Indulás az iskolába: azok a veszekedések minden áldott reggel... - Kié a felelősség?

„Honnan tudjam, hogy hol vannak a tankönyveid? Hol a fenében hagytad őket? Hányszor mondtam már, hogy a helyükre tedd őket! Ha nem sietsz és kapsz be gyorsan valamit, éhen maradsz és korgó gyomorral kell iskolába menned! Még mindig nem vagy felöltözve? A busz 5 percen belül elmegy! Nem foglak megint elvinni az iskolába, ha lekésed – és ezt most nagyon komolyan mondom!”

(A kocsiban ülve folytatódik) „Andris, mikor tanulod már meg végre? Ez most tényleg az utolsó alkalom, hogy elviszlek. Meg kell tanulnod sokkal felelősségteljesebben viselkedni!”

Mit gondoltok? Valóban ez az utolsó alkalom, hogy Andris édesanyja elvitte az iskolába a fiát autóval, miután lekéste a buszt? Hát, nem. Mert Andris intelligens fiú és pontosan tudja, hogy édesanyja fenyegetőzései súlytalanok. Mert már annyiszor hallotta ezeket és mégis, minden egyes alkalommal elviszi őt az iskolába, amikor lekési a buszt.

Az édesanyának egy dologban viszont igaza van: Andrisnak meg kellene tanulnia felelősséget vállalni saját dolgaiért. De ezek a cirkuszok, mint például a reggeli, pont arra tanítják fiát, hogy még kevésbé legyen felelősségteljes. Mert anyukája figyelmezteti őt mindenre, hogy mit és hogyan kellene tennie, leckézteti, szidja, zsörtölődik és megfélemlít. De a gyerekek ezekből nem tanulják meg, mi is a felelősségvállalás. Sőt, pont az ellenkezőjét érjük el vele. Egész pontosan azt, hogy elkezdenek majd ellenünk harcolni, ellenállni, lázadni és bosszút állni. Pedig megtanulhatnának teljesíteni, elfogadni, odafigyelni a másikra, hogy örömet szerezzenek, erősítve a valakihez való tartozás érzését és jelentőségét a másik tiszteletén és elfogadásán keresztül.

Mert lehet élvezni is a reggeli szóváltásokat, miközben gyermekeinket önfegyelemre, felelősségvállalásra, együttműködésre és problémamegoldásra tanítjuk – azokra a dolgokra, melyek szükségesek egy boldog, sikeres felnőtt élethez egészséges önértékeléssel, magunk és mások tiszteletével, megbecsülésével. Micsoda ajándék, amit gyermekeidnek adhatunk mindamellett, hogy ezzel bizony nyugodt reggelek is járnak. A kulcs, hogy hagyd. Sok szülő attól fél, hogy ha gyermekét hagyja, az azt jelenti, hogy magára hagyja vagy túl engedékenynek hat.

A pozitív nevelési elvek szerint hagyni annyit jelent, mint engedni a gyerekeket, hogy saját maguk fejlődjenek, mind képességeik, mind együttműködés tekintetében.

7 tipp, hogyan hagyd gyermekedet – avagy a reggeli viták elkerülése és a felelősségvállalás

1. Vonjuk be a gyerekeket a problémamegoldás folyamatába

Ha bevonjuk a gyerekeket a tervek, feladatok kialakításába, sokkal motiváltabbak lesznek azok megvalósításában is. Egy családi megbeszélés vagy bármilyen beszélgetés alkalmával sor keríthetünk erre, amikor is megkérdezhetjük őket, mit javasolnak, milyen ötleteik vannak. „Sok a reggeli vitánk. Milyen ötleted van, hogy megoldjuk ezt vagy azt a problémát?” Nagyon lényeges, hogy milyen hangnemben és hogyan teszed fel a kérdést. A sértegetés támadást és ellenállást vált ki, a tisztelet viszont együttműködést eredményez. Írjatok le minden egyes ötletet, megoldást. Természetesen a szülők is tehetnek javaslatot, de csak miután a gyerekek megtették a sajátjaikat. Ezután válasszátok ki azokat, melyekkel mindannyian egyet tudtok érteni és beszéljetek arról, hogyan is lennének ezek megvalósíthatók. Fontos, hogy mindannyian és közösen akarjátok a megoldást, így a vágy is közös lesz az együttműködésre.

