Szülő- és gyereknevelés

Ranschburg Jenő az óvodáskori szexuális érdeklődésről: „Hiányozzon a titokzatosság!”

Normális dolog, hogy már egy óvodást is érdekli a saját maga, és a másik gyerek nemi szerve? Mikor jelent gondot ennyi idősen az önkielégítés? Mennyire legyünk otthon szemérmesek egymás előtt, és mit mondjunk, ha az ovisunk felteszi a rettegett kérdést: „Hogyan kerül be a kisbaba az anyukája hasába?”

Vannak családok, ahol még a testvérek sem láthatják meg egymást ruha nélkül, máshol a „nálunk nem tabu a test” szlogen jegyében meleg időben pucéran szaladgál mindenki a lakásban. Ugyanígy vannak gyerekek, akiket az egész téma teljesen hidegen hagy, mások a legnagyobb érdeklődéssel mustrálják a maguké mellett az ovis csoporttársak nemi szervét is, és próbálják felfedezni, ki miért és miben más. És vannak szülők, akik ezen csak mosolyognak, miközben vannak, akik felháborodva kérik számon az óvónőt, hogyan történhetett meg mindez.

Melyiküknél lehet az igazság?

Nem mutogatjuk, de nem is titok

Ranschburg Jenő a Szülők könyvében azt írja: teljesen természetes, hogy a szexuális érdeklődés már óvodás korban megjelenik. A hároméves gyerek érdeklődve figyeli magát a tükörben, élvezi a tudatot, hogy a teste az övé, vizsgálja, milyen behatásra milyen reakció érkezik. Ebben az életkorban szilárdul meg a nemi identitása, és ekkor jön rá arra, hogy a nemi szerve alapján határozható meg, fiú-e vagy lány.

A sajátja mellett pedig nagyon gyakran a másiké is érdekli, különösen akkor, ha az illető ellenkező nemű. A pisilő kislányokat megleső kisfiúk vagy az oviban elbújó, és egymás bugyiját lehúzó gyerekek valójában semmi elítélendőt nem tesznek, pusztán a természetes kíváncsiságukat elégítik ki. Az ilyen helyzeteket ezért józanul – a társadalmi szabályokat figyelembe véve, de nem álszenten – érdemes kezelni. A hisztérikus reakció nagyon nem szerencsés, ugyanakkor a természetes szeméremérzés kialakítása az óvodáskor egyik fontos feladata, ezért meg kell értetni a gyerekkel, hogy a másik nemi szervének vizsgálása és a magáé mutogatása egyszerűen nem illendő.

Ide tartozik az a kérdés, hogy a családban hogyan kezeljük a meztelenség kérdését. Milyen szabályokat állítsunk fel ezen a területen? Ranschburg szerint legkésőbb kisóvodás kortól már mindenképpen legyen a gyereken legalább egy fürdőbugyi nyilvános helyeken, otthon azonban, ha szeretne, még lehet pucéran. A szülő alapesetben mindig legyen felöltözve, hiszen mindenhol eltakarjuk az alsótestünket, de ha a gyerek ránk nyit a fürdőszobában, nem történik semmi különös. Előfordul.

Úgy válaszolj a kérdéseire, mint bármi másra

Arra a gyerek is nagyon hamar ráérez, hogy a szexualitás témája körül valamilyen titok lappang. Megtanulja, hogy ez nem az a téma, amit nyilvánosan meg lehet beszélni, mégis tele van kérdésekkel. Jó esetben, ha bizalmas a kapcsolat, ezeket a kérdéseket a szülőnek teszi fel, és ilyenkor fontos, hogy a lehető legtermészetesebben, viszont mindig a gyerek szintjén válaszoljunk rájuk.

Ma már szerencsére gyakorlatilag senki nem kábítja a gyereket gólyamesével, így az ovisok általában tudják, hogy a kisbaba az anyuka hasában fejlődik ki. A „hogyan jön ki” kérdésnél azonban csak a „hogyan jut be” riasztóbb a szülők számára.

A szülés folyamatát fontos, hogy a valóságnak megfelelően, minél kevesebb köntörfalazással ismertesd a gyerekkel. Még ha ő maga császármetszéssel született is, fontos tudnia, hogy nem ez a születés általános módja. Hidd el, ha elmeséled neki, hogy a baba a szülőcsatornán bújik ki, semmilyen trauma nem éri.

Ennél kicsit kényesebb a kérdés, hogy hogyan kerül be a baba a pocakba. 3-4 éves korban a gyerek általában még bőven beéri azzal a magyarázattal, hogy apának is van egy magocskája és anyának is, apa a sajátját bejuttatja anya hasába, és a találkozásukból fejlődik ki a baba.

Ha később megkérdezi, hogy pontosan ez hogyan megy végbe, nem hagyhatjuk ki, hogy a nemi szerveik segítségével, ugyanakkor nagyon fontos a történet érzelmi részének a hangsúlyozása is: hogy mindez akkor történik, amikor két ember nagyon szereti egymást.

Maszturbáció óvodás korban

Sok szülő, sőt sok óvónő is zavarba jön, ha észreveszi, hogy egy 3-6 éves gyerek a nemi szervével játszik. Pedig józanul belegondolva a jelenségben semmi rendkívüli nincs: jó érzés magát odalent birizgálni, hát miért ne tenné.

A probléma – ami igazából csak felnőtt szemmel az -, hogy a gyerek még nem érzi az illemet és a társadalmi szokásokat, ezért minden gátlás nélkül, mások előtt játszik magával. A szülő feladata ezért semmiképpen nem a szidás, hanem az, hogy elmagyarázza, hogy ezt nyilvánosan nem szoktuk. Ne azt mondd a gyereknek, hogy így viselkedni nem való, hanem hogy ezt akkor végezze, ha egyedül van.

Valóban létezik olyan, hogy az önkielégítés kórossá válik, ez azonban elég ritka. Ha mégis arra gyanakszol, hogy gyermekedet a nemi szervével való játékon kívül már tényleg szinte semmi más nem érdekli, keressetek fel szakembert. Ő fel fogja tárni az igazi okát az ilyen módon való görcsös örömkeresésnek. Amíg azonban a gyerek kiegyensúlyozott és boldog, egyáltalán nem kell megijedni attól, hogy érdeklődve fedezi fel a saját testét.

A nyitókép forrása: Dr. Ranschburg Jenő Facebook oldala

 

Kölöknet hozzászólás

aláírás
 
X
Kamaszmentő - TeakiadóNem születtél anyának! - TeakiadóMi bántja a gyerek lelkét? - Teakiadó