Középiskola-választás
Szakmatanulás: a szakiskolák
A szakiskolákat legegyszerűbben olyan középfokú iskolákként határozhatjuk meg, amelyek szakképesítéssel zárulnak, ám érettségi vizsgára nem készítenek fel. A szakiskolai végzettség sem felsőoktatásba, sem felsőfokú szakképzésbe való továbblépésre nem jogosít. Ezzel szemben gyakorlatilag ez az egyetlen olyan középfokú iskolatípus, amelynek elvégzésével járó szakképesítés belépőt jelenthet a munkaerőpiacra.
Kinek érdemes a szakiskolát választania?
:
Útmutató továbbtanulóknak
A közelgő jelentkezési határidőre tekintettel csokorba gyűjtöttük középiskolai továbbtanulással kapcsolatos cikkeinket.
Nem kell azt gondolnunk, hogy a szakiskolai végzettség után nem lehetségesek további tanulmányok. Több olyan oktatási forma is van, ahol a szakiskolát végzett fiataloknak kínálnak lehetőséget az érettségi megszerzésére. Ilyenek a középiskolák ifjúsági tagozatai, illetve azok a nappali tagozatos szakközépiskolai képzések, amelyeket szakiskolát végzetteknek kínálnak, de ide tartoznak a különféle levelező képzések is. Ezeken kívül az úgynevezett munkaerőpiaci képzések, illetve átképzések jelentik a további tanulás terepét, biztosítva, hogy a szakiskola elvégzése ne jelentsen visszafordíthatatlan döntést. Mégis elsősorban azoknak érdemes ilyen iskolába jelentkezniük, akik nem terveznek hosszabb tanulmányokat, és terveik között olyan munka szerepel, amelynek végzése illetve képzése nem kötött érettségi vizsgához.
A magyar iskolarendszer sajátossága, hogy nagyon sok benne a vegyes profilú iskola, vagyis az olyan intézmény, ahol többféle képzés is folyik. A szakiskolai képzést indító iskolák alig több mint tizede olyan, ahol csak szakiskola működik. Sokkal elterjedtebb, hogy egy intézmény keretei között szakközépiskolai és szakiskolai képzés is fut. Az ilyen iskola (gyakran használatos elnevezése a szakképző iskola) választása azért lehet szerencsés nyolcadikban, mert a 9-10. évfolyam elvégzése után a tanulónak elvileg van lehetősége arra, hogy (addigi eredményessége, illetve szándéka figyelembevételével) döntsön, hogy szakközépiskolai vagy szakiskolai programban folytassa tanulmányait. Ezzel az iskolán belüli átjárhatósággal a diákoknak nagyjából 10%-a él. Ezek a vegyes profilú iskolák zömmel úgy alakultak ki, hogy az akkor még szakmunkásképző intéztek jó része a kilencvenes évek elejétől szakközépiskolai osztályokat is indított. De hogyan lett szakiskola a mostani szülők által szakmunkásképzőként ismert intézményekből?
A szakképzés története
A szakképzés intézményrendszerét Magyarországon a reformkorban alapozták meg. Királyi rendelet jelent meg 1844-ben az Ipartanoda létesítéséről, amely végül 1846-ban kezdte meg működését. Ez az iskola középfokú végzettséget nyújtott: ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági tagozattal működött. A Kiegyezés után egyes középiskolák mellett ipari és kereskedelmi szaktanfolyamokat is szerveztek, ezzel a szakképzés terjedni kezdett, és már nem csupán egyetlen ilyen iskola volt az országban. A huszadik század kezdetére elterjedtek a polgári iskolák (ezeket nagyjából úgy képzeljük el, mint a mai felső tagozatot), amelyekből tanító- vagy óvóképzőbe, illetve középfokú (mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi) szakiskolába lehetett továbbmenni.
Jelentős változást ezek után már csak az hozott, amikor a 2. világháború után létrejöttek a szakmunkásképző intézetek, amelyeket a szocialista iparosítással együtt kiemelten fejlesztettek, majd később (a tankötelezettség 16 éves korig való kitolásával, valamint a Ratkó-korszak okozta demográfiai hullámmal) zsúfolásig megtöltöttek tanulókkal.
A rendszerváltás után azonban a hároméves szakmunkásképzésbe belépő tanulók aránya csökkent, és ezzel egy időben jelentősen nőtt az érettségihez vezető iskolatípusokba belépők aránya. A nagyipar leépülése a gyakorlati képzés ellehetetlenüléséhez vezetett, és ez akut válságot okozott a szakmunkásképzésben. A problémát átmenetileg csökkentette az az intézkedés, amely 1998-tól a szakiskolai képzés időtartamát egy évvel megnyújtotta. Ezzel a hagyományos három éves szakmunkásképzés megszűnt, helyét a négyéves szakiskola vette át. A szakiskolában 9. és 10. évfolyamon nincsen szakmai képzés, legfeljebb heti 4 óra gyakorlati oktatásra van lehetőség.
