Mi vezet iskolai erőszakhoz? „A kamaszok rettenetesen sérülékenyek” – Interjú dr. Jármi Éva pszichológussal
Az iskolai erőszak mögött ritkán áll egyetlen ok. Nem magyarázható pusztán az erőszakos videójátékokkal, az online térrel vagy akár a bullyinggal sem. De akkor hol érdemes keresni a probléma gyökerét, és mit tehet a megelőzésért a szülő, a pedagógus és az iskola? Dr. Jármi Éva pedagógiai szakpszichológust, pedagógust és bullying-szakértőt kérdeztük.
Közel egy időben jelent meg két erőszakos iskolai cselekményekkel kapcsolatos hír a hazai sajtóban: az első esetben egy ex-gimnazista tervezett brutális mészárlást volt iskolája ellen, a fiú fenyegetőzését még csírájában sikerült elfojtania a TEK-nek; a másik esetben a debreceni tanuló egy airsoft pisztollyal lőtt rá diáktársára egy videójátékból fakadó vita miatt. Ez csak két példa azok közül az esetek közül, amelyek az utóbbi időben nagyobb nyilvánosságot kaptak.
Az iskolai erőszak kialakulása összetett folyamat: szerepet játszhat benne a gyerek magas indulati feszültsége, a társas és érzelmi készségek hiánya, a családi biztonság meggyengülése, a kortárs közösség működése és az agresszív társadalmi minták is. A megelőzés ezért nem lehet kizárólag a szülő vagy kizárólag az iskola feladata.
Egyre több az iskolai erőszak, vagy csak többet hallunk róla?
Kölöknet: Egyedi esetekről van szó, vagy tendenciáról beszélhetünk? Jól gondolom, hogy egyre több iskolai erőszakos esetről hallunk mostanában?
Dr. Jármi Éva: Valószínűleg mind a kettő. Mind a diákok, mind a szülők kihasználják a nagy médiavisszhang adta lehetőségeket. A szülők aggodalmukban fordulnak a sajtóhoz, amikor úgy érzik, az iskola nem tudja hatékonyan kezelni az adott helyzetet, ugyanígy a diákok is gyakran a közösségi média felületeit használják, hogy közzétegyék az erőszakos esetekről készült felvételeiket. Az erőszakot tervező diák pedig általában olyankor használja a szélesebb nyilvánosság figyelmét, amikor szándékosan reflektorfénybe akar kerülni – ezt a kriminológiai szakirodalomból jól ismerjük. Az erőszakos esetek hátterében részben az általánosan eluralkodott rossz közhangulat és az erőszakos, háborús, fegyverkezési tematika közbeszédbe való begyűrűzése áll, ami megjelenik vizuálisan is. Itt nem csak a videójátékokra és a durván erőszakos online tartalmakra gondolok, amikre a legkönnyebb ráfogni az okokat, hanem sokkal inkább arra, hogy az egyre durvuló közgondolkodás és a rengeteg káros tartalom miatt a gyereknek az agresszió lesz a megoldása.
A gyerekek azt látják maguk körül, hogy bármilyen sérelem, konfliktus esetén csak erőszakkal lehet érdeket érvényesíteni, hogy egy közösségen belül erőszakkal lehet pozíciót elérni, vagy irányító szerepbe kerülni.
És erre jön csak rá, hogy sok családból hiányzik a biztonság, az elismerés és a figyelem jelentette szülői védőburok– pedig ez tudná biztonságban tartani a gyereket a kívülről érkező ártalmak ellen. Azokról az esetekről nem is beszélve, amikor magából a családból jön a durva kommunikáció, az agresszió, a fenyegetés.
Kölöknet: Ki felel az iskolai erőszak megelőzéséért?
Dr. Jármi Éva: Elsősorban a család, a társadalom felelős azért, hogy a gyerekek ilyen magas indulati feszültségszinttel lépnek be az iskolába. Olyan kevés társas-érzelmi készséggel rendelkeznek, ami nem nyújt elég lehetőséget arra, hogy kortársaikhoz pozitívan tudjanak kapcsolódni, és a közöttük lévő konfliktusokat békésen elrendezzék. De az iskoláknak és az intézményeknek igenis is van kompenzációs felelőssége ebben. Az intézményes nevelés maga egy kortárs közösségi helyzet. Érthető módon a szülők a társas viselkedés okozta problémákat nem tudják otthon megoldani. Az iskola és szülő "közös koprodukciója" kellene, hogy kialakítsa, mi az, ami megengedett a gyerek számára, és mi az, ami már nem. Ezentúl az iskolának fel kell ismernie azokat a gyerekeket, akik bajban vannak, akiknek nagyon magas a feszültségszintjük, és nincsen jó eszközkészletük. A csoportdinamika jelentősen képes hatni az egyének viselkedésére, és a csoportdinamikát a közösséget vezető pedagógusok tudják csak kontrollálni.
Tehát nem lehet azt mondani, hogy csak a szülő felelős, vagy csak az iskola, mert mind a két fél együttesen kell a megoldáshoz.
