12 vidám őszi gyerekvers óvodásoknak, hogy a borongós napok színesebbek legyenek

A ritmus, a rím és a dallam révén a gyerekek könnyebben tanulnak új szavakat, fejlődik a figyelmük és a memóriájuk, miközben megtapasztalják a közös versmondás felszabadító örömét. A természethez kapcsolódó őszi versikék közelebb viszik az óvodás korú gyerekeket a környezethez, felkeltik a kíváncsiságot és élénkítik a megfigyelőkészségüket. Verseljetek minél többet!

Gyárfás Endre: Gesztenyéző

Vadgesztenye, gesztenye,
kosárkámba potty bele!
Gesztenyéből fabrikálok
Buksi fejű barna bábot.
Vadgesztenye, gesztenye,
kosárkámba potty bele!
Ha vagytok már jó néhányan,
Megnyitom a bábszínházam.

Hermann Marika: A tarkabarka ősz

Az ősz olyan csodaszép,
Megsárgul a falevél.
Nem kell festék, sem ecset,
Tarkabarkák a hegyek.

Az ősz olyan csodaszép,
Hullanak a gesztenyék.
Alma, dió mind megérett,
Szedd le, mert úton a tél.

Az ősz olyan csodaszép,
Ám eső jő, s hideg dér,
Falevelek mind lehullnak,
Őszi hangok elcsitulnak.

Hóanyó kontyát megrázza,
Fehér ruhát ölt a tájra.
Hegyek ormán csillan a jég,
Az ősz elámul, oly szép a tél!

Nemes Nagy Ágnes: Gesztenyefa levél

Találtam egy falevelet,
gesztenyefa levelet.
Mintha megtaláltam volna
egy óriás tenyeret.
Ha az arcom elé tartom,
látom, nagyobb, mint az arcom.
Ha a fejem fölé teszem,
látom, nagyobb, mint a fejem.
Hogyha eső cseperegne
nem bánnám, hogy csepereg,
az óriás nappal - éjjel
óriási tenyerével,
befödné a fejemet.

Zelk Zoltán: Október

Kisöccsétől, Szeptembertől
búcsút vesz és útra kél,
paripája sűrű felhő,
a hintója őszi szél.

Sárga levél hull eléje,
amerre vágtatva jár,
félve nézi erdő, liget,
de o vágtat, meg se áll.

Hová, hová oly sietve,
felhőlovas szélszekér?
Azt hiszed tán, aki siet,
aki vágtat, messze ér?

Dehogy hiszi, dehogy hiszi
hiszen nem megyen ő messze,
csak addig fut, míg rátalál,
a bátyjára, Novemberre.

Hétvári Andrea: Novemberi felelgető

Hová tűnt a napsugár?
Elvitte őt egy madár.
Hová vitte? Magasra?
A távoli tavaszba.
Vissza jön majd? - Vissza hát!
Márciusban tréfás kedvvel
érkezik medve sereggel,
megcsiklandozza az álmos
ébredő kis sün orrát.

Mentovics Éva: Gesztenye-mondóka 

Rezzen a szélben
a gesztenye ága,
rozsdabarna ingét
morcosan cibálja.
Ha potyog a termés,
vigyázz kicsit jobban,
ha nem ugrasz félre,
kobakodon koppan!

Weöres Sándor: Őszi erdő

Kopaszok a fák, a bokrok
Erdő, erdő, hol a lombod?
Kopasz erdő kopasz fája
Szomorúan felel rája:
-Nemsokára itt a tél,
Lombomat viszi a szél.

Galambos Bernadett: Kis falevél

Egy kis levél elindult,
fölkapta a szél.
Repült messze, fel az égbe
ahol sok a fény.

Őszi napfény cirógatta,
most már nem is félt,
aláhullott, megnyugodott,
bóbiskolni tért.

Sarkady Sándor: Gesztenyecsalogató

Héj, héj, héj,
Szúrós tüskehéj,
Vadgesztenyehéj;
Tarka boci lakik benne –
Potty, ide a tenyerembe!
Héj, héj, héj,
Nyílj ki, tüskehéj!

Bartos Erika: Gesztenyék

Gesztenye van kosaramban,
gömbölyű és barna,
kiborítom nyomban mindet,
ide az asztalra!

Készüljön a gesztenyéből
elsőként egy cica,
papírból lesz két kis füle,
négy lába pálcika!

Süni háta csupa tüske,
gömbölyded a medve,
malac farka kunkori lesz,
szakállas a kecske.

Lovacskának lófarok kell,
keress hozzá cérnát!
Csíkozd be a gesztenyéket,
formázz egy kis zebrát!

Katicának fess hét pöttyöt,
kukacnak adj csápot,
oroszlánnak vörös sörényt,
készíts kerek rákot!

Zsiráf nyaka hosszú legyen,
alkoss dühös pókot,
tegyél mellé kisegeret,
s betöltik a polcot!

Nadányi Zoltán: A harkály

A harkály a beteg fák doktora.
Kopogtat a fák mellén, meg a hátán
és hallgatózik, töpreng. Furcsa látvány.
Szerszáma is van hozzá, jókora.
Most a nagy fűzfa hívta orvosául,
mert észrevette, hogy lombja sárgul.
Megkopogtatja őt a csudadoktor,
hallgatja és sóhajtoztatja sokszor.
A baj okával máris ismerős,
de hát nem tud segíteni. Itt az ősz!

Weöres Sándor: Galagonya 

Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Zúg a tüske,
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya magába.
Hogyha a Hold rá fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.