Cinege óvoda - Freinet szellemében

Amikor hozzákezdtem az összefoglaló megírásához, rádöbbentem, hogy hiába van mögöttem több száz leírt oldal és sok-sok előadás a Freinet-pedagógiáról, képtelen vagyok eldönteni, hogy mi is lehet igazán fontos ebből a színes kavalkádból egy érdeklődő számára. Megkértem a szülőket hogy adjanak tanácsot, miről írjak. Mindenki mást ajánlott. Abban azonban megegyezett a véleményük, hogy valamennyien olyan helyet kerestek, ahol ők maguk is otthon érezhetik magukat.

Vegyes életkorú csoportok

Óvodánkban vegyes életkorú csoportokkal dolgozunk. A 3-7 éves gyerekek együtt tevékenykednek, együtt  élhetik át a hétköznapok és az ünnepek „csodáit”.

Az óvodai élet szokásainak, szabályainak elfogadása, belsővé válása nehéz helyzet elé állítja az újonnan óvodába érkezőt. Ez még akkor is így van, ha ott nagy szeretettel várják, odafigyelnek az igényeire és ő maga is megérett a változásra, a közösségi életformára. A vegyes életkorú csoportokban a kisebbek szinte észrevétlenül leshetik el a nagyobbaktól a szokásokat, a szabályokat; mintegy belenőnek az óvodai létbe. A kicsik maguk választhatják ki a „gyerek mentorukat”, aki átsegíti őket a kezdeti (olykor a későbbi) nehézségeken, problémákon.

Több szülő nem is a kicsiket félti ettől a szervezési formától, hanem a nagyobbakat. Tartanak ugyanis attól, hogy ebben a formában nem jut elég idő és energia az iskolára történő felkészítésre. Szerintem azonban ez a felkészítés nem csak az utolsó óvodai év feladata. A képességek folyamatos fejlesztése az óvodába lépés pillanatától (sőt a születés pillanatától) elkezdődik, és az iskolába lépésig tart.

Ha egy gyerek természetes érdeklődésétől és kíváncsiságától hajtva szabadon tevékenykedhet, ha kísérletezhet és próbálkozhat, ha felteheti az őt érdeklő kérdéseket és azokra válaszokat is kap, ha a sikereit elismerik és kudarcainál mellette állnak, akkor 6-7 éves korára minden egészségesen fejlődő gyerek iskolaéretté válik.

A nagyobbakban több szempontból is jó érzéseket válthat ki a vegyes életkorú csoport. Hiszen alkalmuk van átélni azt, hogy ők a „felnőttebbek”. Azáltal, hogy képesek tényleges segítséget nyújtani kis társaiknak, erősödik az önbizalmuk. Toleranciát, segítségnyújtási technikákat, felelősségvállalást és még sok, a későbbiekben is fontos tulajdonságot tanulnak ezekben a valódi segítő helyzetekben.

Az érkező gyerekek fogadása

A Freinet pedagógiával dolgozó csoportok legtöbbjében egy sajátos levél formájában történik az első kapcsolatfelvétel . A „levél” az újonnan érkező társaknak szól, és az óvodás gyerekekkel közösen készül. Hangvétele egy kicsit sem „hivatalos”, eltérő a terjedelme és a tartalma. Szerepelhet benne az óvónők és a gyerekek bemutatkozása, már megtörtént események leírása, fényképek, közösen „írt” mese, a óvodát ábrázoló rajz, apró ajándékok, meghívó közös játszóházra, kirándulásra stb.

Hogy melyik gyerek hogyan fogadja el az óvodai életformát, az előre nem tudható. Van, aki azonnal otthonosan mozog az új helyzetben, de fél nap alatt elfárad. Van, akivel hosszabb-rövidebb ideig a szülőnek is ott kell maradnia. Olyan gyerek is akad, aki hetekig nem engedi el a hozzá tartozó felnőttet, és az is előfordult már, hogy egy gyerek fél éven át nem volt hajlandó megszólalni, annyira haragudott ránk. Különböző tehát a helyzet fogadása, és az úgynevezett „beszoktatási időszakra” sem léteznek minden helyzetre érvényes, biztos sikert hozó módszerek.

Az óvodások napirendje

A napirend nem más, mint a gyereket szinte észrevétlenül segítő, működő szabályrendszer. Állandósága, ritmusa van, ami megnyugtat, biztonságérzetet ad. A jól összeállított napirend segíti mind a fizikai, mind az érzelmi szükségletek kielégítését, és ezáltal fejleszti az egész személyiséget.

