Mikor lesznek a gyerekek először szerelmesek?
Az első szerelem már óvodás korban megjelenhet, amikor a gyerekek még tündérien fejezik ki érzelmeiket, például kéz a kézben sétálnak vagy „családosat” játszanak. Bár felnőttként ezeken még mosolygunk, az érzéseik nagyon is valóságosak, és fontos szerepet játszanak az érzelmi fejlődésükben.
Mosolyt fakasztó vagy talán vicces, de mindenképpen kedves emlék, ha visszaemlékszünk életünk első szerelmére. A legtöbbünknek egészen biztosan az óvodáskor ugrik be először, amikor a csoporttársunkkal örök hűséget fogadtunk egymásnak, egymás kezét szorongatva sétáltunk a játszótéren, elválaszthatatlanok voltunk, vagy éppen családosat játszottunk az óvoda udvarán. Bár nem feltétlenül mindenkit talál el ilyen korán Ámor nyila, de tény, hogy akár hároméves korban is megjelenhet a szerelem, ami éppolyan természetes része a fejlődésnek, mint korábban beszéd vagy a járás megtanulása volt.
Az első szerelem mindig az anya
Mindannyian az első pillanattól fogva képesek vagyunk szeretni, ezért az első nagy szerelem természetesen az anya. Freud elméletére utalva, az első „szerelmi tárgy” az anya vagy más elsődleges gondozó. Így főleg a fiúk gyakran fejezik ki azt a vágyukat, hogy később feleségül veszik az anyukájukat.
Amikor a gyerekek már készen állnak arra, hogy más gyerekek, játszótársak iránt is érdeklődést mutassanak, akkor más gyerekeket elkezdnek érdekesnek, csinosnak, vonzónak találni. A fejlődés természetes része, hogy a kisgyerek egy másik gyerekbe lesz szerelmes, ilyenkor megjelenik az a képesség, hogy valaki máshoz is tudnak érzelmileg kapcsolódni. Óvodáskorban a gyerekek gyakran a szülői mintát követik, érdeklődnek a szülők megismerkedésének története felől, és szívesen játszanak „papás-mamást”, esküvőset, családosat. Ezek a játékok mind kellenek az érzelmi fejlődésükhöz.
A gyerekek szerelmük kifejezése is hasonlít a felnőttek szerelmére. Keresik a másik közelségét, simogatják egymást, bújnak, és legszívesebben mindent együtt csinálnának. „Reggel, mielőtt belépnek a csoportszobába puszit adnak egymás szájára, és kézen fogva sétálnak be a többiekhez” – meséli egy óvodás gyereket nevelő anyuka. „Ha a kislány már ott volt, és a fiam belépett a terembe, akkor aranyosan kuncogott.”
A házassági játék, amelyet a szülők és a pedagógusok gyakran tapasztalnak a gyerekek között, szintén bizonyítja, hogy a szerelem és a szerelmeskedés témája már az óvodáskort is érinti. A gyerekek csak azt játsszák el lelkesedéssel és odaadással, ami őket is nagyban foglalkoztatja. Ezért nem meglepő, hogy a gyerekek már korán megismerik a féltékenység heves érzéseit, kezdve a testvéreik iránti féltékenységtől egészen más gyerekek iránti féltékenységig, ha a szerelmük inkább mással szeretne játszani. Sőt, a szerelmi bánat sem kizárt a homokozóban, ami nem tart hetekig vagy hónapokig, úgy mint a felnőtteknél.
Fontos azonban különbséget tenni a gyermeki és a felnőtt szerelem között. A minőség nem feltétlenül gyengébb, de más jellegű. A szexualitás tényezője még nem játszik szerepet.
A kisgyerekek feltétel nélkül, „ha és de nélkül” szeretnek.
Szakértők egyetértenek abban, hogy a gyerekek érzéseit komolyan kell venni. Bár felnőtt szemmel mosolyt fakasztó lehet egy-egy ovis szerelmi ügy, és cuki amikor két négyéves örök hűséget fogad egymásnak, számukra ez valós és komoly érzelem. A kinevetés vagy elbagatellizálás sérülést okozhat nekik. Azzal viszont nincs probléma, ha a szülők kicsit támogatják a gyermeküket, például abban, hogy a két kis szerelmes szülei beszélnek egymással, elmennek együtt fagyizni, vagy találkoznak, hogy a gyerekek együtt játszhassanak. De sokszor annyi is elég, ha a szülők figyelembe veszik a gyermekük érzéseit, barátságosan kísérik és elfogadják a gyermek szerelmét.
Iskoláskori szerelem
Az általános iskolás korban már változik a helyzet. A korábbi, nyílt érzelemkifejezés visszafogottabbá válik, mert ebben az életszakaszban a gyerekek saját nemi identitásuk megerősítésével foglalkoznak. A nyilvános kézfogás vagy puszi már kínos lehet. Ettől függetlenül a szerelem érzése továbbra is jelen lehet, csak kevésbé látványos és cuki formában.
Kamaszkorban az érzelmek új dimenziót kapnak, megjelennek az első szexuális érzések, az elérhetetlen bálványok (például sztárok, influenszerek) iránti rajongás után konkrét személyek iránti vonzalom alakul ki. Szakemberek szerint a szülőknek ilyenkor már nincs valódi befolyásuk arra, hogy gyermekük kit választ, és nem is feladatuk ezt megakadályozni, még akkor sem, ha túl korainak vagy nem megfelelőnek tartják a kapcsolatot. Sokkal fontosabb az őszinte beszélgetés és a felvilágosítás.
Az első "igazi" szerelem intenzív élmény, amely során a fiatalok hajlamosak minden másról megfeledkezni. A szülők ilyenkor a „józan ész hangjaként” legyenek jelen, és elsősorban örüljenek a gyermek boldogságának, de finoman emlékeztessék arra a gyereket, hogy a barátok, a család, a sport és az iskola továbbra is fontos részei az életének. A szerelmes állapotot gyakran a „bolondsághoz közeli” élményként írják le, mert az érintettek realitásérzéke átmenetileg módosul.
A szakítás vagy a viszonzatlan szerelem minden életkorban fájdalmas. Egy hároméves és egy tizenhárom éves is valódi veszteségként élheti meg. A szülők feladata ilyenkor az együttérzés, a vigasztalás és az érzelmek elfogadása. Nem mindig lehet kész megoldást adni gyermekünk számára, de a jelenlét és a megértés rendkívül sokat számít.
A szerelmi élmények ugyanakkor az önállósodás jelei is.
A kamasz, aki inkább a barátaival vagy a naplójában dolgozza fel érzéseit, már leválási folyamatban van. A szülőknek tiszteletben kell tartaniuk a magánszférát, a napló olvasása vagy a titkos utánajárás tabu! A szerelem az önállósodás és a felnőtté válás egyik fontos állomása.
A gyerek szerelme a szülők számára is érzelmi próbatétel lehet, egyszerre jelent büszkeséget, nosztalgiát és akár féltékenységet is. Ugyanakkor lehetőséget ad arra, hogy a szülők újra inkább egymásra figyeljenek, miközben elfogadják, hogy a következő generáció lassan önálló útra lép.
