Sokatmondó gyerekrajzok: érzelmek, figyelmeztető jelek a gyerekek rajzai mögött

A fiam mindig fekete filccel rajzol, ez baj? – kérdezi egy aggódó anyuka.
Bár a rajzhoz használt színeknek olykor komoly jelentőségük van, önmagában egy gyermek rajza a gyerek önkifejezése, nem diagnózis, viszont érzékeny figyelemmel sokat megtudhatunk róla. Ahogy a gyógypedagógiában mondani szokás: egy tünet nem tünet, így egy jel sem jelez kifejezetten problémát. Elképzelhető, hogy a példában említett kisfiú egész egyszerűen kedveli a fekete színt.

Gyakran hajlamosak vagyunk a rajzokat szimpla kreatív tevékenységként kezelni. Azt mindenki tudja, hogy rajzolni fontos a majdani írás miatt, mert fejlődik a finommotorika, színezzen szépen, ne menjen ki a vonalból – hangzanak el a legfontosabb nevelői utasítások.
A gyermekrajzok azonban többek egyszerű alkotásoknál, egyfajta ajtó a gyermek belső világába. Egy rajzon keresztül megmutatkozhatnak félelmek, örömök, kapcsolati dinamikák, vágyak vagy akár meg nem értett események. A gyermek nem tudja mindig szavakba önteni, amit átél, hiszen még csak tanulja a szavakat és azok jelentését, de lerajzolni gyakran le tudja. Ez a rajz így egyfajta nonverbális kommunikáció is, ami nem a semmiből érkezik: szorosan összefügg a gyermek általános fejlődésével.

Rajz és az érettség kapcsolata

A rajzfejlődési szakaszokról röviden:

• 1–2 éves korban (firkakorszak) a rajz még mozgásöröm. A gyermek vállból rajzol, marokfogással (ökölfogás). Itt még nincs szándékos formaábrázolás.
• 3–4 éves korban megjelennek az ismétlődő formák (körök, vonalak, keresztformák). A gyermek sokszor utólag ad jelentést a rajznak, a forma és a szándék még nem válik el élesen egymástól.
• 4–5 éves korban megjelenik az első emberábrázolás (fejen álló ember). A nagy fej és abból kiinduló végtagok a testkép fejlődésének természetes állomásai.
• 5–6 éves korban részletesebb ábrázolás jelenik meg (test, nyak, ujjak, ruházat). Itt már vizsgálható a biológiai és mentális életkor összhangja.
• Kisiskolás korban megjelenik a talajvonal, a térbeliség, és az arányok pontosodása.

Ezért fontos amikor rajzot nézünk, hogy mindig az életkori sajátosságok fényében tegyük.

Ceruzafogás fejlődése életkoronként

A ceruzafogás nem pusztán technikai kérdés, hanem idegrendszeri érettségi mutató is.

• 1–3 év: teljes marokfogás
• 3–4 év: átmeneti ujjfogás
• 4–5 év: háromujjas (tripod) fogás kialakul
• 5–6 év: stabil, finommotorikailag érett ceruzatartás

A túl erős ceruzanyomás, görcsös fogás vagy épp túl laza tartás mind jelzésértékű lehet.

Miről árulkodnak  a színek?

A gyerekrajzokat nem csupán a motívumok szintjén, hanem formai jellemzőik alapján is érdemes figyelni. Nem az a kérdés, hogy „szép-e” egy rajz, hanem hogy mit árul el a benne rejlő színek, formák és elhelyezések által.

• Domináns színek: Egy-egy szín gyakori használata (pl. fekete vagy piros) nem „rossz”, de figyelemfelkeltő lehet. A piros például lehet az élénkség, erő vagy harag, agresszió – mindenképp egyfajta érzelmi túlfűtöttség jele. A hiperaktív, impulzív gyerekek gyakran használják a narancssárga színt, túlérzékeny gyerekeknél kedvelt szín a lila vagy kék használata. Fehér vagy barna jelenik meg az érzelmi elfojtásoknál, fekete valamiféle gyászfolyamat megélése – a kontextus számít!
• Méretarányok és elhelyezés a lapon: Ha a gyermek magát vagy mást nagyon aprónak rajzol, az utalhat alacsony önbizalomra, megélt kirekesztettségre. Ugyanakkor a túlméretezett alak is sokszor jelezhet feszültséget, vagy erős vágyat az irányításra. A középen elhelyezett figura általában stabilitást jelez, míg a lap szélén megjelenő alak utalhat távolságtartásra vagy kiszorítottságra, esetleg szintén önbizalomhiányra, bal oldali rajz a múltra, jobb oldali a jövőre tekintést szimbolizálja.
• Hiányzó vagy hangsúlyos részek: Ha egy figura arc nélkül jelenik meg, vagy hiányzik a keze, az nem véletlen. Ezek gyakran érzések, kapcsolati hiányok, akár traumák leképeződései lehetnek.

Forma és szándék szerinti megközelítés

A gyermeki rajz kezdetben szubjektív és egocentrikus. Nem a látott valóság hű másolata, hanem az átélt valóság leképezése.
Beszélhetünk ezek alapján:

• élményrajzról (aktuális esemény feldolgozása)
• kapcsolati rajzról (család, közösség)
• fantáziarajzról (belső világ)
• szimbolikus rajzról (áttételes megjelenítés)

A gyermek nem azt rajzolja, amit lát, hanem amit fontosnak él meg. Ezért a rajz kezdetleges volta nem hiányosság, hanem fejlődési sajátosság.

