A kamaszok úgy érzik, hogy az életük nehezebb, mint a szüleiké
Ha a kamasz gyereked valaha is kiejtette a száján azt, hogy "ma nehezebb gyereknek lenni, mint valaha", érdemes őt komolyabban venned. Egy friss kutatás ugyanis kimutatta, hogy ezzel az érzéssel nagyon nincs egyedül.
A Pew Research Center friss felmérése 1453, tizenéves gyermeket nevelő szülőt kérdezett meg arról, szerintük ma vagy húsz évvel ezelőtt volt-e nehezebb a kamaszok élete.
A megkérdezett szülők 69%-a úgy gondolta, hogy napjainkban sokkal több kihívással kell szembenézniük a kamaszoknak. A tizenévesek 44%-a ugyanezt mondta.
A kutatás a kamaszkor különböző területeit vizsgálta: a társadalmi nyomástól kezdve, az erőszakon és a világ bizonytalan helyzetén át egészen a digitális tér hatásáig. A szülők szerint azonban a legnagyobb stresszforrást egyértelműen a közösségi média jelenti: 41%-uk ezt nevezte meg a kamaszok életét leginkább megnehezítő tényezőként. A második helyre az általános technológiai terheltség került, 26%-kal.
Tinédzsernek lenni sosem volt sétagalopp. A hormonok hullámvasútja, a bonyolult kortárs barátságok, az identitáskeresés és a szülőkkel való generációs különbségek mind komoly kihívást jelentenek számukra. A mai fiatalok egészen más világban nőnek fel, mint húsz évvel ezelőtt mi felnőttünk, elsősorban az internet és a digitális technológia miatt.
Jeffrey Gottfried, a Pew Research Center kutatási igazgatóhelyettese a Parents magazinnak elmondta: fontos volt, hogy a tanulmányban a tizenévesek véleménye is megjelenjen. Ennek során néhány negatív élménnyel kapcsolatos téma is terítékre került, többségük a technológia és a közösségi média által okozott nyomással volt kapcsolatos (külső megjelenés, viselkedés, önkifejezés).
A kutatásban részt vevő egyik kamasz lány tűpontosan összefoglalta, hogy mit éreznek sokan a korosztályából:
„A közösségi média megmondja a gyerekeknek, mit tegyenek, és mit mondjanak. Ha pedig nem vagy naprakész, hülyének tűnsz, és sokak szemében kitaszított leszel.”
A technológia egyszerre áldás és átok
Persze az internet nem csak nehézségeket hozott az életünkbe. Például ma már senki sem papír térképpel a kezében közlekedik az utcán; vagy a gyerekek pillanatok alatt választ találnak bármire a Google-ból, illetve a világ másik felén élő nagyszüleikkel is könnyedén cseverészhetnek. A legtöbb kamasz elismeri: bizonyos szempontból tényleg könnyebb lett az életük.
Bár a tanulmány eredményei Gottfried számára nem voltak meglepőek, az a tény, hogy a tinédzserek a technológiát olyan tényezőként jelölték meg, amely egyszerre nehezíti és megkönnyíti az életüket, érdekes megállapítás volt, amely rámutat arra, hogy a technológia használata mennyire mélyen beágyazódott az életükbe – jó és rossz értelemben egyaránt. Bár a válaszok megoszlottak, a kamaszok összességében úgy érzik, hogy a technológia megnehezíti az életüket.
A közösségi média, mint mentális küzdőtér
A közösségi média korában a fiatalok számára egyre nehezebb megtalálni azt a biztonságos közeget, ahol valóban megpihenhetnek. A folyamatos online jelenlét és a nyilvános interakciók miatt sok kamasz úgy érzi, soha sincs teljesen „kikapcsolva”. Kutatások szerint az online zaklatás (cyberbullying) elterjedése komoly szerepet játszik abban, hogy a fiatalok körében aggasztó mértékben nőtt az öngyilkosságok száma, és egyre mélyül a mentális egészség válsága.
Az online tér nemcsak meghosszabbítja a kortárs konfliktusokat, hanem gyakran még súlyosabbá is teszi őket. Ha barátok összevesznek, a vita nem ér véget az iskolában, a sportpályán vagy a plázában, hanem a digitális térben újra és újra fellángolva tovább folytatódik.
Susanna Park, a Skylight (mentális egészségügyi és jóléti szolgáltatásokat nyújtó applikáció) szakértője a Parents magazinnak elmondta, hogy a cyberzaklatás ma már riasztóan elterjedt jelenség: a 13–17 évesek 46%-a számolt be arról, hogy már maga is megtapasztalta a cyberbullying-ot (forrás: itt).
„Ez nem pusztán online viselkedési probléma, hanem komoly közegészségügyi kérdés” – hangsúlyozza Park. –
„A cyberzaklatás áldozatai közel két és félszer nagyobb valószínűséggel szenvednek pszichoszomatikus panaszoktól (stressztől, szorongástól vagy olyan testi tünetektől, amelyeket pszichológiai tényezők váltanak ki), mint azok, akiket soha nem ért online bántalmazás.”
Más szakértők szerint a kegyetlen online viselkedés hátterében az áll, hogy a gyerekek egy olyan világban nőnek fel, ahol az anonimitás mögé bújás természetes és elfogadott.
Jordan arra is figyelmeztet, hogy az online történések következményeinek feldolgozása – még ha azok apróságnak is tűnnek –, óriási terhet jelenthetnek a tizenévesek számára. Különösen, mert életüknek ebben a szakaszában amúgy is tele vannak bizonytalansággal, önkereséssel és érzelmi hullámzásokkal.
A szakértő nem hiszi, hogy a tizenévesek feltétlenül szándékosan viselkednek gonoszul az interneten, inkább a közösségi média felépítése ösztönzi őket erre a viselkedésre.
„Ezenkívül a közösségi média és a csoportos üzenetek jellege is hozzájárul a kirekesztéshez (közeli barátok csoportja, kizárás a csoportból, követés vagy követés megszüntetése)” – mondja. „Lényegében egy olyan környezetet hoztunk létre, amely kedvez a cyberzaklatásnak ebben a fejlődési szakaszban, ami mélyen befolyásolja a tizenévesek mentális egészségét.”
Mit tehet a szülő?
Bár a mai tizenévesek számára szinte lehetetlen teljesen kiiktatni az internetet, Jordan szerint vannak módszerek, amelyek segítenek nekik elkerülni azokat a csapdákat, amelyek károkat okoznak az életükben. Először is, csak azért, mert sok gyerek már korán ki van téve a közösségi média hatásának, nem árt, ha mi magunk határozzuk meg a saját gyermekünk számára a megfelelő tempót.
Azt is javasolja, hogy tudatosítsuk gyermekünkben, hogy minden, ami online történik, lementhető, kiképernyőfotózható vagy megosztható, emiatt a óvatosság rendkívül fontos. Javasolja továbbá a Childhood 2.0 című dokumentumfilm megtekintését, amely a kihívásokkal teli digitális korban élő gyermekekről és tizenévesekről szól.
Mivel a közösségi média folyamatosan változik, mi szülők is folyamatosan tanulunk annak a társadalomra és gyermekeinkre gyakorolt hatásairól. Legalábbis nekünk, szülőknek együttérzőnek kell lennünk azoknak a nehézségeknek a tekintetében, amelyekkel gyermekeink szembesülnek, és amelyekkel mi valószínűleg nem találkoztunk.
– via –
