Kezdődik az ovi, suli! Mire van szükség a sikeres tanévhez?

Előfordulhat, hogy a gyerekeknek a hosszú nyári szünet után újra nehezebb visszaszokni az óvodába vagy az iskolába. Ilyenkor bizony újra jelentkezhetnek a nyűgösebb reggelek. Ha a gyermekünk nem teljesen kezdő, sokat segíthet, ha a vakáció utolsó napjaiban közösen idézzük fel a megszokott napirendet, beszélgetünk a csoporttársakról, az óvó nénikről, tanárokról, a lefekvés idejét fokozatosan előrehozzuk, és a napi ritmust az óvodai, iskolai élethez igazítjuk. Ha szépen, fokozatosan hangoljuk rá gyermekünket a tanévkezdéshez, a visszatérés sem lesz hirtelen és megterhelő számára. Jó ötlet lehet otthon együtt készülődni: közösen beszerezni a szükséges felszereléseket, sokat beszélgetni, és lelkileg is ráhangolódni az új időszakra. Fontos, hogy amikor a gyermekünkkel az óvodáról, iskoláról beszélgetünk, ne riogassuk őt, sokkal inkább a pozitív élményeket, lehetőségeket hangsúlyozzuk.

Oviból a suliba

A kis elsősök számára a legnagyobb változást az jelenti, hogy sokkal önállóbbnak kell lenniük, mint az óvodában. Az első osztály kezdete még a nagyon ügyes, nagyon érett gyerekeket is kihívások elé állíthatja. Meg kell tanulniuk rendben tartani a dolgaikat, figyelniük kell a tanszerekre, tankönyvekre, meg kell tanulniuk "gyorsan" átöltözni, elpakolni – mindezt úgy, hogy közben már kevesebb segítséget kapnak, mint az óvodában. Nem kell aggódnunk, ha ilyenkor elhagynak vagy összekevernek holmikat, mert ez teljesen természetes része a tanulási folyamatnak.

Az iskolában kezdetben minden új: az osztálytársak, a tanárok, a tantermek, a direkt tanulás, a tananyag, de még az iskolába vezető út is új. A gyermekeknek szükségük van a szüleikre, akik az első hetekben átsegítik őket ezeken a sokszor szorongással járó folyamatokon. Tanévkezdetkor a szülők a gyermekek számára olyanok, mint a világítótornyok, akik olyan kompetenciákat erősíthetnek bennük, ami a pozitív önképükre is kihat.
Az, hogy egy gyermeknek pozitív önképe van-e, bízik-e magában, képes-e önállóan feladatot megoldani, vagy az, hogy hogyan kezeli a kudarcokat, mennyire nyitott az újdonságokra, tud-e segítséget kérni, stb. – ezeket mind a szüleik visszajelzéseiből tanulhatják meg.

Ezek az érzelmi képességek nemcsak az iskolai siker szempontjából lesznek fontosak, hanem majd a későbbiekben is jól fognak jönni, és szükségesek az egészséges személyiség kialakulásához: pszichés stabilitás, önállóság, rugalmasság, kíváncsiság, tanulási öröm, teljesítménymotiváció és kudarctűréstűrés – mind szerepet játszanak abban, hogy a gyermek könnyen beilleszkedik-e majd az osztályba, jól érzi-e magát az iskolában és szívesen tanul-e. 

Képességek, amiket a szülők támogathatnak.

1# Alapvető bizalom

Ha a gyerek megélheti alapvető bizalmat, akkor könnyen szembe tud majd nézni új ás váratlan helyzetekkel. Ehhez éreznie kell, hogy az alapvető szükségletei rendszeresen ki vannak elégítve, feltétel nélkül elfogadják őt, szeretettel fordulnak hozzá, rutinok mentén telnek a napjai, a szülők határok mentén nevelik, a felnőttek meghallgatják és komolyan veszik az érzéseit.

2# Érzelmek észlelése és kifejezése

A szülőként támogatnunk kell a gyermeküket abban is, hogy kifejezhessék a saját érzéseiket, őszinték lehessenek, és lehetőséget kapjanak sokféle érzelmi élmény megismerésére. Szülőként vissza is tükrözhetjük gyermekünk érzéseit, például így: „Nagyon várod a szülinapi bulidat, és már izgatott vagy, ugye?”

3# Visszajelzések elfogadása

A gyerekek az iskolában gyakran kapnak visszajelzéseket. Ahhoz, hogy gyermeke megtanulja elfogadni ezeket, mi is adhatunk támpontokat, miközben reagálunk az érzéseikre. Mondhatjuk például: „Ez nagyon jól sikerült. Hogyan érezted magad közben?”. Vegyük sorra a hibákat, és "közösen" gondolkodjunk, mit lehetne másképp csinálni legközelebb.

4# Differenciált szemlélet

A dolgokat differenciáltan szemlélni tudó gyermek megérti például, hogy a tanárok vagy az osztálytársak néha dühösek vagy rosszkedvűek lehetnek, de attól még szeretetre méltó emberek maradnak. A különböző környezetben, például az óvodában vagy a sportfoglalkozáson szerzett tapasztalatok és a különböző kapcsolati személyek erősítik ezt a képességet. 

5# Rugalmasság, alkalmazkodás

A nehéz helyzetekkel való jó megküzdés képességét azzal támogathatjuk, hogy segítünk a gyermekünknek megtalálni az egyensúlyt a gondoskodás és az önállóság között, illetve megbízunk a gyermekünkben, hogy saját, fejlődéséhez megfelelő tapasztalatokat szerezzen.

6# Tanulási motiváció

Tanítsuk meg a gyermeküknek, hogy kudarcok a sikerhez vezető út részei, csak erőfeszítéssel és gyakorlással lehet fejlődni. 

7# Kudarctűrés

Várjuk meg, amíg a gyermekek maguk jelzik, hogy segítségre van szükségük. Fontos, hogy gyermekünk rendszeresen érezze, hogy valamit önerőből, a saját jogán ért el.

Minden gyermek más-más erősségekkel érkezik az iskolába, és természetes, hogy vannak területek, amelyeken még fejlődnie kell. Szülőként sokat tehetünk azért, hogy az iskolakezdés könnyebb legyen számára: érdemes azokra az egyéni szükségletekre figyelni, amelyek segítik őt a sikeres indulásban. Ne feledjük, nem az a feladatunk, hogy otthon megtanítsuk neki az olvasást, írást vagy számolást – ez az iskola, a tanító néni dolga lesz. Ami viszont rajtunk, szülőkön múlik, az azoknak a mindennapi készségeknek és szokásoknak az erősítése, amelyeket csak mi tudunk neki megadni szeretetteljes, tudatos és figyelmes támogatással.