Szülő- és gyereknevelés

A gyerekek kitartóbbak, ha a szülők egyet hátra lépnek és teret adnak nekik – az új tanulmányok eredményei meggyőzőek

Szülőként nem jó nézni, ha gyerekünk küzd valamivel, akármilyen tevékenységekről is van szó. Egy új kutatás azonban rámutatott arra, hogy semmiképpen sem teszünk jót azzal, ha átvesszük helyettük az irányítást.

Teljesen normális, ha a szülők lépni akarnak és segíteni gyermekeiknek, amikor látják, hogy elakadnak, nehézségeik vannak. A Pennsylvaniai Egyetemen végzett új kutatások szerint azonban ezekben a pillanatokban inkább egy lépéssel hátrébb kellene lépnünk.

Hogy mi ennek az oka? A gyerekek "kevésbé lesznek kitartóak, amikor a felnőttek átveszik helyettük az irányítást" - derült ki a tanulmányból, amelyet a Child Development folyóiratban januárban publikáltak.

Allyson Mackey, Ph.D., pszichológus (a Pennsylvaniai Egyetem pszichológiai tanszékének adjunktusa), valamint Ph.D. Julia Leonard posztdoktori munkatárs két kísérlet alapján jutott erre a következtetésre. Az elsőben a 4 és 5 éves gyerekeket három különböző csoportba sorolták, beleértve a kontrollcsoportot is, és megmutatták nekik, hogyan kell összerakni egy kirakóst. Ezután a gyerekeket arra kérték, hogy rakjanak ki egy új puzzle-t. Az egyik csoportban a felnőttek fizikailag avatkoztak közbe, amíg a másikban csak szóban segítették a gyerekeket.

Végül minden gyerek kapott egy dobozt, amely le volt ragasztva – azaz nem lehetett kinyitni. Azok a gyerekek, akiknek felnőtt fejezte be a kirakóst korábban, kevésbé voltak kitartóak, mint azok, akiknek nem segítettek.

A második kísérletben a 4 és 5 éves gyerekeket két csoportba sorolták, az egyikben felnőttek irányítottak, a másikban a felnőttek a gyerekekkel közösen rakták ki a puzzle-t. A cél az volt, hogy lássák, a gyerekek mennyire könnyen hagynak fel később egy tevékenységgel, ha hozzászoknak ahhoz, hogy a felnőttek veszik át helyettük az irányítást.

"Megállapítottuk, hogy azok a szülők, akik dominánsabb szerepet vállaltak egy kihívást jelentő feladat során, kevésbé kitartónak értékelték gyermekeiket. Egy második tanulmányban azt tapasztaltuk, hogy miután egy felnőtt átvette a kihívást jelentő feladat irányítását, a gyerekek hamarabb feladták a következő feladatot, mint azok a gyerekek, akik olyan felnőttel dolgoztak, aki nem irányították őket. "- meséli Dr. Leonard. "Eredményeink azt sugallják, hogy minél kevesebbet avatkoznak be a felnőttek a kicsik tevékenységébe, azok annál kitartóbbak lesznek.”

Dr. Leonard volt a legjobban meglepve, hogy "milyen nehéz volt visszafordítani ennek az ún. szülői hatalomátvételnek a demotiváló hatásait. Ez azért fontos, mert egyértelműen vannak olyan helyzetek, amikor a felnőtteknek át kell venniük az irányítást – ilyen helyzetek például, ha sietsz, vagy a gyereked valami veszélyes dolgot tesz. Megállapítottuk, hogy ennek a „hatalomátvételnek” az átalakítása segített valamennyit, de nem jelentősen. "

Az eredmények igazolják egy program létjogosultságát, értelmét Robyn Koslowitz, Ph.D. (klinikai pszichológus, a Célzott Szülői Intézet alapítója) szerint, amely a szülőket és a gyermekeket segítené a gyermekkor különféle problémáinak leküzdésében. "A gyermekek veleszületetten törekednek arra, hogy rájöjjenek a dolgok nyitjára és sikerrel járjanak egy adott feladat megoldása során. De velük született szándékuk az is, hogy szüleik megelégedésére tegyenek. Tehát, ha a szülő beavatkozik egy feladatba, a gyermek azt az üzenetet kapja, hogy a „feladat befejezése”, végeredmény fontosabb, mint maga a tanulás, a feladat megoldásának folyamata”- mondja Dr. Koslowitz (, aki nemrég indította el a Podcast Traumatic Parenting programot). "Ha a gyermekek azt tanulják meg, hogy a végeredmény fontosabb a folyamatnál, amit végtermékként kapnak, kevésbé lesz ösztönző számukra, hogy kipróbálják magukat."

Hogyan hagyjuk szülőként érvényesülni csemeténket?

Érthető, hogy a szülők mindig küzdenek azért, hogy kisebb szerepet játszanak gyermekeik életében – pláne most, a világjárvány idején, amikor sok a virtuális tanulással és elszigeteltséggel kapcsolatos frusztráció.

Dr. Mackey, egy 5 és 1 éves gyermek szülője megérti mindezt. "Még ennek a tanulmánynak a tudatában is nehéz számomra, hogy ne vegyem át a vezető szerepet gyermekeimtől" – meséli. "Lehet, hogy nehéz és sok türelmet igényel szülőként végignézni, ahogy a gyerekek új készségeket sajátítanak el, de ez a kutatás azt igazolja, hogy igenis fontos hagyni, hogy maguk küzdjenek meg a feladataikkal. Ha megcsinálod helyettük a matek leckét, akkor abból azt érthetik, hogy nem nekik kell megcsinálniuk. "

Jó hír, hogy a szülők megtanulhatják, hogyan ne avatkozzanak be ezekben a szituációkban. Dr. Koslowitz szerint hatékony első lépés az, hogy megvizsgáljuk az adott helyzetet, hogy a „folyamat" vagy "a termék" élvez prioritást. Ha késésben vagytok az iskolából, és a gyermek akkor tanulja megkötni a cipőjét, akkor nem biztos, hogy abban az időpillanatban a „folyamatot” érdemes előtérbe helyezni a "termékkel" szemben.” Ez az az helyzet, amikor a szülőnek kellene megkötni a cipőt "- magyarázza.

De más helyzetekben, például amikor a gyerekek művészeti projekten dolgoznak, tökéletes alkalom a szülők számára, hogy hagyják a kicsiknek maguk kitalálni, megtervezni feladataikat, még akkor is, ha úgy tűnhet eleinte, hogy kudarcot vallanak. "A szülőknek könnyebb lehet, ha a folyamat során megdicsérjék csemetéjüket. Például: "Nagyon keményen dolgozol, tudom, hogy sikerülni fog ", ez segíthet a szülőnek ellenállni, hogy ő vegye át az irányítást és oldja meg a feladatot"- mondja Dr. Koslowitz. "A szülő visszajelezheti azt is, hogy" hú, megküzdöttél vele, szuper, hogy újra megpróbáltad és végül magad megoldottad! "

Dr. Leonardnak van egy másik tanácsa is: számolj el 10-ig. "Gondolod, hogy gyermeked meg tudná oldani, ha egy kicsit több ideje lenne rá, vagy ha adnál neki valamilyen jó tippet? Ha igen, várj még velük egy kicsit" – magyarázza. "Bízz abban, hogy gyermeked képes tanulni, és tudja, hogy a küzdelem gyakran a folyamat része. Ha mégis úgy gondolod, hogy ez meghaladja a képességeit, akkor avatkozz be, hogy gyermeked érezze, nehéz helyzetben nem hagyod magára.

A margóra

Még további kutatásokat kell végezni annak kiderítésére, hogy vajon számít-e, hogy a szülő mennyi időt hagy gyermekének, mielőtt beavatkozik, illetve, hogy hogyan avatkozzon be. Az az azonban egyértelmű, hogy ha hagyjuk, hogy a kicsik megküzdjenek a dolgaikkal, lehetővé tesszük számukra, hogy kitartóbb emberkékké váljanak.

- VIA - 

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás
 
X
Nem születtél anyának! - TeakiadóMi bántja a gyerek lelkét? - TeakiadóKamaszmentő - Teakiadó
Nem születtél anyának! - Teakiadó