Ezzel együtt nagyon megértem a pedagógusok elkeseredettségét, hogy azoknak a problémáknak a megoldásáért, amiket nem ők generálnak, mégis őket teszik felelőssé. De mégsem teheti meg az iskola, hogy visszadobja a labdát a szülőnek, hogy "tessék, oldd meg az otthonról hozott gondokat", mert ez nem így működik. Az iskola nem hagyhatja eszkalálódni a problémákat, erőfeszítéseket kell tennie annak érdekében, hogy legalább az ártalmakat csökkentse. Az ideális eset pedig az lenne, ha kompenzálná és pótolná azt a biztonságot, figyelmet, elismerést és készségrepertoárt, ami a gyerekek békés együttéléséhez elengedhetetlen.
Fel lehet ismerni előre a veszélyeztetett gyerekeket?
Kölöknet: Visszakanyarodva az iskolai lövöldözésekhez, a szélsőségesen erőszakos iskolai merénylőket akár ki is lehetne előre szűrni? Vagy csak utólag lehet felfejteni, hogy kiből miért válik iskolai lövöldöző?
Dr. Jármi Éva: Vannak red flag-ek, amiket fel lehet ismerni, sőt, újabban ki is dolgoztak erre egy pedagógus-továbbképzést, amelynek az elnevezése ("Időzített bombák” az iskolában – magányos elkövetők a köznevelési intézményekben) nekem elég riasztó, és inkább bűnüldöző, nem megsegítő üzenete van. A kriminológiai szakirodalom mindenesetre elég világosan megfogalmazza a rizikótényezőket. A veszélyeztetett gyerekek felismerése azonban nem elég, ha az iskolában dolgozó pedagógusoknak, iskolapszichológusoknak fogalmuk sincs, mit tudnának tenni a megoldás érdekében, mert azt jól látják, hogy:
az ilyen gyerekek megtámogatása multiszisztémás beavatkozást igényelne, amire jelenleg hazánkban nincs meg a forrás és az ellátórendszer.
Nem lehet mindent a bullyinggal magyarázni
Kölöknet: Az év sorozatának is kikiáltott Kamaszoknak nagy társadalmi visszhangja volt, amiről sokféle értelmezést olvashattunk. A 13 éves főszereplőt, Jamie-t is elutasítja a mikrokörnyezete. A folyamatos kirekesztés, elutasítás, és az incel-videók hatására kést ragad... Mennyire lehet egy ilyen tettet a bullying következményeként értelmezni?
Dr. Jármi Éva: Vigyázni kell az ilyen leegyszerűsítő ok-okozati összefüggés megfogalmazásával, mert sem a sorozatban, sem a való életben nem pusztán a kirekesztés áll a gyilkos tett hátterében, inkább az is része egy soktényezős történetnek... A filmsorozatban is szép lassan kiderül, hogy csak látszólag működik a családi rendszer, valójában nincs érzelmi támogatása a főszereplő Jamie-nek, nincs olyan puffere, amivel a nagyon komoly – és nemcsak a kortárs kapcsolatokból eredő – frusztrációit kezelni tudná. Azért is veszélyes, ha egy iskolai vérengzés vagy öngyilkosság gyökereként kizárólag a bullyingot jelöljük meg, mert ez így kifejezetten kontraproduktív lehet a bántalmazást megelőző foglalkozásokon. Azt sugallja, hogy ezek a gyerekek veszélyesek, jobb elkerülni őket. "Ja, igen! Ezért kerülték el ezt a gyereket, mert ez elmebeteg. Hát, látszott is rajta mindig. Ilyeneket tervezett...". Ez így nem az érzékenyítés irányába mozdítja a diákokat.
KN: Mi a fő üzenete a Kamaszok című drámasorozatnak a szülők és tanárok számára?
Dr. Jármi Éva: Egyre több olyan család van, ahol hiányzik a kötődési kapcsolatból származó biztonság és elismerés. És ezek a védőburok nélküli gyerekek – egy olyan társadalomban, ahol mindenfelől érkező veszély, rengeteg bántás fenyegeti őket –, kiszolgáltatottan állnak, nem óvja meg őket a kötődési kapcsolatuk, és ezért átmennek egy olyan védekező pozícióba, ami később nagyon nehezen megközelíthetővé teszi őket. A legtöbb kamasz eleve magas falat húz maga köré, hiszen fejlődési feladata elhatárolódni a felnőttektől, de hogy ez a fal milyen magas, milyen vastag, az azért nagyon attól függ, hogy a szülők mennyire voltak jelen korábban a gyerek életében. Hogy mennyire tudja a kamasz azt érezni, hogy a fal mögött azért ott van anyukám, apukám vagy más bizalmi felnőtt. Nem könnyű a kortársorientált, védekező állásba vonult kamaszt támogatni, de ilyenkor nem feladni kell, hanem még erősebben mellette lenni, mert az online tér is a felnőtt nélküli kortárs kapcsolatok erősödésének kedvez. Nem szabad tehát sopánkodva, rosszallóan, szájhúzással tekinteni az alfagenerációs, társas készségeikben – részben a covid időszak miatt – sokszor alulfejlett gyerekekre, akiknél gyakran a család támogató ereje is hiányzik. Muszáj ezeken a viszolygásokon túllépnünk, mert ezek inkább árkot ásnak a kamaszok és közénk. Meg kell értenünk, hogy ezek a gyerekek, kamaszok rettenetesen sérülékenyek.