Nemcsak a partnerség és a motiváció, hanem a gyerekek problémamegoldásba való bevonása is nagyon lényeges momentumai a folyamatnak. Általában fantasztikus ötletekkel állnak elő a srácok, ha hagyjuk őket részt venni és érvényesülni. Az sem utolsó szempont, hogy mindeközben a magabiztosság érzése is fejlődik bennük, hiszen érdemi rész vállalnak a megoldásban. Ez pedig neked is segít, hogy hagyd, engedd őt…   

2. Vonjuk be a srácokat a rutinok kialakításába

Az egyik legjobb módja, hogy elkerüljük a reggeli szóváltásokat, ha az esti rutinok kialakításával kezdjük, így a lefekvés körüli vitákat is megolthatjuk egy kalap alatt.   

Csináljon gyermeked egy listát (írjon vagy írjatok a segítségeddel), mi mindent tartalmazzon az esti lefekvéshez készülődés. Ebben például a másnapi ruha kikészítése is kapjon helyet, így megspórolhatunk majd a reggelből néhány értékes percet.

Ezt már olvastad: „A lelkünkkel nem foglalkoznak!” - A COVID-os tanévkezdés margójára

Észrevetted már, hogy a gyerekek nyomás alatt mindig azt a ruhát szeretnék felvenni, amit abban a pillanatban sehol sem találnak? Ha mégis előkerül, biztos, hogy a szennyestartó aljáról és arra fognak kérni, hogy mosd és vasald ki nekik azonnal. Szóval, ha van rá idejük, sokkal könnyebbnek tűnik majd a választás a szekrényükből este, és ki is tudják tenni azt a következő reggelre. És ugyanez vonatkozik a cipők, zoknik, könyvek és házi feladatok ki- és elkészítésére is.

Készítsetek a gyermekekkel táblázatot, hogyan is áll össze a reggeli készülődés. Hagy, hogy maga döntse el, mikor szeretne felkelni, mennyi idő szükséges neki a készülődésre, a reggelire, és ha marad egy kis idő indulás előtt, legyen az ő választása, mire használja azt fel.

A fiatalabb gyerekek szeretik, ha fotókkal tesszük szemléletesebbé a tevékenységeket, így keressünk mindenhez képeket és ragasszuk a szöveg mellé, hogy láthassák is, ne csak olvasni tudják.

3. Engedd gyermekeidnek, hogy maguk vonjanak le következtetéseket, tapasztalják meg a dolgok valódi természetét

Ez azt jelenti, hogy maguk nézhessék és tapasztalhassák meg, hogy mi történik, ha a szülő nem avatkozik közbe. Ha kiállsz az esőre, vizes leszel; ha nem eszel, éhes leszel; ha a kabátodat otthon felejted, megfázol.  A logikus konzekvenciák levonásához szülői közbenjárás szükséges. Nyilvánvalóan nem akkor fogod hagyni gyermekedet, hogy megtapasztalja ezeket, amikor valami veszélyes szituáció áll fenn, mondjuk egy forgalmas utca közepén, vagy hogy kövekkel dobáljon járókelőket, mert ilyenkor egy másik embert vagy embereket akadályoz, veszélyeztet, esetleg személyes jogokat is sért.

Amikor egy gyerek viselkedése a saját szemében nem tűnik problémának, a természetes következmények számára teljesen hatástalanok, érdektelenek lesznek (mint például a gyorséttermi ételek fogyasztása vagy a fogmosás elhagyása).

A gyerekek nagyon sokat tudnak tanulni a természetes és logikus következményekből, amely a felelősségtudatukat is fejleszti, ha engedjük nekik.

Andris meg fogja tanulni, hogy felelős a késéséért, ha édesanyja hagyni fogja, hogy megtapasztalja, milyen, amikor lekési a buszt és nem viszi el autóval az iskolába.

4. Határozd el, mit fogsz csinálni

Ez egy lehetőség, hogy tegyél egy kis lépést az aggódással teli elengedés felé vezető úton, amikor gyermekedet arra készteted, hogy maga tegyen magáért.