A szakképzés jelenlegi helyzete
A szakképzés ma a közoktatás viszonylag problémás területe, mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy az Oktatás és Gyermekesély Kerekasztal (OKA) felvette kiemelt témái közé. A Kerekasztal a szakiskolákkal kapcsolatosan az alábbi megállapításokat tette:
- A szakiskolákra jelenleg igen nagy felelősség hárul a hátrányos helyzetű gyerekek középszintű oktatásában. Ha ezek a gyerekek továbbtanulnak az általános iskola után, többnyire szakiskolákba kerülnek. A statisztikai adatok szerint ezekben az iskolákban 10 év alatt megduplázódott a veszélyeztető családi körülmények között élő tanulók aránya, és ugyancsak kétszeresére nőtt a tanulási és beilleszkedési problémával küszködő tanulók aránya, miközben a másik két középfokú iskolában (gimnázium, szakközépiskola) ugyanezek az arányok csaknem változatlanok maradtak.
- A szakiskolákban a tanulók készségfejlesztésének és oktatásának eredményessége messze alatta marad a magyar és az európai középfokú iskolák átlagának. A szakiskolák jelenleg nem képesek megfelelni annak a követelménynek, hogy az intézményekbe belépő, többségükben hátrányos helyzetű tanulók eredményes általános képzését biztosítsák. Ez természetesen azt is kétségessé teszi, hogy fel tudják-e készíteni őket az egyre bonyolultabb szakmai ismeretek elsajátítására.
- A végzősök bő egyharmadának jelenleg esélye sincs arra, hogy munkát találjon. A munkaerőpiacon tartósan esélytelen fiatalok hosszú távon tetemes költségeket jelentenek az állam számára, segélyre szorulnak, ahelyett, hogy adófizetőként a bevételeket gyarapítanák.
- A szakiskolai képzés színvonalát és eredményeit általános társadalmi elégedetlenség övezi: jelenleg minden ebben a képzésben érdekelt fél (szülők, gyerekek, pedagógusok, munkaadók) elégedetlen az iskolák teljesítményével.
A Térségi Integrált Szakképző Központ (TISZK) a kétezres évek szakképzés-megújítási terveinek alapeleme. A TISZK koncepciója válasz arra a problémára, amellyel a szakképzés-politika az ezredfordulón szembesült: hogy tudniillik a szakképzésbe a tanulók egyre kisebb hányada jelentkezik, képzésük azonban egyre több intézményben valósul meg (lásd ábránkat). A szétaprózottság nem csupán azért okozott problémát, mert így a képzés gazdaságtalan lett, hanem azért is, mert a képzés technikai-technológiai feltételei is nagyon eltérőek voltak. Ráadásul az iskolák a tanulókért folytatott harcban a képzéseket nem a gazdaság, hanem a lakosság igényeihez igazították, teret adva divathullámoknak, és olyan szakembereket képezve, akik borzasztó nehezen, esetleg nem is a szakmájukban tudtak csak elhelyezkedni.
A TISZK nevében a térségi szó arra utal, hogy a szakképzés stratégiai tervezését regionális szintre szándékoztak emelni. Ez egyrészről a képzési kínálat racionalizálását jelentheti, másrészről pedig csúcstechnológiás fejlesztéseket a gyakorlati képzéshez, amelyek egy nagyobb egységben több tanulót hatékonyan szolgálhatnak, hogy azok naprakész, korszerű ismeretek birtokában lépjenek a munkaerőpiacra.
A TISZK-ek felállításának motorját az európai uniós források jelentik: ezek segítségével első körben minden régióban két TISZK létesült, valamint Budapesten is kettő, azaz összesen az országban 16. 2008-ban a TISZK-ek alakulásának második köre zajlik, és egészen biztos, hogy ezek az intézmények a jövőben jelentősen átformálják majd a szakképzést.
Országos Képzési Jegyzék
Az Országos Képzési Jegyzék (OKJ) foglalja rendszerbe az állam által elismert szakképesítéseket. Az elmúlt évek alatt sokat változott, a legnagyobb átalakítása 2005-ben történt meg. A ma érvényes OKJ 416 alap-szakképesítést (szakmát), 436 rész-szakképesítést, 321 elágazó képesítést és 118 alapszakmára ráépülő képesítést definiál. Minden egyes szakképesítés esetében tartalmazza a jegyzék azt is, hogy a belépésnek milyen feltételei vannak, és hogy mennyi idő (tanóra vagy év) szükséges minimálisan az adott szakma elsajátításához. Az alap-szakképesítések körülbelül negyede esetében a szakma tanulásához szükséges iskolai végzettség legalább 8 osztály, nyolcadánál 10 osztály, a szakmák több mint felét azonban csak érettségi birtokában lehet elsajátítani.
A hatályos OKJ a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet honlapjáról letölthető.