A Freinet óvodákban is a játék jelenti az elsődleges tevékenységet. Ha ennek megteremtjük a feltételeit (hely, idő, jól variálható eszközök, játékkészítésre alkalmas alapanyagok, tapasztalatok, élmények), akkor a gyerek a játék során „önfejlesztővé válik”. Önként vállalt, saját szabályok alapján történő tevékenységet végez, ahol még felelősség nélkül próbálhatja ki önmagát. Az önfeledt játék során feloldódnak gátlásai, elszabadul a fantáziája, bármivé válhat, amire csak vágyik, és amire a valóságban még nem képes. Elsajátítja az együttműködéssel járó szokásokat, gyakorolja a szabályokat. Eközben automatizálódnak benne fontos készségek, képességek, és így több ideje, ereje, energiája marad új információk befogadására. Játék közben rajzol, fest, mondókázik, barkácsol, számol, összehasonlít, tapasztalatokat szerez az anyagok tulajdonságairól, és ... ki tudja még felsorolni, hogy mi mindent csinál. Pedagógusként akkor érzem úgy, hogy jól szerveztem meg a napot, ha a gyerek arra a szülői kérdésre, hogy: „Mit csináltál ma?” azt válaszolja, hogy:  „Játszottam.”

Olyan a hangulat, mintha otthon lennénk. Azt a sok-sok mindent, amit a 25-30 gyerekkel csinálunk – ha csak lehet –, „elrejtjük” a játékban. A nagyobbaknál – önként és szabadon választható formában –, megjelennek a felelősséggel járó feladatok is. Így elérjük, hogy a mindenki számára kötelező foglalkozások nélkül is fejlődnek a gyermekek iskolába lépéshez szükséges képességei.

A játékkal szorosan összefüggő napirendi pont a szabadban, a közvetlen természeti környezetben történő tevékenykedés. Itt a gyerek szabadon játszhat, mozoghat, felfedezéseket tehet, megfigyeléseket végezhet, kísérletezhet, és – ha egyedüllétre vágyik –, külön is vonulhat. A mozgás, főleg a szabad mozgás, ugyanúgy a fejlődés alapfeltétele, mint a játék. Mozgás közben fejlődik – többek között – a gyerek énképe, testsémája, térérzékelése. Felfedezi a mélységeket, magasságokat. Amit itt esetleg kihagyunk, később már nem, vagy nehezen pótolható. Szerencsére óvodáskorban a mozgás még „életszükséglet” (ha nem így van, akkor valamit már mi, felnőttek rontottunk el).

A napirend szerves része a beszélgető-kör, ami napjainkra már sok óvodai (sőt iskolai) program szerves részévé vált, de mint életszervezési technika elsőként a Freinet csoportokban jelent meg.

A hét rendje

Ezt is minden Freinet óvoda „másképp csinálja”. Előfordul, hogy minden napra jut egy kiemelt, központi tevékenység vagy foglalkozási terület: például a mese vagy a mozgás napja, a felfedezések napja, nagytakarítás vagy sütő-főző nap. Máskor hosszabb-rövidebb ideig egy-egy terület kerül középpontba: például: a zene, a környezet, a felfedezés. A Cinege óvodában egy egyszerűbb vagy összetettebb fogalmat választunk ki közösen a gyerekekkel (például: az alma vagy a körforgások), és akár egy teljes hétig e köré a fogalom köré csoportosítunk minden tevékenységet. Erről szóló meséket-verseket keresünk, ezekhez kapcsolódó könyveket tanulmányozunk, kiállítást nézünk meg, vagy állítunk össze a saját „műveinkből”, saját újságot szerkesztünk.. Egy-egy fogalommal annyi ideig foglalkozunk, ameddig újabb és újabb kapcsolódó tevékenység jut eszünkbe. A gyerekek saját és a szüleiktől kapott ötleteit beszélgető kör formájában gyűjtjük össze.

Freinet-technikák

A gyerekek tevékenykedtetéséhez Freinet összesen 29 – általa technikának nevezett –módszert, komplex tevékenységet ajánl, amelyek közül szabadon válogathatunk. Néhány ezek közül:

szabad rajz „írás”,
zenei és mozgásos önkifejezés,
színpadi kifejezések,
„technikai” alkotások,
levelezés, csomagküldés,
újság, kiadványok szerkesztése, nyomtatása,
„kiselőadások”,
kísérletezések.

Ezek a technikák biztosítják Freinet pedagógiájában a kiemelkedően fontos kísérletező, tapogatódzó, felfedező ismeretszerzés feltételeit. A saját élményeken keresztül történő fejlődés és fejlesztés biztosítja, hogy minden gyerek saját útján és ritmusában ismerhesse meg önmagát és a világot.