Szülő- és gyereknevelés

Nem félted kicsit túl azt a gyereket? 7 jel, ami azt mutatja, hogy talán te is helikopterszülő vagy

Talán hallottad már a helikopterszülő kifejezést: ők azok, akik folyamatosan a gyerekük feje felett köröznek, és mindent elintéznek helyettük. Te azonban biztos, hogy nem tartozol ebbe a kategóriába. Vagy mégis?

Senki sem azzal az elhatározással indul neki a szülőségnek, hogy ő majd mindent el fog a gyerek helyett intézni, nem fogja engedni hibázni, és a szeretetével meg tervezi fojtani. Csakhogy a gyakorlati élet általában felülírja az elveket, és a legtöbb szülő egyszer csak azon kapja magát, hogy ő maga is a korábban annyira elítélt módon viselkedik. 

Jó hír azonban, hogy a felismerés már fél siker. Gondold végig őszintén, hogyan reagálsz a következő helyzetekben, és ha szükséges, változtass!

Azonnal meg akarod oldani a gyerekek vitás helyzeteit

A kislányod azzal jön haza az iskolából, hogy összeveszett a legjobb barátnőjével. El is meséli a történetet - természetesen a maga szempontjából - ami alapján számodra egyértelműnek tűnik, hogy a barátnő a hibás. 

Mit tehetsz?

Ha ilyenkor azonnal veszed a telefont, és számon kéred a másik kislány anyukáját a történtek miatt, könnyen lehet, hogy túlreagálod a szituációt. Első körben mindenképp érdemes engedni, hogy a gyerekek maguk oldják meg a konfliktust. Beszélgess sokat a saját gyerekeddel, támogasd érzelmileg, de azon legyél, hogy maga oldja meg a problémát.

Természetesen más a helyzet egyértelmű bántalmazás, zaklatás esetén. Ilyenkor kérd a szülőtársak és a pedagógusok segítségét!

Megírod a leckéjüket

Ül a gyerek a lecke fölött, és meggyőző hangon ismételgeti, hogy ő ezt képtelen megcsinálni. Már késő van, te pedig úgy érzed, jobb lenne öt perc alatt lediktálni neki, és túl lennétek az egészen.

Mit tehetsz?

Felesleges tagadni, hogy van az a szituáció, amikor mindenki jobban jár, ha lediktálod a gyereknek a matekleckét vagy a fogalmazást, de ez egy tanévben egyszer, ha jogos. Egyébként jobb az ilyesmibe egyszer sem belemenni, mert könnyen szokássá válik. A házi feladatot a gyerek kapta, nem te, és az lenne a célja, hogy önálló munkára, gondolkodásra szoktassa.

Okosabb vagy, mint az edző

Minden szülő, akinek sportol a gyereke, ismeri azt az típust, aki a pálya széléről instruálja folyamatosan a gyerekét: “Gyorsabban fuss!” “Nem látod, hogy ott a labda?” “Passzold Ádinak!” A vérmesebbek az edzőt és a bírót is kioktatják a lelátóról.

Mit tehetsz?

Ilyenkor talán úgy érzed, hogy csak a gyerekedet segíted, lelkesíted, pedig van egy rossz hírünk: ez nem lelkesíti, hanem csak zavarba hozza őt. Az edzést bízd az edzőre, ne vond félre minden foglalkozás végén, és ne kritizáld a stílusát. Ha annyira nem értesz vele egyet, inkább váltsatok csapatot, de ne akarj mindenáron okosabbnak tűnni nála.

Rövid pórázon tartod őket

Ha szerinted a gyerek még tízévesen is túl kicsi ahhoz, hogy egyedül átsétáljon a szomszédba, ha a kamaszodat is autóval fuvarozod, hogy szegénynek ne kelljen buszra szállni, és GPS nyomkövetőt szerelsz a 16 évesre - persze “kizárólag az ő érdekében” -, akkor érdemes kicsit elgondolkodnod azon, hogy lazíthatnál a gyeplőn egy kicsit.

Mit tehetsz?

Bízz meg a gyerekedben! Add meg neki a korának megfelelő önállóságot akkor is, ha elsőre ijesztőnek tűnik. Ne engedd, hogy a te félelmed gátolja meg a gyerekedet abban, hogy időnként kipróbálhassa magát a nagyvilágban anélkül, hogy a te árgus szemeidet kelljen éreznie magán.

Házvezetőnő vagy a saját otthonodban

Már nagy a gyerek, de még mindig te ágyazol meg utána, te takarítod a szobáját, te kened meg neki a vajas kenyeret, miközben folyamatosan panaszkodsz, és a hátad közepére sem kívánod az egészet? Jól érzed: túlságosan kiszolgálod. Ez pedig hosszú távon neki sem tesz jót.

Mit tehetsz?

Már kicsi koruktól fogva bízz rájuk apróbb feladatokat. Ami nem létszükséglet, azt engedd el: ha soha nem raksz rendet utánuk, egy idő után már őket is zavarni fogja a felfordulás. A folyamatos veszekedésnek azonban semmi értelme, attól még egyetlen gyerek sem vált önállóbbá és rendszeretőbbé.

Mindentől óvod őket

“Lassabban fuss!”, “Ne mássz olyan magasra!”, “El fogsz esni!” - vajon tőled is szinte csak ezt hallja a gyereked, amikor elvileg önfeledten játszik a szabadban? Feltetted már magadnak a kérdést, hogy ilyenkor pontosan mi az, amitől annyira félted?

Mit tehetsz?

Tudatosítsd magadban, hogy a gyereket annyira kell óvni, amennyire szükséges, nem annyira, amennyire lehetséges. Nem az a cél, hogy egyetlen karcolás nélkül ússza meg a gyerekkorát. A szabad mozgásnak rengeteg olyan előnye is van, amire nem is gondolnál - azt például tudtad, hogy a fára mászás sok agyi területet aktivál, tehát az a gyerek, akinek ezt megengedik, okosabb lesz? 

Nem engeded őket hibázni

“Majd csinálja, ha megérett rá.” - szól a ma divatos jelszó. Ennek jegyében a szülők nagy része nem engedi a gyereket próbálkozni a kanállal (ne maszatoljon össze mindent), a pohárral (ne öntse magát nyakon), később pedig korlátozásokkal bástyázza körül, hogy megvédje minden csalódástól. Ezzel pedig minden jó szándék ellenére sokkal többet árt, mint használ.

Mit tehetsz?

Hibázni nem kellemes, de abból tanulunk. A gyerekekre különösen igaz, hogy a saját tapasztalatuknak sokkal nagyobb súlya van, mint bármilyen szóbeli intésnek. Engedd őket hibázni, kísérletezni, néha akár elbukni is, hiszen csak ebből, és semmi másból nem tanulnak.

 

Forrás https://www.webmd.com/

 

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás
 
X
Nem születtél anyának! - TeakiadóMi bántja a gyerek lelkét? - TeakiadóKamaszmentő - Teakiadó