Szülő- és gyereknevelés

3 viselkedésmód, ami már gyerekkorban mérgez - a kicsikkel szemben sem lenne szabad csinálni

Három olyan dolog, ami talán téged is zavart gyerekkorodban, hiába állította körülötted mindenki, hogy normális. Most rajtad a sor: segíts felismerni a gyerekednek a mérgező viselkedést!


Amiről itt szó lesz, az a legtöbbünk gyerekkorában még természetes volt. Kicsit ugyan valószínűleg kellemetlenül éreztük magunkat miattunk, de a nálunk okosabb felnőttek meggyőztek, hogy nincs igazunk: nincs ezekben semmi. Legalábbis addig, amíg gyerekeknek mondják, vagy velük teszik ezeket a dolgokat.

Most három olyan mondatot és viselkedési mintát mutatunk, amelyekről jó ha a te gyereked is megtanulja, nincsenek rendjén. 

A határok tiszteletben nem tartása

“Ne legyél már ilyen undok, adj egy puszit a nagyinak!” “Mit szégyenlősködsz, nem néz senki, vedd át a fürdőbugyidat a strand közepén!” “Én vagyok az anyád, nehogy már kopognom kelljen, ha bejövök a szobádba!” “Néha valóban elolvasom a gyerekeim naplóját/üzeneteit, de csak az ő érdekükben” - ismerős mondatok? Bár különböző élethelyzetekben és különböző életkorú gyerekek felé szoktak elhangzani, az üzenete mindegyiknek ugyanaz: az érzéseid nem számítanak, a privát szféráról pedig ne is álmodj.

Pedig fontos lenne, hogy egy gyerek már egészen kicsi korban képes legyen meghúzni a saját határait. Tudnia kell, hogy a fizikai kontaktus létesítése nem udvariassági kérdés, és bármikor nemet mondhat rá. Tisztában kell lennie a bugyiszabállyal, miszerint ami a fehérnemű alatt van, az csak akkor tartozik idegenre, ha majd felnőttkorában ő és a partnere is úgy gondolja (kivétel ez alól természetesen az orvosi vizsgálat, amelyet azonban szintén körültekintéssel és érzékenyen kell kommunikálni felé). És a gyerekről való gondoskodásnak sem a telefonjában való kutakodás a megfelelő módja, hanem az, ha olyan bizalmi légkörben neveljük a kezdetektől, ahol el meri mondani, ha bajba kerül.

“Azért bánt, mert tetszel neki”

Ma Magyarországon átlagosan minden héten megöl egy nőt a volt vagy jelenlegi partnere, és ezeket az eseteket a sajtó egy része még a 21. században is kapcsolatba hozza a szerelemmel. Szerelemféltésből ölt a családirtó, a szerelmespár kibékülése fordult tragédiába, nem bírta elviselni, hogy a szerelme másé legyen, inkább leszúrta - mindennapos szalagcímek a médiában, ami folyamatosan fenntartja azt a vélekedést, hogy a szeretetbe, szerelembe belefér az erőszak.

Nem fér bele. Sem óvodában, sem kamaszkorban, sem felnőttként. Nem csak a szerelembe, a barátságba sem. Ha valaki a munkahelyeden áskálódik ellened, ott tesz keresztbe, ahol tud, esetleg mások előtt meg is aláz, azt te sem tudod egy legyintéssel elintézni, miszerint biztos csak azért teszi, mert tetszel neki, vagy fel akarja hívni magára a figyelmet Pontosan tudod, hogy ez a viselkedés bántó, elfogadhatatlan, és ha valamilyen furcsa okból a  másik mégis azért tenné, mert akar tőled valamit, biztos, hogy a cselekedeteivel nem lopná be magát a szívedbe. De ha felnőttként ezzel tisztában vagyunk, miért bagatellizáljuk el a gyerekek közti bántalmazást annyival, hogy “biztosan csak tetszel neki?”

Testszégyenítés

Emlékszel még azokra a vígjátékokra, amelyekben a fő poénforrás a hős túlsúlya volt? És azokra a tinifilmekre, ahol az elvileg csúnyácska (igazából csak egyedi stílussal rendelkező) lányból menő csajt varázsoltak pusztán azzal, hogy levették a szemüvegét és kiegyenesítették a göndör haját? Sokan már akkor feszengve nézték ezeket a műveket, de ma már egyértelműen látjuk, milyen káros üzenetet hordoztak: a testszégyenítés iskolapéldái voltak.

Szeretnénk, hogy a gyerekeink ne szenvedjenek önértékelési zavartól, mégis még mi, szülők is gyakran szólunk meg másokat a kinézetük miatt. Észre sem vesszük, ha csak úgy mellékesen megjegyzést teszünk az illető testalkatára, hajszínére, arcformájára. Sőt, a saját testsúlya miatt folyamatosan hangosan aggódó, állandóan diétázó anya sem gondol arra, hogy ezzel milyen üzenetet küld a lánya felé: azt, hogy a testünkkel való elégedetlenség a felnőttkor természetes velejárója.

A testszégyenítés semmilyen életkorban nem elfogadható. Ha valóban gond van - például túlsúly - azt persze tárgyilagosan, bármiféle sértő jelző nélkül kezelni kell, de ezt leszámítva járj elöl jó példával, és se a gyereket, se magadat, se idegeneket ne a külsejük alapján ítélj meg.

 

Forrás: Scarymommy.com 
Nyitókép: Gettyimages.com


 

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás