HIBÁZNI SZABAD, SZÜLŐKÉNT IS! A GYEREKEKNEK NINCS SZÜKSÉGÜK HIBÁTLAN SZÜLŐKRE
Gyerekként sok energiát fektetünk abba, hogy a szüleink elismerjenek minket. Aztán ahogy növünk, egyre inkább függetlenedünk, a saját lábunkra állunk, és legalább egy bizonyos mértékig megbékélünk magunkkal. A gyerekünk születésével viszont egy újabb teszt elé kerül az önbecsülésünk. Újra félünk hibázni!
A felnőtté válás során mindannyian hibázunk. Feltételezéseinket és megérzéseinket próbára kell tennünk az önismereti fejlődésünkhöz, ehhez pedig olykor kénytelenek vagyunk szembemenni a szüleink és más felnőttek elvárásaival, intelmeivel. Valahol itt kezdődhet az a kettős érzés, hogy egyszerre önazonosak és mások által elfogadottak akarjunk lenni. A pozitív önértékelés kialakulásához mindkettőre szükségünk van, és sok múlik a szüleink visszajelzésén. Ha az ő szemükben a hibáink a személyünk elutasítását eredményezik, az a felnőttkori megéléseinkre is hatással lesz. Elhisszük, hogy csak a gyerekek, az éretlenek hibáznak, s ezt ki kell nőnünk.
Amíg csak magunkért kell felelősséget vállalni, az még megy is, amikor viszont világra jönnek a gyerekeink, újra szembesülünk a tökéletlenségünkkel. Hibázni fogunk. Sokat. Ha pedig az a hit él bennünk, hogy hibázni csak az éretlenek és értéktelenek szoktak, komoly kudarcélmények fognak érni. A személyiségfejlődés ugyanis folyamatos és sosem áll meg, ahogy az ehhez kapcsolódó tanulási folyamat is állandó. Ehhez pedig újra és újra hibákra van szükségünk. Csak nem ugyanazokra a hibákra!
A DIVÁNY SZERZŐJÉRŐL
Tarkovács Cecília szülő-gyerek coach, a kisgyermekkori fejlődés és nevelés elkötelezett szakértője. Több mint ötéves kisgyermeknevelői (bölcsődei) tapasztalata terelte a szülők célzottabb támogatásának irányába, majd saját praxisának megalapítására.
Szülőnek lenni állandó változást jelent, amivel nem mindig könnyű egyedül megbirkózni. Szülő-gyerek coachként célja támaszt nyújtani mindazoknak, akiknek küzdelmük, nehézségük vagy csak kérdésük adódik a gyereknevelés és a családi hétköznapok kérdéskörében.
A gyerekkel való kapcsolatunk emlékeket idéz
Hogy miért éppen szülőként éljük meg újra olyan nehezen önmagunk elfogadását? Mert nincs még egy másik kapcsolat, ami ennyire hasonlítana a szüleinkkel megélt gyerekkori kapcsolatra. Az egység érzése, a kapcsolat mélysége, az egymásra utaltság mértéke páratlan. Ahogy anno meg akartunk felelni a szüleinknek, úgy most a gyerekeinknek szeretnénk. Bizonyítani akarunk, hogy kellően érettek és érzékenyek vagyunk ahhoz, hogy gondjukat viseljük, hogy mindig tudjuk a válaszokat.
A cikk folytatása a divany.hu oldalán olvasható.
