Szülő- és gyereknevelés

Ha a testvérek nem jönnek ki egymással: így kezeld szülőként a kényes helyzeteket

A legfontosabb, amit a szülő tehet, hogy megőrizze a hidegvérét - bármilyen nehéz is.


Sok szülőnek okoz fejtörést, ha azt látja, hogy a gyerekek állandóan civakodnak egymással. Úgy érzi, hogy meg kell védenie a támadás alatt álló gyereket, miközben a másikat rendre inti, megbünteti vagy a sarokba állítja. Pedig az a másik gyermek is tele lehet feszültséggel, frusztrációval. Hogy döntsön hát a szülő, hogy mindkettejükkel megőrizze a jó kapcsolatot, mégis megoldja a konfliktusokat?

Akinek van testvére, bizonyára emlékszik kisebb-nagyobb csetepatékra gyerekkorából: például amikor összevesznek ugyanazon a játékon, vagy amikor az egyik elcseni a másik megtakarított pénzét, esetleg beárulja a szülőknek, ha valami rossz fát tett a tűzre, néha azonban tettlegességig is fajulhat egy vita. Bár a szülő haja rendszerint ilyenkor az égnek áll, ez is elkerülhetetlen része a gyermeki fejlődésnek, hiszen ezáltal tanulják meg a konfliktusaikat kezelni, érvelni egyik vagy másik álláspont mellett. 

Így kezeld szülőként a kényes helyzetet

Sokszor előfordul, hogy a szülő már nem bírja birkatürelemmel végignézni azt, hogy a testvérek nap mint nap összekapnak valamin, így próbál rendet rakni közöttük. Pedig ahhoz, hogy a gyerekek civakodásában a szülő igazságosan döntsön, nemcsak türelemre, de hidegvérre és egy alaposan átgondolt stratégiára is szükség van. Bevált tippeket mutatunk a testvérféltékenység és testvérharcok kezelésére.

Ki kezdte?

Sok szülő mérgesen ront be a szobába, és azonnal a gyerekeknek szegezi a kérdést: "Ki kezdte?" Amire a válasz általában az, hogy mindketten a másikra mutogatnak. Ezzel a kérdéssel a szülő valójában csak azt éri el, hogy mindkét fél idegesebb lesz, így csak még jobban belekeveredhet egy vitatkozás közepébe. Célszerű átfogalmazni a kérdést, és a szobába belépve megkérdezni tőlük azt, hogy: "Mi történt?" Így mindkét fél elmondhatja az álláspontját a dologgal kapcsolatban, a szülő pedig tisztábban látja majd, hogy hogyan tud igazságot tenni közöttük, miközben egyik gyermeket sem gyanúsítja meg azzal, hogy ő a hibás a veszekedés kirobbanásáért. A döntőbíró szerepét már azért sem célszerű eljátszania a szülőnek, mert az egyik mindig úgy fogja érezni, hogy kivételezik vele, ami nagy csorbát ejthet a saját gyermekével való kapcsolatában is. Ahhoz, hogy a testvérek civakodásában a szülő igazságosan döntsön, hallgassa meg őket, de ne ítélkezzen. 

A cikk teljes egészében a femina.hu oldalán olvasható. 

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás