Szülő- és gyereknevelés

Pál Feri: A gyerekeinknek szüksége van a gyerekkorukra

„Az a probléma, hogy napjainkban a gyerekeink túl sokat kapnak a felnőtt világból, amit nem tudnak megfelelően feldolgozni és ez megbetegíti őket. Pedig nekik ahhoz van a legtöbb joguk, hogy gyerekek legyenek.” – hangzott el Pál Feritől november 20-án a Gyermekeinkben a jövő c. konferencián, amelyet a Gyermekek Szövetsége szervezett a Gyermeki Jogok Világnapja alkalmából. Pál Ferenc, katolikus pap, mentálhigiénés szakember is a meghívott előadók illusztris sorát erősítette, aki a tőle már jól megszokott stílusban és lendülettel, amolyan „pálferisen” tartott előadást Igazságosság és jogosultság a családban címmel.

 

 

Rögtön egy történettel kezdett arról, hogy egy kambodzsai menekülttáborban a gyerekek a PTSD (poszttraumatikus stressz szindróma) tüneteit mutatják. Egy segítő éveken keresztül pedagógiai munkát folytatott ezekkel a gyerekekkel, majd pedig a családjával Londonba, Angliába költözött, ahol középosztálybeli angol gyerekekkel kezdett foglalkozni. Megdöbbenve vette észre, hogy a középosztálybeli angol gyerekek nagyon hasonló tüneteket mutatnak, mint a kambodzsai menekülttáborban élt gyerekek, akik súlyos, traumatikus helyzeteket éltek át. Vajon mi történt ezeknek a gyerekeknek a családjában? Az 1. hipotézis az volt, hogy szexuális bántalmazás, verbális bántalmazás, súlyos elhanyagolás érhette őket. Később azonban kiderült, hogy nem erről van szó, hanem a folyamatosan nagy stresszről. A tartós stressz ugyanazokat a következményeket hozza majd, mint az egyszeri vagy kétszeri nagyon súlyos stresszhelyzetek. Ezért ezek a gyerekek agresszióra hajlamosak, ingerültek, feszültek lesznek, az érzelmi önszabályozásuk gyenge, nem képesek magukat megnyugtatni.

„Egy olyan kultúrában vagyunk, egy olyan kultúrát tartunk fent, amelyben a gyerekeink elé túl sok tárgy, túl sok információ, túl sok választási lehetőség és túl gyorsan kerül. Ezek folyamatos stresszhelyzetet jelentenek, amelynek hosszú távon a következménye, az az, amivel szembesülünk nap, mint nap, hogy a tulajdonképpen: a gyerekeink nincsenek jól.” – összegezte Pál Feri.

Mit lehetne tenni? Kevesebb tárgy. Kevesebb döntési lehetőség. Kevesebb információ. Lassabb élet. Ennek a programja már rendelkezésre áll, ez kidolgozott. Egyetlen mondattal összefoglalva a lényeget: A gyerekeinknek szüksége van a gyerekkorukra.

Ami pedig megbetegíti őket, az az, hogy túl sokat kapnak a felnőtt világból. A túl sok felnőtt világ megbetegíti a gyerekeinket, pedig nekik ahhoz van a legtöbb joguk, hogy gyerekek legyenek.

Az okoseszközök használata

A bántalmazások egyik formája az online bántalmazás. Amikor a gyerekeink 1-2-3-4-5 éves korban túl sok okoseszközzel találkoznak, és azokat elkezdik használni, az maradandó sérüléseket okoz nekik. Pedig ezeket azért tesszük mi felnőttek, mert a szülői szükségleteinket igyekszünk kielégíteni, pl. szeretnénk a párunkkal, barátainkkal felnőtt társaságban együtt lenni, és ha a gyerekeinknek odaadjuk az okoseszközt, akkor ők 2-3 órán keresztül is nagyon jól elvannak. Sajnos tévesen úgy értelmezzük ezt a helyzetet, hogy egy nagyon jó pedagógiai módszerre találtunk. A következmény közben pedig az, hogy a gyerekeink függővé válnak. A kialakulatlan idegrendszerben és agyműködésben maradandó és visszafordíthatatlan sérüléseket okozunk. Ebben a helyzetben a relatív elhanyagolás is óriási szerepet játszik, miközben mindezt egyáltalán nem akarjuk felismerni és már csak a sokadlagos prevencióval kezdünk el foglalkozni, vagyis azzal, miként tudjuk a károkat enyhíteni. Miközben az elsődleges prevenció az lenne, hogyan ne sérüljenek meg a gyerekeink.

A cikk teljes terjedelmében a felelosszulokiskolaja.hu oldalán olvasható.
Fotók: Pál Feri atya FB oldala.

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás
 
XMi bántja a gyerek lelkét? - Teakiadó