Kapcsolati dinamikák a rajzokon

A gyermekrajzok különösen sokat árulnak el a kapcsolati élményekről, arról, hogy a gyermek hogyan érzékeli saját magát és másokat, hogyan kötődik a szüleihez.

• Családrajz vagy fészekrajz: klasszikus eszköze a pedagógiának és pszichológiának is. Ki hol helyezkedik el? Ki mekkora? Kinek van keze vagy arca? Ezek a részletek sokszor tükrözik a gyermek érzelmi közelségét vagy távolságát az adott családtaggal, esetleges érzelmi sérüléseit, az anyához, apához történő kötődési stílusokról is információt nyerhetünk.
• Közösségi ábrázolás (óvoda, iskola): érdekes, hogy a gyermek kiket rajzol le például egy óvodai csoportból. Előfordul, hogy önmagát kihagyja, vagy épp nagyon kicsiben, távol helyezi el, esetleg központi figuraként ábrázolja saját magát. Ezek utalhatnak arra, hogy mennyire érzi magát elfogadottnak a közösségben, jelezheti a valóságot vagy a vágyott pozíciót.

A gyermekrajzok az idegrendszer érettségéről is árulkodnak

A méretarányok, a lapon történő elhelyezés, a hiányzó vagy hangsúlyos részeket megvizsgálva az idegrendszer állapotáról is hasznos információkat kapunk. A lap bal vagy jobb oldalára tolt rajznál az ATNR (bal vagy jobboldali asszimetrikus tónusos reflex fennmaradására lehet gondolni). Emberábrázolás esetén a hiányzó testrészek vagy részletszegény, kidolgozatlan ábrázolásmód a gyermek biológiai és mentális kora közötti összhangról ad visszajelzést. Ez azt jelenti, hogy egy adott életkorban elvárható egy bizonyos szintű részletesség (pl. fej, nyak, test, karok, ujjak stb.), és ha ettől jelentősen eltér a rajz (pl. túl egyszerű vagy túl komplex), az jelezhet eltérést a mentális érettség irányába, akár pozitív, akár fejlesztést igénylő irányban.

Ha megfigyeljük a gyermek testtartását rajzolás közben, és azt látjuk, hogy miközben a ceruzát fogja a szájával-nyelvével pótcselekvést végez, akkor a szopó-markoló reflex indokolatlan kiváltódását jelzi. Ha felhúzza a lábát maga alá, és a felsőtestével eközben szinte az asztalra előrebillen, közben írásképe apró betűs, majd egyre nagyobbá formálódik, akkor a TLR, STNR (tónusos labirintus reflex és szimmetrikus tónusos reflex) jelenlétére gyanakodhatunk, de egy szemészeti kivizsgálás is ajánlott lehet.

A Kunigunda Központ gyakorlatai során a gyerekrajzokat nem értékeljük, hanem használjuk: kapcsolódásra, önkifejezésre, biztonság megteremtésére és legfőképpen a gyermek megértésére. 

A gyerek legőszintébb mondatai néha "egy állatkertben laknak"

A gyerekekkel folytatott tevékenység során – legyen az szakmai munka, fejlesztés, de akár szülői nevelés –, elengedhetetlen a játékosság (ez a gyermekek elsődleges megismerési tevékenysége, így kapcsolódik a világhoz, és egy felszabadult, kreatív gyermeki én állapotot erősít meg), és a fantáziavilágra való építés, hiszen gyermekkorban igen élénk a képzelőerő. E két dolog nélkül nehezen lehet vagy szinte lehetetlen (pl. kamaszkorban) kapcsolódni a gyerekekhez. A direkt kérdéseknél sokszor falakba ütközünk (érthető, hiszen sok gyermek a szavakat még csak tanulja, a jelentésükkel úgy igazán még a kiskamaszok sincsenek olykor tisztában), de szimbólum rendszeren és a vizualizációs technikán keresztül feltárul előttünk a gyermek érzelemvilága, gondolkodása, személyisége, mit gondol másokról, és mit gondol önmagáról. A rajzos foglalkozások során is gyakran szimbólumokon keresztül dolgozunk. Egy példa erre egyik foglalkozás feladata: Az én állatkertem (arra kértem a gyerekeket, hogy rajzolják meg a saját kis világukat állatkertként, benne minden szereplővel – családtagok, rokonok, barátok, kortársak, akár én is, ebben lehetünk állatok, gondozók, igazgató, látogató, vattacukor árus, de akár egy növény is). A választott szerepek, állatok, színek és minden apró részlet – most már tudjuk – számít, többet mond ezer szónál.

A gyerekek nem mindig tudják kimondani, ami bennük zajlik. De le tudják rajzolni. A gyermekrajz egy kapcsolódási lehetőség a világuk és az értő figyelmünk között. Ha mi nem javítani, hanem érteni akarjuk a rajzaikat, akkor talán egy kicsit közelebb kerülünk a belső világukhoz a rajzaik által.