Tudasd előre, hogy mi a terved vele. Például Andris mamája elmondhatja fiának, hogy reggel csak egyszer fog neki szólni, hogy keljen fel. (Még jobb, ha beszerez egy ébresztőórát és megtanítja, hogyan használja, ráhagyva a reggeli kelés teljes felelősségét.) Ha Andris nem vállal felelősséget a felkelésért, valószínűleg le fogja késni a buszt. Édesanyja pedig kedvesen a tudtára adja majd, hogy ebben az esetben nem fogja elvinni az iskolába. Ha fia mégis lekési a buszt, gyalog kell mennie és tovább bent maradni, hogy „ledolgozza” a késést. Ha az iskola messze van és nem tud oda elsétálni, akkor helyette tanítás után segítsen otthon, kompenzálva azt az időt, amit édesanyja az ő szállításával töltött. 

Ezt már olvastad: Egy anya csodálatos levele a kamasz lányához! Minden benne van, amit egy gyermeknek tudnia kell az életről!

5. Kövesd, figyeld gyermeked, de ne szavakkal

Amikor a gyerekek elkezdik ezt az új működést, a legjobb, ha minél kevesebbet beszélsz, kommentálsz, helyette inkább cselekedj. Ha Andris újra és újra lekési a buszt, nehogy azt hangoztasd, hogy „én megmondtam”, hanem csak kövesd figyelmesen a történéseket, levonva a konzekvenciát. Használj csak néhány szót, melyben határozottan, de kedvesen kifejted felé, mennyire sajnálod, hogy lekéste a buszt. És mondj valami ilyesmit, hogy „majd holnap meséld el, milyen volt gyalog menni az iskolába”. Ne engedj a kísértésnek, hogy elragadjanak az érzelmek és beszállj a ringbe erről az egészről vitatkozni vagy kioktatni őt, ugyanis a gyerekek mindent meg fognak tenni, hogy beszívjon a gépezet, és a szokásos rigmusokkal állj elő. Ha Andris arra kér, hogy vidd el az iskolába autóval, igéri, hogy „ez lesz az utolsó alkalom, csak még utoljára”, ne engedj. Kedvesen és méltóságteljesen figyelmeztesd a döntésedre és gyorsan szaladj el zuhanyozni vagy bármit csinálni, nehogy további vitába bocsátkozz vele, vagy hagyd, hogy „megpuhítson”.

6. A dolgok először rosszabbá válnak, mielőtt javulni kezdenek

A srácok keményen próbálkoznak majd, hogy azokat a megszokott feleleteket kapják tőled, amiket már jól ismernek. Legyél állhatatos, ne engedd megingatni magad, és a gyerekek idővel meg fogják szokni az új hozzáállásodat.

Ha Andris lekési a buszt, meg fogja tanulni, mi ennek a következménye – gyalog kell mennie az iskolába. Ha nem szeret gyalogolni reggelente, nem fog sokáig tartani, amíg maga kezd változtatni és kezd felelősséget vállalni magáért.

7. Higgy gyermekeidben

A gyerekek úgy sajátítják el az élet kihívásaival való megküzdés képességét, ha olyan emberekkel vannak körülvéve, akik hisznek bennük, hogy bármire képesek.

Ha például Andris mamája elhiszi, hogy fia képes egyedül felkelni és elkészülni időre, hogy beérjen az iskolába anélkül, hogy közben állandóan vitatkoznának, szidná őt, a kisfiú is el fogja hinni, hogy képes erre. Ez egy újfajta magabiztosság érzést fog eredményezni benne, hiába csak hatéves. És ha arra képes, hogy az iskolába egyedül elkészüljön, akkor mire ne lenne képes?

Ha a feszült, vitatkozós reggeleket boldog és kiegyensúlyozott reggelekké szeretnéd változtatni, gyakorold elengedni, hagyni gyermekedet, hogy lépésről lépésre önállósodjon és – ugyan a maga kárán –, de tanuljon a fent említett 7 pont alapján. Vezesd rá gyermeked, hogy a felelősségvállalás, együttműködés és az önfegyelem elsajátítása izgalmas és élvezetes dolog is lehet.

Mert mennyivel jobb a reggeli készülődés szeretetteli, békés és vidám közegben, mint vitákkal és feszült hangulatban indítani a napot…

Ezt már olvastad: Ne büntesd a gyereket, ha tanulási gondjai vannak, ez nem megoldás ebben a helyzetben!

A cikk a positivediscipline.com írása alapján készült.