzük: "Egyénileg eltérő lehet ennek az időpontja. Lehet pár nap, pár hét vagy pár hónap is. A kulcs a kötődés és biztonságérzet: a gyerek elkezd megbízni a pedagógusokban, érzelmileg támaszkodik rájuk, megismeri a szabályokat, csoporttársakat, alkalmazkodik a napi rutinhoz. Ezt a folyamatot betegség, hosszabb hiányzás, vagy nem elégséges feltételek (például kevés felnőtt, túl sok gyerek) megzavarhatják.
Baj akkor van, ha már a hétvége is csak arról szól, hogy: „Ugye nem kell oviba menni?!” Ha a kisgyermek éjjel felriad, attól tartva, hogy már reggel van, és indulni kell. Ha reggelente 3 hét után is sírva megy az oviba. Ha az oviban 30 sírás perc után sem nyugszik meg. Ha egész nap nem eszik, nem iszik semmit, nem beszél, nem játszik. Amennyiben ezeket a tüneteket tapasztaljuk a gyermeknél, vagy bizonytalanok vagyunk abban, hogy jól halad-e beilleszkedése, kérjünk segítséget az óvodapedagógusoktól és szakembertől! 
3 évesen a legtöbb kisgyerek érett arra, hogy közösségbe járjon. Egy gondosan kiválasztott intézmény, profi óvodapedagógusok, jól összeállított gyerekcsoport jó hatással lesz a fejlődésre".